Balassi Bálinttól tudjuk, hogy „Emberségről példát, vitézségről formát” a végvári vitézek adtak „mindeneknek”. Nosztalgikusan állapíthatjuk meg, hogy a végvárak korának elmúltával az emberségről példát adók is megfogyatkoztak. De nem mindenütt.
Surján László
Emberségből példát…
Balassi Bálinttól tudjuk, hogy „Emberségről példát, vitézségről formát” a
végvári vitézek adtak „mindeneknek”. Nosztalgikusan állapíthatjuk meg, hogy a
végvárak korának elmúltával az emberségről példát adók is megfogyatkoztak. De
nem mindenütt.
A
messzi Malajziából jött egy hír, ami megütötte a szívemet. Egy fiatal férfit,
aki kétéves kisfiával bement egy áruházba, lopáson kaptak. Az áruház vezetője
kihallgatta a tettest, aki nem mentegetőzött, elismerte a lopást. Kiderült, hogy
három gyermeke van, a negyedik most halt meg alig megszületése után, az anya
pedig lassan oldódó kómában fekszik a kórházban. A kisgyerek éhes volt, az apa
meg nincstelen.
Mit
tesz ilyenkor egy üzletvezető? Gondolom, megrántja a vállát, nem az ő dolga
rendezni az ilyen helyzeteket, őt azért fizetik, hogy a megfelelő profitot
produkálja az áruház.
De
nem így Malájföldön. A tolvajnak állást ajánlottak, sőt amíg a fizetésnap el nem
jön, készpénzzel is ellátták, hogy a legnagyobb, hét éves gyermek megkezdhesse
az iskolát.
Emberségből példát.
Vajon Európában is megtörtént volna?