Gőzerővel folyik a kampány: menni vagy nem menni, ez a kérdés most a brit szigeteken. Jós legyen a talpán, aki meg tudja mondai, mi lesz a döntés.
Surján László
Brexit
Gőzerővel folyik a kampány: menni vagy nem menni, ez a kérdés most a brit
szigeteken. Jós legyen a talpán, aki meg tudja mondai, mi lesz a döntés.
Ámulok és bámulok a brit kormány érvein. Ők a maradás mellett érvelnek, de
érveik, noha nagyon meggyőzők, nem kapcsolódnak azokhoz a tárgyalásokhoz,
amelyek révén Anglia úgymond elérte az Unió reformját. Nem. Az érvek között egy
sincs, amit ne lehetett volna tudni a népszavazás meghirdetése előtt. Legújabban
például azt halljuk, hogy a brit pénzügyminisztérium szerint meghaladhatja az
évi ötezer fontot a brit háztartásokra jutó nemzetgazdasági veszteség, ha
Nagy-Britannia az EU-tagságról szóló júniusi népszavazás eredményeként távozna
az Európai Unióból. Még a legoptimistább forgatókönyv is 2800 font veszteséggel
számol. A veszteség sokkal nagyobb, mint az Unióba való jelenlegi befizetési
kötelezettség.
Ha
pedig ez így van, akkor mi a csudának hirdették meg a népszavazást? Tudni kell,
hogy az angol konzervatív pártban a miniszterelnököt a párt parlamenti
képviselői választják maguk közül. A képviselők viszont sokkal inkább Unió
ellenesek voltak, mint maga a párt, és mint maga a közvélemény. David Cameron
azzal nyerte meg őket, hogy kilátásba helyezte a kilépésről szóló népszavazást.
Úgy vélhette, nem kockáztat sokat. Valami látszateredménnyel csak elő tud állni
a brüsszeli tárgyalásokon, s az emberek többsége amúgy is maradni akar.
Lehet, hogy nagyot tévedett. Most mellszélességgel Unió párti, de Panama után
szavának súlya csökken. A kilépés pártiakat nem hatja meg a pénzügyminiszteri
aggodalom. Pedig folyik nagyban a riogatás: ha magyarul folyna a kampány,
olyasmiket mondanának, hogy enni vagy menni, ez itt a kérdés.
A
kampány egyik eredménye egy új szó, a brexit. A britek kivonulása. Osborn
pénzügyminisztert hallgatva azonban az exit, a latin exitus orvosi jelentését
juttatja eszünkbe: ami az exitus lethalist, azaz a halált jelenti. Persze az
Unión kívül is van élet, de az átmenet fájdalmas lesz.
Mi
ebből a tanulság? Csupán annyi, hogy a népszavazás nem játék. És ezt nekünk is
szem előtt kell tartanunk.
Ami
pedig a brexitet jelenti, nem tudom, melyik lábamra álljak. Ha mennek, akkor
talán esély lesz arra, hogy az Unió átgondolja a maga hibáit és valódi reformok
jöjjenek létre. Ha maradnak, akkor nem kell számolni a kilépésnek az unió
egészére gyakorolt és még kellően fel sem mért káraival. Ezért passzívan de
érdeklődve, mondhatni kíváncsian figyelem a fejleményeket.