Hallgatólagos tudomásulvétel - Szvatopluk nem is létezett - Szvatopluk vagy Svätopluk
Surján
László
Morzsák
Pár
napja – bár senki nem vette komolyan – de megjött a hír: hallgatólagosan
tudomásul vette, azaz jóváhagyta a román alsóház azt a törvénytervezetet, amely
megtiltja, hogy a közigazgatásban más nyelvet használjanak, mint a románt.
Külön magyarázatot kellett fűzni a hírhez. A hallgatólagos tudomásulvétel azt
jelenti, hogy adott határidőig nem is tárgyalták a terveztet. Hozzátették még,
hogy ezzel nem emelkedett a javaslat törvényerőre, hanem csak azt jelenti, hogy
az alsóház a döntést a szentárusra hagyta.
Most neki kezdhetnék magyarázni, hogy egy ilyen törvény hány ponton ütközik
nemzetközi egyezményekbe, de akár Románia saját törvényeibe is. Nem teszem, mert
okafogyottá tette egy újabb hír: megszűnik a hallgatólagos jóváhagyás intézménye
Romániában.
Rendben, akkor ezt most hallgatólagosan tudomásul veszem.
*****
A
Megbékélés Chartájának facebook oldalának egy hozzászólója előbb azt állította,
hogy szlovákok nincsenek, hanem tótok és lengyelek keverékei ők, akiket Mária
Terézia telepített be hozzánk. Szelíd megjegyzés javasolta, hogy jobb lenne a
tényekhez ragaszkodni. Jó, érkezett a felelet, akkor ragaszkodjunk a tényekhez:
Szvatopluk nem létezett.
Sok
mindent fogtak már rá szegény Szvatoplukra, de hogy nem is létezett, ez némileg
új, vagy fogalmazzunk udvariasabban, árnyalatlan megfogalmazása a kérdésnek.
Mert Szvatopluk mint első szlovák király valóban nem létezett, az illető úr nem
volt király, s amikor élt, még nem alakult ki a szlovák nemzet. A kedves
hozzászóló nem olvasta a Képes Krónikát sem. Ha élére akarom állítani a dolgot,
akkor azt is mondhatom, hogy amennyiben Szvatopluk nem létezett, akkor a
magyarok bejövetelének nincs jogalapja. Krónikáink szerint ugyanis egy lóért
vették meg Árpádék az országot tőle. Legalább a saját legendáinkban higgyünk, ha
a többiekében nem is.
*****
De
Szvatoplukra, vagy talán inkább rám továbbra is rám járt a rúd. Megszidtak, hogy
helytelen Szvatopluknak írni a nevét. Ez olyan, mint Verne Gyula vagy Frantisek
Rákoci.
Hát
hogyan kellene írni a „nem létező király” nevét? Svätopluk jött a felelet.
Valóban ez a mai szlovák megnevezés. Erről az jut eszembe, hogy egyszer
történelem dolgozatot írtunk még általános iskolában és az angol ipari
forradalom korát vettük, a sztrájkmozgalmak is terítéken voltak. Én meg akkor
kezdtem angolt tanulni és nagy büszkén írtam: strike. A tanár úr tudott angolul,
de fontosnak tartotta, hogy kissé megpirongasson. Rávezetett, hogy a tudás és
tudálékosság között nagy a különbség. Persze a Szvatopluk helyesírása nem
feltétlenül tudás kérdése, lehet az udvariasságé is. Mégis nehéznek látom, hogy
áttérjünk a szlovák vagy épp a történelmi hűség kedvéért a morva írásmódra. Ő a
fehér ló, a marék fű és föld, továbbá a kulacs víz kapcsán a mi hagyományunknak
is része, s amennyire látom, ezzel a helyesírással a része. Egy azonban biztos:
csodálatos világ lenne, ha a szlovákokkal más vitánk már nem volna, mint
Szvatopluk nevének jó leírása.
Megvallom, már nagyon várom ezt az időt. Félek, guggolva nem bírom ki addig.