Egyetlen ország sem fogd be ismeretleneket ellenőrzés nélkül, ami pedig olyan tömeges kivándorlás esetén, mint ami 56-ban történt, felettébb időigényes. Így is jutott át bizonyára több olyan ember, aki nem menekült, hanem akit küldtek.
Surján László
A
lassan őrlésről
Igen gusztustalannak találtam, hogy amikor Magyarország lezárta a törvénytelen
határátlépés lehetőségét, akkor sokan Nyugatról hálátlanságot emlegettek, s
többek között 56-ra céloztak. Már akkor is megírtam, hogy bizony az 56-osok is
hosszú, hosszú időt töltöttek ausztriai gyűjtőtáborokban, s sok időbe került,
amíg mindenki eljutott valahová.
De
valójában ez természetes. Egyetlen ország sem fogd be ismeretleneket ellenőrzés
nélkül, ami pedig olyan tömeges kivándorlás esetén, mint ami 56-ban történt,
felettébb időigényes. Így is jutott át bizonyára több olyan ember, aki nem
menekült, hanem akit küldtek.
Most azonban egy másik eset került elém. Olykor beleolvasok az MTI archívumába.
1956. március 15-én az MTI egyik bizalmas jelentése, amit tehát akkor csak a
kiválasztott néhány ember kapott meg, megjelent egy valójában jelentéktelen hír.
A „bennfentesek” az Amerika Hangja március 14-én elhangzott adását ismerhették
meg.
Ide
illesztem a jelentésről készült képernyő fotót:
Hogy ki
volt Indics Imre, s Indics volt-e a neve egyáltalán, nem tudhatom. Hogy
letelepedésükhöz kellett az amerikai menekült program és még egy karitatív
szervezet közreműködése, az világosan üzeni: akkor sem mentek túl olajozottan a
dolgok. Az ötvenes években már igen nagy szerencse kellett ahhoz, hogy egy három
gyerekes család átjusson a határon. Ők is 1848-ban távoztak. Nyolc év telt el,
amíg révbe értek. Amerikába való érkezésük esemény volt, amelyet bemondott az
Amerika Hangja. .
Ennyit
a mostani menekült áradat hatékony kezelésének naiv elképzeléseiről. Azt tartja
a mondás: Isten malmai lassan őrölnek. Nem lehet ezt a milliós tömeget
kutyafuttában ellátni. Ráadásul, amikor milliós tömeget mondunk, csak a tavaly
érkezettekről beszélünk. Hétfőn láthattuk, hogy megindult az utánpótlás.
Valójában szánalomra méltó embereket látok vonulni, becsapottakat, akik azt
hiszik, hogy Németországban vagy másutt Európában szívesen látják őket és
tejjel-mézzel folyó Kánaán vár rájuk. Vajon hányan kerülnek olyan helyzetbe,
mint az Indics família?
Utóirat: korunk érdekessége lenne, ha ezen cikk hatására valaki jelezné, hol
élnek, mit tesznek az „Indicsek”.