A Hon-Lapunk olvasóinak nem kell külön bemutatni Lengyel Alfonz ludovikás honvédő hős katonatisztet, a falumúzeum mozgalom szervezőjét, a Rákosi korszak hat évet kényszermunkán tartott elítéltjét, a Sorbonnon doktorált világhírű régészprofesszort, a kínai régészet megújítóját. Dobos Marianne Szöllővesződségeim című életműinterjúja teljes terjedelmében megjelent.
Kabdebó Lóránt
In
memoriam – Lengyel Alfonz,
a napnyugati keresztes lovag
A
Hon-Lapunk olvasóinak nem kell külön bemutatni Lengyel Alfonz ludovikás honvédő
hős katonatisztet, a falumúzeum mozgalom szervezőjét, a Rákosi korszak hat évet
kényszermunkán tartott elítéltjét, a Sorbonnon doktorált világhírű
régészprofesszort, a kínai régészet megújítóját. Dobos Marianne
Szöllővesződségeim című életműinterjúja teljes terjedelmében megjelent. Most én
írtam róla, elhúnyta alkalmából a Magyar Idők szombati Lugas mellékletében a
2016. február 20. szám 10. oldalán.
Az újság fejlécére kattintva
olvasható méretben láthatjuk a cikket.
Összetört Madonna
IN MEMORIAM – Lengyel Alfonz,
a napnyugati keresztes lovag
A nyolcvanas évek elején a
Londonban emigrációban élő Cs. Szabó László, az irodalomtörténet „Cs”-je a
párizsi Irodalmi Újságban nagy terjedelmű cikkben méltatta az akkor még
egyszemélyes Szabó Lőrinc kutatás eredményeit, és javasolta, hogy a „nyugati
világ főhajtásaként” nekem ítéljék oda a hollandiai Mikes Kelemen Kör az évi
emlékplakettjét. Amelyet ezt követően a határon átcsempészve tudtak csak hozzám
eljuttatni. A rendszerváltást követően ennek valahányadik évfordulójára
meghívtak a kör tanulmányi napjaira az elmaradt előadást is megtartani. A
társelőadók között én a nagy jogtudós, Herczegh Géza Gábor előadásán sugárzó
Németh László-i szellemiséget éreztem legközelebb magamhoz, velem utazó
feleségem pedig felfigyelt egy kalandos sorsú, valaha Miskolcon érettségizett
amerikai művészettörténész professzorra, és kötött vele életre szóló barátságot.
A „kontroverzál személyiségű”, Floridában nyugdíjas éveit töltő professzor az
internet segítségével mindmostanáig, 95. életévében bekövetkezett haláláig
mindennapos vendége lett éjszakáinknak. A levelezésbe interjú-szövegek
szövődtek, és ebből egy napnyugatra szakadt keresztes lovag csodálatos
élettörténete kívánkozott végül a bibliai ráhallást sugárzó, Szőlővessződségeim
címen megjelent, és pillanatok alatt elfogyott könyvbe, mely végre
szülőhazájában is közismertté tette Lengyel Alfonz nevét.
Amíg Dobos Marianne
alakítgatta, formálta a kötetet, én csak ámuldozni tudtam, Lengyel milyen
kalandos úton védte hazáját a második világháború idején ludovikás
katonatisztként, majd szolgálta bölcsészként a magyar népi kultúra megőrzését a
háború utáni minisztériumban, míg mindennek véget nem vetett hat éves
internáltsága majd börtönévei. De túl ezen, a forradalom után menekültként
hogyan küzdötte fel magát világismertségű régészprofesszorrá, miként lett Reagen
elnök Kína-szakértőjévé, és érte el, hogy már életében emléktáblát kapjon annak
a kínai egyetemnek a falán, ahová visszatelepítette a szakszerű régészetet.
Nem hinném ezeket a
meséket, ha segítségemre nem jött volna az internet kontrollja: a feleségem
leírta adatokat hitetlenségem tárgyi tényekkel ellenőrizte. Itthoni történetét
pedig a Hadtörténeti Múzeum archívumában fellelt dokumentumok bizonyíthatják.
Fejet hajtottam új ismerősünk előtt, aki jóval túl nyolcvanadik életévén,
hazalátogatva
valahai gimnáziumában órákon keresztül le tudta
kötni diákhallgatói figyelmét is. Beszélgetésük fele idejében beszélgetőtársa
szünetet tartott, megjegyezve, aki akar, el is távozhat közben. Senki nem
mozdult. Végighallgatta mind csillogó-figyelmes szemekkel a történetek második
fordulóját is. Harmadikat is hozzácsatolva: kérdések özönét és a nagyszámú
dedikálást.
Lengyel Alfonz gimnáziumi
éveit a miskolci minorita rendház fiúkollégiumában töltötte, katolikus
vallásossága itt kötődött a templom- és iskola alapító Kelemen Didák szentté
avatása iránt épp akkoriban megújuló törekvésekkel. Annyira beleívódott ennek
szelleme, hogy amikor századparancsnokként a solti hídfő védelmében súlyosan
megsebesült, és a veszprémi hadikórházban, a helybéli püspök, Mindszenty József
már feladta neki – akkor még úgy nevezték – az utolsó kenet szentségét, Kelemen
Didákhoz kezdett imádkozni. Minderről – a szerinte csodának minősíthető
eseményről – élete végén Amerikában, Sarasota püspökének vallomást is tett,
elősegítendő az utóbbi időben ismét megújuló szentté avatási eljárást. Tárgyi
tanúságul hívta a számára repülőtéri kellemetlenségeket okozó szilánkmaradvány
röntgenfelvételét, amelyet azon a bizonyos éjszakán – reggelre úgyis meghal! nem
operáltak ki.
