Igazság-e, amire a tudósító hivatkozik, hogy „többre megyünk, ha beszélünk az olyan emberekkel, akikkel nem értünk egyet, mintha haragszomrádot játszunk velük”?
Surján László
Széljegyzet egy régi MTI hírhez
1956. március 9-én az MTI bizalmas jelentésben ismertette a hatalom akkori
képviselőivel, amit a News Chronicle washingtoni tudósítója írt. Idézem a
tudósítás egy részletét:
„Örülhetünk
majd, ha Bulganyin és Hruscsov angliai látogatásit nagyon erős amerikai
visszatetszés nélkül úszhatjuk meg. Igaz ugyan, hogy bármit mondjon is Amerika,
nem döntheti meg azt az igazságot, hogy többre megyünk, ha beszélünk az olyan
emberekkel, akikkel nem értünk egyet, mintha haragszomrádot játszunk velük. Sok
amerikai azonban azt gondolja s nem méltóságteljes és okos dolog Anglia
részéről, hogy ünnepélyesen fogadja annak az országnak az uralkodóit, amely tíz
év óta csaknem elviselhetetlen fegyverkezési terheket kényszeritett Angliára és
ezzel megfosztotta az angolokat a második világháború győzelmének számos
gyümölcsétől. Azt is gondolják az amerikaiak, hogy Anglia, esetleg kételyeket
ébreszt és megnehezíti a nyugati szövetség megóvását a széthullástól.”
Két
olyan elem van ebben a részletben, amelyről érdemes elgondolkodni. Igazság-e,
amire a tudósító hivatkozik, hogy „többre megyünk, ha beszélünk az olyan
emberekkel, akikkel nem értünk egyet, mintha haragszomrádot játszunk velük”?
A
mai magyar politikában nincs párbeszéd a két oldal között. Egy időben ezt
legitimációs kérdésnek tekintették. Az állampárt utódainak legitimitását sokan
kétségbe vonják, noha választások sorozata mutatta, hogy a társadalmunknak nem
elhanyagolható része továbbra is, vagy újra bízik bennük. Balról pedig érezték
ezt az elutasítást és azért törekedtek például a Fidesz ellenzékben tartására,
hogy lépjen le a politika színpadjáról az a nemzedék, amelyiknek még személyes
emlékei vannak a fordulatról és a régi állampártról. Ilyen helyzetben nincs mód
és nincs is értelme párbeszédre törekedni. Manapság a baloldal a Fidesz-KDNP
demokratikus elkötelezettségét próbálja kétségbe vonni, és ezért nem tárgyal,
kivonul minden megegyezési lehetőséggel kecsegtető tárgyalásból. Ezt képviseli
nemzetközi téren is, ami már nem csupán a kormánynak, hanem az egész országnak
árt. Annak idején Mindszenty József is úgy vélte, hogy a kommunistákkal nincs
mit tárgyalni.
Ezért bár általánosságban el lehet fogadni az idézett véleményt, de csak azzal,
hogy érvényességének vannak korlátai.
A
másik szempont, amit kiemelek a tudósításból az, hogy már 1956-ban beszéltek a
nyugati szövetség széthullásáról. Hatvan éve. Az jutott eszembe, hogy kinek
halálhírét keltik, hosszú életű lesz. Ritkán van a riogatóknak igaza. Ezért hát
bizakodjunk ma is, bármily sötét fellegek jelennek meg az égen.