Nem szeretem, nagyon nem a GDP centrikus világot. Ennek oka nem nyelvtisztasági, bár az érintett szakma találhatott volna valami magyarul is értelmezhetőt. De a nyelvi lustaság nagy úr, s magam is furcsának tartanám, ha elkezdenék mondjuk a NÖT-ről beszélni, (nemzeti össz. termék), amit persze azonnal másképp ejtenénk: nőtt lenne a kiejtés. Képzeljük el, amint negyedévente a körmét rágja minden közgazda: nőtt-e már a „NÖTT”.
Surján László
A
GDP bűvöletében
Nem
szeretem, nagyon nem a GDP centrikus világot. Ennek oka nem nyelvtisztasági, bár
az érintett szakma találhatott volna valami magyarul is értelmezhetőt. De a
nyelvi lustaság nagy úr, s magam is furcsának tartanám, ha elkezdenék mondjuk a
NÖT-ről beszélni, (nemzeti össz. termék), amit persze azonnal másképp ejtenénk:
nőtt lenne a kiejtés. Képzeljük el, amint negyedévente a körmét rágja minden
közgazda: nőtt-e már a „NÖTT”.
De
épp itt a bajom lényege. Hogy közgazdászok, újságírók, politikusok és válogatott
roma legények csak akkor érzik jól magukat, ha a GDP nőtt. Mindezt egy
túlfogyasztó, jövőt felélő, felelőtlen társadalomban. (Nemcsak és nem elsősorban
Magyarországról beszélek.)
Mert mit is írt VI. Pál a Populorum Progresszióban? Idézek: Az anyagi javak
gyűjtése kapzsisághoz vezethet, a mindig többet birtoklás vágyához, a hatalom
növelésének kísértéséhez. Az egyéni, családi vagy nemzeti fösvénység hatalmába
kerítheti a gazdagokat, s nem kevésbé a szegényeket is, és nyomasztó
anyagiasságba fullaszthatja valamennyiüket.
Itt
tartunk.
Ám
a tiszta, erkölcsös, másokat tisztelő élet jó, a purifikátorok azonban többnyire
rosszak. A ló túlsó oldaláról valahogy másképp hallatszik a kiáltás.
(A
kép forrása: ringmazagzin.hu)
Magyarország a maga sajátos közelmúltjával talán nem is Ausztriát akarja
utolérni, hanem saját magát. Azt a Magyarországot, ami lehetne, ha nem történt
volna velünk, ami történt. Ezt pedig nem valósíthatjuk meg, ha nem növekszünk.
Ezért a GDP központú gondolkodás el- és megvetése ellenére, örömmel olvastam,
hogy minden
elemzői várakozást felülmúlt a bruttó hazai termék (GDP) növekedés. A
makrogazdasági elemzők a Központi Statisztikai Hivatal (KSH) pénteken közzétett
adataira reagáltak, miszerint a 2015. évi negyedik negyedévi növekedés 3,2
százalék. Ezzel az éves bővülés 2,9 %, ami, ha nem is éri el a 2014-es 3,7
százalékot, de messze a várakozások felett van. A tavalyi a negyedik negyedévre
az un. piaci konszenzus 2.5-2.6 volt, azaz minimum 0.6 százalékkal jobb az
eredmény.
Az elemzők nem bíztak bennünk,
ezért most a 2014-hez képest komoly visszaesést jelentő 2.9 százaléknyi
emelkedést kénytelenek nem a „lassul a magyar gazdasági növekedés” vagy a
„kipukkadt az unortodox gazdaság lufija” kifejezéseket használni, hanem arról
szólnak a nyilatkozatok, hogy a vártnál lényegesen jobban teljesített a magyar
gazdaság.
Ettől persze még nem jött el a
Kánaán. Az idei évre további lassulást jósolnak, 2,2 százalékot. Viszont lekerül
egy másik lemez, amellyel az eredményeket ócsárolni szokták: a most várható
emelkedést elsősorban a hazai fogyasztás növekedésétől várják. Ami más szavakkal
azt jelenti, hogy ugyan fontos a nagy autógyártók itteni teljesítménye, de
kezdünk a magunk lábán állni, azaz nemcsak a statisztikusok GDP-je nő, hanem a
családok beszerzései is.
Az elmaradást, amit az immár
végelgyengült Szovjetuniónak köszönhetünk, még soká fogjuk behozni. De legalább
már mondhatjuk: rajta vagyunk.
Ezért azután félre teszem a GDP
ellenes kirohanásomat, még nem időszerű.
Annak viszont, hogy VI. Pál
szavát komolyan vegyük, és azok, akik anyagiakban erősödnek rájöjjenek, hogy a
többlet jövedelem felelősséggel is jár, annak nagyon is itt az ideje.