"Okosabb volna, ha a baloldaliak nem vágyaikból próbálnának híreket kovácsolni. Bár ez nekünk nem rossz. Tóbiás és Gyurcsány mindent megtesznek az újabb kétharmadunkért."
Surján László
Támadgatnak, találgatnak
Régi trükkje a baloldalnak, hogy meg nem nevezett hírforrásra hivatkozva egyik
vagy másik miniszter távozását vetítik előre.
Nem
emlékszem, hogy ezek az intimpistáskodások valaha is igaznak bizonyultak volna.
Mintha az előfordult volna, hogy szándékosan a kormányoldal kiszivárogtat
egy-két változást, annak érdekében, hogy ne váratlanul történjék a bejelentés
ilyen vagy olyan zavarokat okozva. Ezekben az esetekben azonban az érintett
mindig előbb tudja, hogy miről van szó, s nem a sajtóból értesül a
selyemzsinórról.
Az
ellenzéki támadásoknak manapság két ember áll a célkeresztjében: a termőföld
árverések miatt Fazekas miniszter úr, az oktatásügy kapcsán pedig Balog Zoltán.
Nem
megyek be most a részletekbe és nem taglalom, hogy a támadások mennyiben
megalapozatlanok, illetve mi a valóságalapjuk. A képet színezi még az
egészségügy, ami az ellenzéknek mindig hálás téma.
Egy
biztos: a központosításnak az a mértéke, ami a Klebelsberg központoknál (is)
kialakult, túlzás. Itt tehát hátrább kell lépni, nevezhetjük ezt
finomhangolásnak akár, hiszen az alapelv, az államilag irányított oktatásügy nem
változik. Hogy ésszerűbb rendszer kell, az világos. A miniszter élére állta a
változtatásnak és megpróbált mindenkit bevonni, hogy közmegelégedésre alakuljon
ki a jó megoldás. Az ellenzék ismét saját csapdájába esett. Ahelyett, hogy a
lényeges kérdésekben, amelyekben okvetlenül változás kell, maga állt volna elő
konstruktív javaslatokkal, s az élén állt volna az átalakításnak, túlpolitizálta
az ügyet. Követeléseik rossz pályára futottak. Tanuljon kevesebbet a gyerek,
dolgozzon kevesebbet a tanár és kapjon ezért nagyobb fizetést. Hogy a tananyagot
itt-ott lehetne csökkenteni, elfogadom, jószerivel azért, hogy legyen idő és
energia más területek alaposabb megismerésére. Hogy a tanárok válláról le kell
venni sok felesleges adminisztratív terhet, az megint biztos. Az egész ügy
részben épp azért van, mert a fizetésemelések lényegesen javították a tanárok
helyzetét. A KLIK adminisztratív hibái viszont támadási felületet adtak, s erre
rászállt a baloldal hataloméhség vezérelt indulata. Ez pedig hiteltelenné tette
az egész akciót. Ezért nem billent meg a kormányoldal népszerűsége, még ha az
egyik internetes portál zuhanórepülésnek minősítette az összlakosság körében egy
közvélemény-kutató által mért két százalékos csökkenést.
Az
egész helyzet engem Torgyán húsz évvel ezelőtti „Harag napjára” emlékeztet.
Ráadásul butaság március 15-ére tenni egy aktuálpolitikai tüntetést. Feltehetően
maga a tüntetés nem lesz bukás, van még annyi választó a baloldalon, hogy
megtöltsenek egy-egy teret. Ennek azonban kevés köze lesz ahhoz, hogy mi
történjék az iskolákban.
Szarvashibának tartom a gyerekek iskolasztrájkját. Pedagógiailag vert helyzet,
nem csoda, hogy Aáry úr is megszólalt az ügyben.
Visszatérve a miniszterváltás hírére, nem az időközben elhangzott cáfolat miatt,
hanem a dolog belső logikájára támaszkodva tartom nem egyszerűen kacsának, hanem
ügyetlen provokációnak a hírt. Okosabb volna, ha a baloldaliak nem vágyaikból
próbálnának híreket kovácsolni. Bár ez nekünk nem rossz. Tóbiás és Gyurcsány
mindent megtesznek az újabb kétharmadunkért.