A válasz Kabdebó Lóránt tegnapi cikkére érkezett.
Kabdebó Lóránt
Válasz
Tegnapi
cikkünkre Szalki Bernáth Attila válasza sem váratott magára:
"Gyors a madár, gyors a szélvész, / Gyors a
villám, / Hanem" – Kabdebó Lóránt még gyorsabb ám!!!
Kedves Lóránt! Mellékelek
egy Rilke-fordítást 3 változatban, amely a keresztény Hon-Lapra talán illő
lenne.
Mindent hálásan köszönve,
baráti öleléssel kíván jó egészséget
Szalki Bernáth Attila
Herbst
Die Blätter fallen, fallen wie von weit,
als welkten in den Himmeln ferne Gärten;
sie fallen mit verneinender Gebärde.Und in den Nächten fällt die schwere Erde
aus allen Sternen in die Einsamkeit.Wir alle fallen. Diese Hand da fällt.
Und sieh dir andre an: Es ist in allen.Und doch ist einer, welcher dieses Fallen
unendlich sanft in seinen Händen hält.
Rainer Maria
Rilke
ŐszCsak hull, csak hull
hervadtan sok levél
erdőn, akárcsak messze égi kertben;
s lehullnak, bár nincs kedvük menni mélybe.Kipör’g nehéz Földünk is majd az éjbe
csillag világból, s magányba hull belé.Lehullunk mind. Tekintsd akár e kart.
S nézz magadra, másra: Mind tesz ekképpen.S van mégis EGY, ki ebben az esésben
végtelen szeretve kezében tart.
Szalki Bernáth Attila
Ősz
Hull, hull a lomb, távolokból suhan,
akárha hervadnának égi kertek;
tagadón száll, az élettel perelve.S hull a nehéz Föld, éjszakákba dermed,
csillagözönből magányba zuhan.Mindnyájan hullunk. Ez a kéz lehull.
S nézz bármi mást: mindenben ez lapul, lásd.Valaki mégis fölfogja e hullást
gyöngéd tenyerén – mondhatatlanul.
ŐszA lombok hullnak, hullnak,
mintha túl
a messzi égi kertek hervadnának,
nemet mondón, lehullanak a mélybe.És száll a súlyos földgolyó az éjbe:
a csillagok közül magányba hull.Midnyájan hullunk: nézd lehull kezem,
s a másoké is. Minden így van, meglásd.De Egyvalaki van, ki mind e hullást
végtelen gyöngéd kézben tartja fenn.