"Valamikor még az ánti világban egy ismerősöm nagy-nagy protekcióval részt vehetett egy izraeli társasutazáson. Nem volt gyakorló vallásos ember, de bizonyos érdeklődéssel nézett a szent helyek meglátogatása elé. Hazaérkezve azt mondta, hogy a kormánynak kötelezővé kellene tennie a Szentföld meglátogatását. Rohamosan csökkenne a vallásos emberek száma, annyira kiábrándító."
Surján László
Gondolatok a Sír kapcsán
Valamikor még az ánti világban egy ismerősöm nagy-nagy protekcióval részt
vehetett egy izraeli társasutazáson. Nem volt gyakorló vallásos ember, de
bizonyos érdeklődéssel nézett a szent helyek meglátogatása elé. Hazaérkezve azt
mondta, hogy a kormánynak kötelezővé kellene tennie a Szentföld meglátogatását.
Rohamosan csökkenne a vallásos emberek száma, annyira kiábrándító.
Sok
évvel, sőt évtizedekkel később magam is eljutottam Jeruzsálembe. Megértettem,
amit az illető mondott, bár rám nem volt kiábrándító hatással. Tudomásul kellett
vennem, hogy egy élő városban vagyok, nem vallástörténeti múzeumban, sőt azt is,
hogy a helyben lakó mohamedánok és izraeliták egészen másképp tekintenek Jézus
földi életének emlékeire, mint azok, akik zarándokként érkeznek ide. Biztonsági
szempontból feszült idő voltak, arra felé mikor nem azok, s ezért engem, mint
állami vendéget, két géppisztolyos katona kísért a Via Dolorosan. Sajátos élmény
ez, mondtam nagykövetünknek, két katona között. Ugyan, felelte, amikor a
miniszterelnök járt itt, akkor négyen vették közre.
Amikor odaérünk az út végére, a Golgota hegyére, csalódás. Hegynek nyomát sem
látni. Egy beépített lapos domboldalon vagyunk. Az útról kis térség nyílik,
szemben egy kopottas épület. A Szent Sír bazilika, mondják. Bazilika? Ez a
bérház?
Persze máshonnan nézve látható a két kupolás, valóban istenháza jellegű épület,
ami egy jó évezrede borítja mind a Golgotát, mint a Szent Sírt.
Bent a templomban oda lehet menni a Golgota sziklájához, bár ez csak az alapzat.
A Jézus kori terepviszonyok alapjaiban változtak meg. Találtam egy vázlatos
ismertetést, amit megmagyarítva mutatok be. Érthetővé teszi a Szentírásból
ismertek és a ma láthatók közötti eltéréseket.
Először tehát a rómaiak feltöltötték a területet és a Golgota fölé egy Jupiter
szobor igyekezett elfeledtetni Jézus emlékét. Talán még durvább, hogy a közelben
Venusz templomot építettek.
Nagy Konstantin még jobban átalakította a területet, de ő nem feltöltött, hanem
elbontotta a hegyoldalt.
A
bontás után kialakult sík területre a XII. században építették a ma is látható
bazilikát, a Golgota és a közelében lévő Szent Sír fölé.
A
Golgota sötét sziklája kevésbé vonzott, de mindenképp oda akartam menni a
sírhoz.
Sikerült. Ott jártamkor semmi díszítést nem láttam, legalábbis nem emlékszem,
csak a megrendülésre.
Nem, nem kell elvesztenie a hitét annak, aki ma jár a Szentföldön. De némi
tájékozódás nem árt, hogy jobban értsük mi miért olyan, amilyen. Ha
Magyarországon megmaradt volna Szent István palotája Esztergomban, vagy akár
Mátyás Budája, biztos, hogy megrendülten járnánk benne és a széltől is óvnánk.
Jeruzsálemben viszont arra jön rá az ember, hogy „az én országom nem e világból
való”.
Ezt
pedig nem árt mindig szem előtt tartani.