1944. március 19-e jeles, alkotmányos jelentőségű nap, hiszen ettől a naptól számítható a magyar önrendelkezés megszűnte, amelyet csak az 1990-ben tartott választásokkal szereztünk vissza. Hogy mennyire elvesztettük önállóságunkat, azt döbbenetesen mutatja, hogy ezen a napon a Magyar Távirati Iroda a megszállás tényét meg sem említette.
Surján László
1944. március 19.
1944. március 19-e jeles, alkotmányos jelentőségű nap, hiszen ettől a naptól
számítható a magyar önrendelkezés megszűnte, amelyet csak az 1990-ben tartott
választásokkal szereztünk vissza. Hogy mennyire elvesztettük önállóságunkat, azt
döbbenetesen mutatja, hogy ezen a napon a Magyar Távirati Iroda a megszállás
tényét meg sem említette.
Legalábbis az MTI hírarchívumában kétszeri nekifutással sem találtam a németek
beözönlésének nyomát. Az első hír, ami a megszállásra vonatkozott március 20-án
kelt:
Persze alighanem mindegy volt, hogy mit ad ki az MTI, hiszen a rádió adását is
ellenőrizték, Kállay miniszterelnök nem mondhatta el Kossuth Lajos halálának 50.
évfordulója alkalmából tervezett beszédét.
Emberileg értem, hogy a vezetés nélküli állapotban, értem ezalatt főleg Horthy
távollétét, lebénult az államigazgatás. Talán Kállaytól elvárható lett volna egy
Nagy Imre féle rádiószózat. Jogilag teljes mértékben helyes az alaptörvénynek az
nemzeti szuverenitás elvesztéréről szóló tétele. Nagy politikai jelentősége lett
volna annak, ha valamilyen katonai vagy civil ellenállás jelezte volna a
világnak, hogy a továbbiakban nem tartunk Hitlerrel.
Egyfajta tragikus és drámai, de mégis alkalom adódott, s ezt bizony
elmulasztottuk. Tudom történelmietlen s talán igazságtalan is pálcát törni azok
felett, akik akkor cselekedhettek. Ettől függetlenül tény, hogy nem cselekedtek.
Pedig a figyelmet már akkor, március 20-án felhívták minderre:
Ugyanakkor azt is tudjuk, hogy a fenti hírben szereplő magyar jövőt alig
változtatta volna meg bármiféle ellenállás. Hiszen a csehek, lengyelek
győztesként zárták a háborút, mi a vesztes németekkel ültünk a szégyenpadon.
Amit mi büntetésül kaptunk, azt ők jutalmul: népi demokráciát, gulágot, az
embert, lelket silányító úgynevezett szocializmust.
Hogy az ország határai másképp alakultak volna? Ez lehetséges, de kevéssé hihető
opció. A területrendezésben érintett országok már a győztesek sorában voltak, s
ismeretes a mondás, a későn jövőnek csak a csont jut.
Nekünk még az sem, mert Pozsony alatt még területet is vesztettünk.