"Minden változik, és abban a tévhitben élünk, hogy ami új, az jobb annál, mint ami már tegnap is megvolt. De mert minden változik, az új is hamar elavul, így az ideiglenes tárgyak, eszmék, kapcsolatok bűvöletében élünk. Pedig csak az állandóság adhat megnyugvást, az állandó és megbízható kapcsolat, a stabil és érett identitás, a gyökerekre épülő bizalom. A megállapodott emberek, családok és házaspárok arra vannak hivatva, hogy életükkel tanúskodjanak arról az örömről, amelyet csak az állandóság kultusza adhat.” - Bíró László püspök úr márciusi levele.
Hívom
a családokat
Bíró
László püspök levele
HÁZASPÁROKAT, JEGYESEKET
ÉS SZERELMESEKET,
A CSALÁDOKAT SZERETŐ SZERZETES- ÉS PAPTESTVÉREKET, ÉS MINDENKIT, AKI A CSALÁD ÉS
AZ ÉLET MELLETT ÁLL!
2016.
március
Amikor a lányom
bejelentette, hogy barátjával, akivel már nyolc éve együtt él, hajlandóak
lennének összeházasodni, ha valaki állná a kellő méltósággal megrendezett esküvő
költségeit – mesélte baráti társaságában egy magas beosztású hivatalnok –,
azonnal vállaltam mindent, a szervezést, az ifjú pár lakásának felújítását, a
költségeket, a lakodalmát. Sokba került, de megérte, mindenki azt mondta, hogy
rég látott ilyen szép esküvőt. Jó két év múlva az ifjú férj, akinek jó állása
volt, kapott külföldről egy ajánlatot még jobb állásra. A fiú menni akart, a
lányom meg azt mondta, hogy most már igazán gyereket szeretne, de azt nem
szeretné, hogy a gyereke külföldön szülessen, sőt ott nevelkedjen, ő nem megy
külföldre. Elváltak.
Korunkat az egész
földkerekségre kiterjedő mély és gyors változások jellemzik. Az emberi értelem
és alkotó erő által létrehozott tudományos, műszaki és kulturális eredmények
visszahatnak magára az emberre, egyéni és közösségi ítéleteire és vágyaira,
gondolkodás- és cselekvésmódjára mind a dolgokkal, mind az emberekkel
kapcsolatban. A társadalmi és kulturális átalakulás kihat a vallási életre is.
(vö. GS 4.) Az antropológiai-kulturális változások következtében változott a
társadalmi struktúrák befolyása az emberek érzelmi és családi életére. Az egyre
növekvő individualizmus eltorzítatja a családi kötelékek természetét, előtérbe
helyezi az egyénnek azt az elgondolását, amely szerint saját vágyait követve
építheti fel önmagát, az emberi kapcsolatokat pedig a háttérbe szorítja.
Általános, az adott kultúrától független jelenség, hogy a fiatalok vonakodnak az
érzelmi kapcsolatok terén végleges elköteleződéseket vállalni, gyakran
választják inkább az elköteleződés nélküli együttélést, vagy megelégszenek
kárászéletű alkalmi kapcsolatokkal. Ilyen körülmények között született
gyermekeknek nehezen alakul ki identitásuk, ez aztán hozzájárul a társadalom
további széteséséhez.
Mondjatok példákat
azokra a változásokra, amelyek visszahatnak az emberre, ítéleteire és vágyaira,
gondolkodás- és cselekvés módjára! Melyek ezek közül azok, amelyek pozitív, és
melyek azok, amelyek negatív irányba mutatnak?
A család az örömök és
próbatételek helye, az emberség első és legalapvetőbb iskolája. A mai kulturális
és társadalmi válságot nem csak a család, hanem az egész emberiség megszenvedi.