A háború után,
hadifogságból hazatérve, elvégezte a miskolci jogakadémiát, és Mindszenty
hercegprímás javaslatára ekkor már a kultuszminisztériumban a falumúzeumok ügyét
szervezte. „A miniszterhez való bemutatkozásra
menve az ajtó előtt láttam kidobva azt a Mária a gyermekével közel életnagyságú
szobrot, amiből a Zsolnay gyár csak egyet készített Gróf Klebelsberg Kunó, az
akkori vallás- és közoktatásügyi miniszter részére. A miniszter személyi
titkárnőjétől, Radnóti Miklós özvegyétől kérdeztem, hogy elvihetem-e a szobrot
az irodámba. Azonnal megengedte, nehogy a szemétbe hajítsák. Egyik reggel
belépve az irodámba, láttam, hogy a szobor darabokra törve a földön fekszik.
Dühömben káromkodtam a sztálinista magyar kommunistákra, akik még szemét módon
minket Vallás- és Közoktatásügyi Minisztériumnak neveznek, hogy a nyugatiakat
megtévesszék, de még látni sem bírnak egy keresztény szobrot. Engem még az év
november 5-ikén az ÁVO letartóztatott. Azt állították, hogy azért szerveztem a
falumúzeumokat, hogy annak leple alatt a bárók, grófok, mágnások és gazdag
zsidók vagyonát együtt tartva megmentsem, a kommunizmus bukását várva, hogy
akkor azokat a népnyúzóknak visszaadhassam.”
A forradalom után, bár nagy nehézségek árán,
kijutott az Egyesült Államokba, de a hazai diplomáival, angol nyelvtudás nélkül,
ott nem tudott mit kezdeni. Harmincöt éves kor feletti menekültek ösztöndíjat
nem kaptak. Nem adta fel. Dolgozott. Sírásóként, takarítóként vécépucolással,
végül egy ház kifestésével, de megszerezte a pénzt, hogy Párizsba utazhasson, a
Sorbonne-ra visszatérhessen, és Chastel-nél doktorálhasson.
Karthágó ásatásainál már vezető régészként
volt jelen. A romok között az emberiség történelmén gondolkodott. Hogyan
vesztették el országok önállóságukat, hogyan kerültek idegen hatalmak rabságába.
Végiggondolta hazánk történeti tragédiáit. A hazáét, amelyet mégsem tudtak úgy
elpusztítani, mint a rómaiak a karthágóiakat. Miközben ott elmélkedett,
megpillantott és megszólított egy nőt, nem fél-e egyedül a sötét éjszakában? A
hölgy büszkén mondta: egy berber semmitől sem fél, és az elpusztított Magreb
Királyságukról kezdett mesélni. Történetét a Magyar Királyság sorsával
viszonozta, melyből Népi Demokrácia lett. Így társalogtak reggelig.
„Néhány
nap múlva megjelent a tuniszi francia nyelvű kormánylap első oldalán egy cikk,
melynek a címe az volt: Jenki a Dunavölgyéből. A cikkben éreztem, hogy a
Karthágó romjai feletti beszélgetésünk legalább úgy megérintette az újságírónő
lelkét, mint ahogyan az enyémet. Egy berber nő és egy magyar férfi lelkileg
fonódtak össze a filozófia, az emberszeretet és a múlt tanulságaiból való
jövőformálás lelkes gondolataiban. Ahogy a munkám megengedte, bementem a
szerkesztőségbe és megköszöntem szép írását. Azt mondta, hogy másnap lesz a
folytatása, de nem kell megköszönnöm, mert akkor neki is meg kell köszönnie,
hogy beszélgettünk. Olyan érzéseket váltottam ki benne, amelyeket a férje halála
óta nem érzett.”
Ettől kezdve minden beszélgetésen felvetődött
a kérdés: talált-e sót a romok között. Számára Karthágó mégis beteljesületlen
szerelmet hozott. El kellett szakadnia muszlim vallású özvegy újságírónő
társalkodó-barátjától, mert mindkettejüket életveszélyesen megfenyegették.
Utóbb maga Reagen elnök kért meg számára a
kínai államelnöktől feleségül egy professzorasszonyt, mert az akkori törvények
politikailag nem engedélyezték volna ezt a házasságot sem. Így kései éveiig
vissza-visszajárt a kínai egyetemre is, féléves egyetemi kurzusokat tartani. Az
utóbbi évben, amikor Lengyel Alfonz már nem tudott „átutazni”, felesége
költözött át hozzá Floridába.
--- *** ---
Folytatásokban ajánljuk újra/olvasásra Dobos Marianne beszélgető-kötetét Dr Lengyel Alfonz amerikai egyetemi tanárral.
További kapcsolódó
cikk: