Ha zavarosnak tartja valaki e jegyzet címét, igaza van. Zavaros, mint a helyzet, amelyben élünk. Igaz, olykor, mint most is adódnak kacagtató pillanatok, de közben érezzük: az idő jobban halad, mint ahogy a dolgaink mennek előre.
Surján László
Saul fiától Gyulafehérvárig
Ha
zavarosnak tartja valaki e jegyzet címét, igaza van. Zavaros, mint a helyzet,
amelyben élünk. Igaz, olykor, mint most is adódnak kacagtató pillanatok, de
közben érezzük: az idő jobban halad, mint ahogy a dolgaink mennek előre.
A
Krónika online beszámolt azokról az érdekes gondolatokról, amelyet Kolozsvár
volt polgármestere, bizonyos Funar úr nyilatkozott egy interjúban. Ha nem is az
egészet, de a hangulatot visszaadó, kacagást kiváltó részletet
idézek a beszámolóból.
Újabb, Nagy-Magyarország visszaállítását célzó
összeesküvés lepleződött le. Kiderült ugyanis, hogy a Saul fia című film eredeti
célja nem a holokauszt borzalmainak bemutatása, hanem az 1920 előtti, egész
Kárpát-medencét betöltő Magyarhon helyreállítása – azzal a céllal szerepeltetnek
benne határon túli magyar színészeket is, hogy a magyar nemzet összetartozását
tudatosítsák a világban.
Oscar-díjat pedig nem az érdemeiért kapott, hanem
azért, mert a Romániát ellenségnek tekintő zsidó világkormány így akarta.
Ez csakis igaz lehet, hiszen a románellenes
magyar összeesküvések leghivatottabb leleplezője, Gheorghe Funar egykori
kolozsvári polgármester derített rá fényt, és ő osztotta meg értékes gondolatait
egy lapinterjúban. Mindezt olyan egyéb, világrengető felfedezések kíséretében
tárta nyilvánosság elé, mint például az, hogy a világ ősnyelve a géta–dák,
amelyből minden mai nyelv származik, az általa a románok ősének tekintett dákok
építették a piramisokat, ők fedezték fel Amerikát, Mihai Eminescu, a román
romantikus költészet nagyágyúja pedig egy történelmi, egy filozofikus és egy
soviniszta vers között a relativitáselméletet is kidolgozta, amit aztán egy
Einstein nevű alak egyszerűen lenyúlt tőle.
Ha azt kérdezed,
tisztelt olvasó, hogy mi értelme van ennek az embernek az agymenéseivel
foglalkozni, van igazságod. De egy percig sem gondolom, hogy a román-magyar
viszonyra Funár úrnak bármi érdemi hatása lehet. Vele valóban nem érdemes vitába
szállni. A Krónika jegyzetírója, Balogh Levente sem szállt vitába a
szerencsétlennel. Nekem azonban némi szégyen égeti az arcom. Ha egy kicsit
búvárkodunk az interneten, megtalálhatjuk Funár magyar tükörképeit. Hiszen a
világ ősnyelvéről kiderült, hogy az a magyar, s nem folytatom. A mi habókosaink
sem érdemelnek nagy figyelmet. Azok kedvéért emlegetem fel őket, akik
lobbanékonyan egy-egy Funár nyilatkozat alapján „ilyenek a románok!”
felkiáltással ragadnak csatabárdot. Nekik mondom: ássák el nyugodtan. Van vitánk
a románokkal jócskán. Nem vesztegethetjük el az időt az efféle pótcselekvésre.
Sokkal fontosabb például, amit Kelemen Hunor mondott a fekete március kapcsán:
a románok és magyarok közötti tartós etnikai
békét a történelmi igazságra kell alapozni. E történelmi igazság a
marosvásárhelyi eseményeket illetően még feltárásra, a régebben történtek pedig
a közös értelmezésre várnak. Amíg a történészek kivitatkozzák magukat, addig
volna ideje a román törvényhozásnak és kormányzatnak, hogy a Gyulafehérvári
Nyilatkozat pontjait törvénybe iktassa. Már csak harminchárom hónap van a száz
éves évfordulóig.