Észre kell vennünk azonban, hogy épp a családok képesek a szeretet erejével
gyógyítani a válság okozta sebeket, erősíteni az emberi kapcsolatokat, nevelni a
gyerekeket, gondozni a rászorultakat, segíteni a generációk közötti
együttműködést, legyőzni az anyagias gondolkodást, ellentmondani az
individualizmusnak. Még ha sérült is egy család, ha képes szeretni, képes lesz
szeretetre tanítani másokat, családon belül és kívül is.
Az anyagi és gazdasági
helyzet segítheti a család növekedését és kibontakozását, de gátolhatja is
virágzását, egységét és összetartozását. A szűkös anyagiak kizárhatják a
családokat az oktatásból, a kulturális életből és a tevékeny társadalmi életből.
Gyakran okoznak gondot a családoknak a munkával kapcsolatos problémák. Hiába
szeretnének a szülők minél több időt együtt tölteni gyerekeikkel, ha
mindkettőjüknek dolgozniuk kell, kénytelenek a gyerekeket bölcsödébe, óvodába,
egész napos iskolába küldeni, a kevés otthon töltött időben pedig nem
foglalkozhatnak egymással, mert egymás mellett a házi munkát kell elvégezniük.
Azt pedig, hogy ezek az intézmények a szülők kívánsága szerinti szellemben
neveljék a gyerekeket, pluralista, multikulturális világunkban gyakorlatilag
alig lehet megvalósítani. A munka világában nem annyira a személy érdekét
tartják szem előtt, hanem a termelékenység növekedését, a gazdasági hasznot.
Egész gyorsan változó
világunk számára már nem az emberi személy a fontos, hanem a gazdaság
növekedése, a haszon, a profit. A keresztény ember a maga egyediségét mint Isten
eredeti, teremtő tervét akarja megvalósítani, cselekedeteit és magatartását
összhangba akarja hozni hitével. A körülmények által rákényszerített,
adottságaival, belső meggyőződésével ellenkező életmód személyiségének,
identitásának torzulásához vezet.
Soroljatok fel olyan
intézkedéseket, amelyek ugyan látszólag „családbarátok”, valójában azonban a
munka világában a profit növelését szolgálják! Milyen szerepe lehet ilyen
esetekben a közösségnek és a nagyszülőknek?
„Most, amikor a világ a
korlátok nélküli »szabadság« kínálta örömöket gátlástalanul kiélvezi, kezdjük
csak megérteni, milyen szomorú is ez a világ. A tiltott élvezetek csillogása
abban a pillanatban elhalványul, amint már nem tiltottak. Hiába próbálják újra
meg újra fényesíteni ezeket, kiderül, hogy fényük valójában véges. Az ember
azonban a végtelenre szomjas.” (J. Ratzinger, 1989) Korunkban eluralkodott a
mindent az anyagiaknak alárendelő szemlélet, az individualizmus és a hedonizmus,
ezért az ember nehezen kap választ léte értelmét és célját kutató, identitását
kereső kérdéseire. A választ Krisztus adja, amikor „az Atya és az Ő szeretete
misztériumának kinyilatkoztatásával az embert is teljesen feltárja az embernek,
és megmutatja neki magasztos hivatását”. (GS 22) Ennek fényében fedezhetjük fel
Isten ránk vonatkozó terve és a házasság és a keresztény család nagy érékei
közötti összhangot és találhatjuk meg identitásunkat.
A mai világ szemében
értelmetlen vállalkozásnak tűnhet az önzetlenség, a mindent, magunkat is a
másiknak ajándékozása, a teljes és felbonthatatlan egységre való törekvés. Aki
azonban Krisztusra tekint, aki őrá hallgat, az bátran megkockáztatja ezt az
értelmetlenséget. A hamis csillogású világ ugyan igyekszik nevetségessé tenni a
hűséget, az áldozatot és a lemondást, az örökké tartó szeretetet, az embert
azonban, a mai világban élő embert is, vonzza és lenyűgözi a hiteles, teherbíró,
gyümölcsöző, és örök szeretet. Az ember akkor is, amikor a pillanat gyönyörét
hajszolja, az igazi szeretetről álmodik, miközben a testi gyönyör után fut,
vágyik a teljes odaadásra. „A teremtés kezdetén azonban Isten férfivá és nővé
alkotta őket. Ezért az ember elhagyja apját és anyját, a feleségéhez
ragaszkodik, és a kettő egy testté lesz. Így már nem ketten vannak, hanem egy
test.” (Mk 10, 6-8)
Mi segít abban, hogy
gyerekeitekben helyes identitást tudjatok kialakítani? Hogyan tudjátok nekik
megmutatni, hogy mi a szabadság és a szabadosság közötti különbség? Hogyan
tudjátok gyerekeiteket megóvni a médiából áradó házasság- és családellenes
propaganda befolyásától?
