Nem teljesen szakszerű részből az egészre következtetni, különösen, ha a rész Nagy Britannia és az egész Európa. De nézzünk csak bele abba a brit tükörbe, amelyet a YouGov felmérése mutat. A lényeget tekintve a magunk arcát ismerhetjük fel.
Surján
László
Meg lehet védeni azt a kereszténységet, ami nincs?
Nem
teljesen szakszerű részből az egészre következtetni, különösen, ha a rész Nagy
Britannia és az egész Európa. De nézzünk csak bele abba a brit tükörbe, amelyet
a YouGov felmérése mutat. A lényeget tekintve a magunk arcát ismerhetjük fel.
Gondolnád, hogy a magukat kereszténynek mondó britek inkább hisznek a Földön
kívüliekben, mint az ördögben, többen hisznek a sorsban, mint a mennyben vagy a
lélek halhatatlanságában.
A
lakosság 46 százaléka kereszténynek mondja magát, és ugyanennyién állítják, hogy
vallástalanok. Öt százalék muszlim és van egy jelentős hindu, szik, zsidó és
buddhista kisebbség is.
A
keresztények többségének nem vallja a hagyományos keresztény hitet, viszont van
egy kevéssé vizsgált és tárgyalt „nép hit”, ami mélyebben él az emberekben, mint
keresztény tanítás.
Egy
tavalyi felmérés szerint a magukat kereszténynek mondók 55 százaléka hisz Isten
létében. A mostani felmérés arra utal, hogy az állítólagos keresztények többsége
számára a kereszténység kultúra és nem vallás.
A
Teremtőben való nettó hit -21 százalék, azaz ennyivel többen nem hisznek benne,
mint amennyien hisznek! A kisértetek esetén ez a nettó érték csak -9 százalék.
(A felmérők nettó értéknek nevezik egy adott kérdésben az igenek és a nemeknek a
különbségét.) A társadalom „keresztény” felének 46 százaléka hisz valami
sorsban, és csak 44 százaléka a mennyben, míg a lélek halhatatlanságát közülük
csak 36 százalék vallja. Érdekes összehasonlítani a mennyben hívők 44 százalékos
értékét azzal, hogy a pokolban csak 24 százalék hisz. Közben ne feledjük, hogy
ezek a százalékok csak a magukat kereszténynek nevezőkre vonatkozik, azaz a
mennyben a lakosságból csak minden ötödik ember hisz, a pokolban pedig minden
tíz emberből talán egy. Egyébként a jó dolgokban többen hisznek, mint a
rosszban: a keresztények 35 százaléka hiszi, hogy vannak angyalok, de csak 24
százalékuk, hogy léteznek ördögök. (Azt mondják, hogy a Sátán első nagy sikere,
ha elhiteti velünk, hogy nincs.)
Ez
a folyamat nem új. Három évtizeddel ezelőtt a mai 46 százalék helyett még csak
31 mondta magáról, hogy vallástalan. Akkor a lakosság két százaléka gyakorolt
valamilyen nem keresztény hitet, ma pedig ez nyolc százalék. A változás lassú,
de folyamatos. A kérdés, hogy feltartóztatható-e.
Kemény beszéd ez, de kérem, halljátok meg. Homokba dugni a fejünket valóban a
kereszténység teljes felszámolására vezethet Európában. Titokban remélem, hogy
ezek a roppan negatív számok elsősorban az anglikánok talajvesztésével
kapcsolatosak. A tendencia azonban a hagyományosan katolikus országokban sem
más. Mégis Közép-Európa országaiban mintha több élő hitre lehet számítani, mint
Nyugaton. Ez azonban nem megnyugtató megállapítás, sőt: rádöbbent iszonyatos
felelősségünkre. Elő kellene venni a mécsest a véka alól. Talán még ég.
Mert az igazi határzár az iszlám ellen nem szögesdrótból van, illetve a
szögesdrót sem védheti meg azt a kereszténységet, ami nincs.