Tíz évig éltem Brüsszelben. Ha nem is töltöttem ott a hét minden napját, azért valamiképp az én városom is. Számtalanszor szálltam fel és le a mostani metró robbantás helyszínén. Ez alatt a tíz év alatt legalább hétszázszor megfordultam a most romba döntött repülőtéren. Érintett vagyok.
Surján
László
A
gonosz ellen a megtérés a tett
Tíz
évig éltem Brüsszelben. Ha nem is töltöttem ott a hét minden napját, azért
valamiképp az én városom is. Számtalanszor szálltam fel és le a mostani metró
robbantás helyszínén. Ez alatt a tíz év alatt legalább hétszázszor megfordultam
a most romba döntött repülőtéren. Érintett vagyok.
Számos alkalommal kifejtettem, hogy Brüsszel, mint az európai bürokrácia
központja, negatív üzenet az európai polgár számára. De Brüsszel most
mindannyiunk kincse lett, sérültjei testvéreink, a támadók pedig civilizációnk
ellenségei.
Egyrészt az érzelmi érintettség, másrészt az ellentmondó és bizonytalan hírek
nem teszik lehetővé, hogy mélyen elemezzem, mi is történt és hogyan tovább. De
egy dolog kikristályosodik. „Most már hiszek”, mondta az egyik túlélő. A
gonosztól nem félni, inkább ellene tenni kell – mondta egy másik. Fontos mondat,
már ha jól értük. Mit tehetünk a gonosz ellen? Olyan, mint a sárkány: ha levágod
a fejét, két másik nő helyette.
Pedig a gonosz ellen valóban tenni kell, de nem mindegy, hogy mit. Ez nem az
iszlám, kiáltják kétségbeesve a muszlimok, Európában és Európa határainál.
Félnek, hogy ettől fogva terroristaként kezeljük mindegyiküket. A terrorista,
bármit mond, ezek szerint nem muszlim. De mi vajon keresztények vagyunk-e? Mint
volt európai képviselő, állandó bejárásom van az Európai Parlamentbe, ahol egy
kis iroda is a rendelkezésére áll azoknak, akik éppen arra járnak. Ma
értesítettek, hogy ez az iroda holnap az eseményekre való tekintettel zárva
lesz, csütörtöktől pedig amúgy is húsvéti szünet. Az udvarias levél azzal
záródott, hogy a mai tragikus események ellenére szép Húsvéti szünetet kívántak
a hivatalnokok. Igazi politikai korrekt módon. Meg sem említve, hogy a Nagyhéten
vagyunk, hogy a támadás a kereszténység legnagyobb ünnepét zavarta meg, hogy a
sérültek szenvedése képletesen csatlakozhat a Megváltó szenvedéséhez. Ez nem az
iszlám, mondják Allah jóérzésű követői. Ez az Európa nem keresztény, mondhatják
Krisztus hívei. Sem külsőségekben, ami még nem is baj, sem gondolkodásban, sem
cselekedetben, ami viszont az igazi baj.
Vajha nemcsak a hírekben szereplő túlélő, hanem minden európai elmondaná: most
már hiszek. Vagy legalább annyit: Hiszek, Uram, segíts hitetlenségemen. A gonosz
ellen a megtérés a tett.