Petőfi Sándor Sajtószabadság Díjat kapott SZALKI BERNÁTH ATTILA 80. születésnapján, több évtizedes pedagógiai publicisztikai munkássá-gáért, műfordításaiért, az irodalom és az újságírás példás együtt-műveléséért.
Kabdebó Lóránt
Szalki
Bernáth Attila megbecsülése
A közelmúltban írtam egy
jelentős műfordítói pályát magáénak mondható írónak egy levele apropójából (A
filológia mindennapos újraszületése).
Most röviden válaszolt, és küldött egy híradást: „Olvastam a Honlapon közzétett
írásod. Köszönöm. Mellékelek egy kis hírt. Jó egészséget kívánva tisztelettel
üdvözöl.” A
MÚK (Magyar Újságírók Közössége) ezideji egyik díját ő nyerte el 80.
születésnapja és életműve méltatása alkalmából. Nagy örömmel értesültem erről a
megbecsülésről. Hiszen már csak műfordításai nagy számával, több gyűjteményével,
közöttük a Rilke-fordításaival is rászolgált ennek a tisztes közösségnek a
kitüntetésére. Hadd osszam meg a hírt Hon-Lapunk olvasóival is, nevükben is
gratulálva kollegánknak a megérdemelt kitüntetéshez.
Kitüntetése
A MÚK
2016. ÉVI DÍJASAI
Petőfi
Sándor Sajtószabadság Díjat
kapott
SZALKI BERNÁTH ATTILA
80.
születésnapján, több évtizedes pedagógiai publicisztikai munkássá-gáért,
műfordításaiért, az irodalom és az újságírás példás együtt-műveléséért.
Önéletrajza
Szalkszentmártonon, a 110 Petőfi-vers keletkezének falujában születtem 1935-ben.
Szüleim korai válása miatt ide-oda dobált a sors. Életem legnagyobb pofonját
kulák-származásom miatt „érdemeltem” ki a proletárdiktatúra államától 15 évesen.
Nem engedtek továbbtanulni.
Személyemben is meg akarhatták törni a volt uralkodói osztályok műveltségi
monopóliumát. Csak az volt a szépséghibája ennek a történelmi „igazságtevésnek”,
hogy paraszt őseim közül senki nemhogy felsőfokú, de még középiskolai
végzettséggel sem rendelkezett. Majdnem évtizednyi késéssel aztán minden iskolai
végzettségemet — jogosítvány, szakmunkás-bizonyítvány, gimnáziumi érettségi,
magyar-történelem szakos egyetemi diploma, bölcsészdoktori cím — munka, zömmel
fizikai munka mellett szereztem. Sorsom ilyen alakulása miatt sohasem éreztem
gyűlöletet, de keserűséget igen.
Küzdelmes életem során voltam földműves, segédmunkás, gépkocsivezető, szakmunkás
és 25 évig szakmunkás-képző iskolai tanár. Ez utóbbi idején megízleltem a
tanítás minden szépségét és keservét.
Különböző lapoknál publikáltam, szívesen látott külsős munkatársként.. Ebbéli
munkásságom zöme pedagógiai publicisztika, a magam erejének megfelelően
igyekeztem bírálattal, építő javaslatokkal is szolgálni a magyar oktatásügyet.
Szerény
írói tevékenységemben szerettem volna megmutatni önmagamon túl azt a világot is,
amelybe — a sors természeténél fogva megkérdezésem nélkül — ide-csöppentem, s
melynek élő és élettelen, kis és nagy dolgaihoz SZENV-ek kapcsolnak: a rokon- és
ellenszenv, a szenvedély és a szenvedés…
A
költészet és a magyar nyelv — de minden nyelv – iránti tisztelet, vonzalom
erősen él bennem. Ezzel függ össze, hogy mintegy tíz évvel ezelőtt elkezdtem
németből verseket fordítani. Több mint tíz kötetben és két internetes irodalmi
portálon olvashatók fordításaim, melyeknek száma eléri az ötszázat. 2012-ben a
Magyarul Bábelben internetes portálon elnyertem „Az év fordítója” címet.
Anatole
France-szel együtt vallom: „A munka olykor boldoggá, és mindig elviselhetővé
teszi az életet.” A költészet pedig — a lélek zenéje — tanít, nevel,
szórakoztat, gyönyörködtet.
Az
emberiségről, benne gyarló magamról, nem lehet jó véleményem. De vallom két
unokás nagyapaként is: nincs nagyobb dolog a világon a szeretetnél!