„Isten egyesíti az egymást
szerető férfi és nő szívét, egyesíti őket felbonthatatlan egységben. Ez azt
jelenti, hogy a házasélet célja nem csak az, hogy mindig együtt éljenek, hanem
hogy mindig szeressék egymást. Jézus így állítja helyre az eredeti és eredetet
adó rendet. … Egyedül Jézus ingyenes, húsvéti szeretete őrültségének fényében
válik érthetővé az egyetlen és halálig tartó házastársi szeretet ingyenességének
őrültsége.” (Ferenc pápa homíliája a szinódust megnyitó szentmisén, 2015. okt.
4.)
Mondd, megkérdezted a
lányodat – szólalt meg egy kis csend után a baráti társaság egyik férfi tagja –,
vagy akár a barátját akkor, amikor bejelentették, hogy „hajlandók”
összeházasodni, hogy eddig miért nem, és most miért igen? Nem – válaszolta a
magas beosztású hivatalnok –, a mai fiatalok önállóak, nem szeretik, ha a
döntéseik mögötti indokokat firtatják. Ők így látták jónak, és minthogy eddig
jól megvoltak, nem volt okom feltételezni, hogy nyolc évi együttélés után
egyszer csak megunják egymást. Nem arról volt szó – kérdezte a társaság egy nő
tagja –, hogy ti, a szülők mindig is szerettétek volna, ha összeházasodnak, ők
viszont sajnálták rá a pénzt? Aztán rájöttek, hogy ha „valaki” állja a
költségeket – és ki más állhatta volna, mint ti –, akkor ez egy új színt vihet a
talán mégis szürkülő kapcsolatukba. Bizony – vette át a szót a hivatalnok
felesége –, én mindig is tudtam, hogy a lányom vágyik valami komoly, igazi
kapcsolatra, de nem volt biztos abban, hogy a barátja az „igazi”, ezért nem mert
véglegesen elköteleződni. A fiúnak meg jó és kényelmes volt ez így. Az idő ment,
a lányom azt gondolta, hogy ha ez a kapcsolat megszakad, akkor ő hoppon marad;
ha viszont összeházasodnak, stabilizálódik kapcsolatuk. Döntött,
összeházasodtak, de arra nem számított, hogy számára a fiúból lett férj már nem
lesz olyan fontos, hogy vele akár külföldre is elmenjen. Elváltak, így aztán
tényleg hoppon maradt. Tudjátok, én azt gondolom – szólt közbe a társaság egy
idősebb tagja –, hogy a világban zajló gyors változások miatt ránk telepedett az
ideiglenesség kultusza. Minden változik, és abban a tévhitben élünk, hogy ami
új, az jobb annál, mint ami már tegnap is megvolt. De mert minden változik, az
új is hamar elavul, így az ideiglenes tárgyak, eszmék, kapcsolatok bűvöletében
élünk. Pedig csak az állandóság adhat megnyugvást, az állandó és megbízható
kapcsolat, a stabil és érett identitás, a gyökerekre épülő bizalom. A
megállapodott emberek, családok és házaspárok arra vannak hivatva, hogy
életükkel tanúskodjanak arról az örömről, amelyet csak az állandóság kultusza
adhat.
Bíró
László
az MKPK családreferens
püspöke
a Magyar Katolikus Családegyesület elnöke
forrás: csaladlevel levelezőlista