"...hiszem és vallom, hogy humorérzék nélkül mit sem ér az élet, és, hogy ha néha magunk nem nézünk a görbe tükörbe, ha nem ismerjük fel az önirónia olykor felettébb szükséges voltát, akkor élhetünk komoly szakemberként ugyan, de az elkerülhetetlenül komorrá válásunk nem marad el."
Pálmai Tamás
Tükör és görbéje
Talán furcsa, hogy az én tollamból kerül ki az
alábbi írás, de hiszem és vallom, hogy humorérzék nélkül mit sem ér az élet, és,
hogy ha néha magunk nem nézünk a görbe tükörbe, ha nem ismerjük fel az önirónia
olykor felettébb szükséges voltát, akkor élhetünk komoly szakemberként ugyan, de
az elkerülhetetlenül komorrá válásunk nem marad el. És akkor bizony olyanok
leszünk, mint a vakbélgyulladás. Nézzük hát, mit is írnak rólunk, orvosokról
sokszor igencsak ismert emberek!
Menj csak az orvoshoz, betegséged majdcsak akad!
- mondja egy vietnami közmondás. Aztán egy Kupecký nevű festőművész ilyet állít:
Már olyan fejlett az orvostudomány, hogy manapság ritkán hal meg valaki orvosi
segítség nélkül. P.G. Cesbron meg ezt mondja: Ha már nem változik a betegséged,
legfőbb ideje orvost váltanod! Szép gondolat. Ám igencsak valós, amit Anouilh
ír: Ha kevesebbet beszélnénk a betegségekről, az emberek egészségesebbek
lennének. A mai kor szellemében szól Huxley is: Az orvostudomány már olyan
szédítő lépéseket tett, hogy gyakorlatilag nem találni egészséges embert. Aztán
előbukkan az örök téma Robert Koch féle változata: A türelmetlen orvos olyan,
akár a vakbél: nemcsak hogy állandóan izgatott állapotban van, de a maga helyén
még fölösleges is. Marcel Proust szerint: Néha úgy tűnik, hogy a természet az
emberekre csak rövid lefolyású betegségeket küld, de az orvosok elsajátították
ezek meghosszabbítá-sának művészetét. Csehovnak talán a legélesebb a nyelve, és
a jogi doktorokat sem kíméli: Doktorok és ügyvédek - egyforma banda, azzal a
különbséggel, hogy az ügyvéd megnyúz, de az orvos még ráadásul el is patkoltat.
Hát, mit mondjak… Ezt elolvasni tényleg kell a humorérzék… Az éles nyelvéről
híres és hírhedt G. B. Shaw sem kíméletesebb: Ha megtörtént az operáció, senki
sem bizonyíthatja, hogy teljesen fölösleges volt. Kicsit doktorpártibb Mark
Twain: Egészséges az olyan ember, akinek mindig valahol máshol fáj. Ironikus és
ön ironikus Aurelius Augustus: Szklerózis (érts agyi érelmeszesedés) a legszebb
kór: nem fáj és naponta valami újat tudsz meg. Végül egy latin mondás szerint:
Az orvosok nagyon szerencsések: sikereikre süt a nap, tévedéseiket betakarja a
föld.
Micsoda gyűjtemény! Ám mégis még sokan tanulnak
orvosnak, mert a tükörnek van egy másik nézete is. Empátiával minden beteg felé
címmel jelent meg egy írás minap Dr. Körmendi István 92 éves háziorvosról, aki
ma is praktizál. 65 éve. Mind szellemileg, mind testileg fiatalokat
megszégyenítő módon reggeltől estig dolgozik rendelőjében. Szakmáját az egyetemi
képzésen kívül édesapjától tanulta, aki 72 éves koráig praktizált háziorvosként.
Polcán orvosi könyvek, melyekből a mai napig sokat tanul. „Orvosi tevékenységem
a kezdetektől fogva a mások helyzetébe, szenvedéseibe való beleélés képességén
nyugszik. Az együttérzést éreztetni kell a pácienssel, jó szóval, a tekintet
simogatásával, így az idegrendszer és az immunrendszer közvetítésével jótékony
hatást fejthetünk ki a betegséggel szemben.” Doktori pályafutásának harmadik
könyvét írja, mivel nagyon fontosnak tartja, hogy a tudását és a sok év
tapasztalatát átadhassa a következő generációknak.
Miért őt hoztam fel pozitív példaként? Mert épp
az ő egyik könyve adta a végső lökést abba az irányba, amely a háziorvosláshoz
vezetett. A „fertőzést” én is apámtól kaptam el a sokat emlegetett Nagyborosnyón,
még gyermekkoromban, de a nagy döntést Körmendi János könyve után hoztam meg,
mert az egész ember, az egész család gyógyítása mellett arra is megtanított,
hogy egy egész közösségnek is orvosa kell lennie egy magára valamit is adó
családorvosnak, és arra is, hogy intenzíven benne kell lennie, élnie kell a
közéletben. Hogy mosolyogva kell minden embert szeretni, azt is, aki ezt nem
viszonozza, hogy az ajtót nem becsukni kell, hanem kinyitni szükséges, hadd
jöjjön be az egész világ rajta, hadd látszódjék az a belső-külső szépség, amiért
minket, embereket egykor megteremtettek.