"Marosz Diána Kecskeméten született, Budapesten végezte a középiskolát és az ELTE szlovák-lengyel szakán végzett. Erről az időszakról így vall egy interjúban: „Szlovák-lengyel szakos voltam az ELTE-n. Lehetőség nyílt rá, hogy féléves részképzésre kimenjünk Szlovákiába. Én Nyitrát választottam. A férjem, aki zsolnai szlovák, Nyitrán tanult német-hittanár szakon. Ott ismerkedtünk meg, és miután mindketten befejeztük az egyetemet, összeházasodtunk."
MAGYAR ASSZONY A ZSOLNAI HEGYEK KÖZÖTT
Marosz
Diána Kecskeméten született, Budapesten végezte a középiskolát és az ELTE
szlovák-lengyel szakán végzett. Erről az időszakról így vall egy interjúban:
„Szlovák-lengyel szakos voltam az ELTE-n. Lehetőség nyílt rá, hogy féléves
részképzésre kimenjünk Szlovákiába. Én Nyitrát választottam. A férjem, aki
zsolnai szlovák, Nyitrán tanult német-hittanár szakon. Ott ismerkedtünk meg, és
miután mindketten befejeztük az egyetemet, összeházasodtunk. Eredetileg
Budapesten akartunk lakni, de frissdiplomásként nem találtam munkát, a férjem
pedig kapott egy ajánlatot Zsolnán. Így aztán végül előzetes terveinkkel
ellentétben itt kötöttünk ki.”
Egy
televíziós műsorból (Szomszédaink: Szlovákia) tudjuk, hogy a későbbi férj a
templomban figyelt fel jövendőbeliére, akiről akkor még nem tudta, hogy magyar.
Erre Diána így emlékszik vissza: „Nem mondanám, hogy a jövendőbeli férjem
lelkesedett, amikor megtudta, hogy a lány, aki megtetszett neki, magyar.
Eltartott egy kis ideig, amíg ezt feldolgozta. De aztán ez már egyáltalán nem
akadályozta, sőt, annyira belém szeretett, hogy elkezdett magyarul tanulni – meg
kell, hogy dicsérjem, mert ma már probléma nélkül megérteti magát.”
Diána és
Jan jelenleg három gyermek boldog szülei, Zsolna mellett élnek egy varázslatos
szépségű kis faluban.
Diána
szívügye a szlovák-magyar kapcsolatok javítása. Ennek egyik érdekes területe a
zene. Kórust alapított, és ezzel Dobszay László nyomán a szlovák nyelvű
gregorián éneklés megteremtése és bevezetése a célja. Emellett persze mást is
énekelnek. „Az ARCUS Régizene Kórus Zsolnán működő szlovák kórus magyar
karnaggyal, amely a két ország között kulturális szivárványt, ívet képez. Közös
koncerteket szerveznek magyar kórusokkal, egymás városaiban vendégeskednek. Fő
profiljuk a könnyű középkori többszólamú darabok.” – írta róluk a Parlando
Zenepedagógiai folyóirat egy cikke.
A boldog
családi élet és az éneklés lelkesítő világa nem vette el Marosz Diána
éleslátását és probléma érzékenységét. Ha valaki, ő pontosan tudja: a szlovák –
magyar együttélésnek sok-sok nehézsége van. Mostanában ezekről a gondokról ír
őszinte sorokat szlovákul. Egyfajta mérleget is ad az egyik írásában: „Kezdtem
rájönni, hogy a szlovákok magyarokkal szembeni rosszindulata olyan mélyen el van
vetve a fejekben, hogy egy személy kevés arra, hogy ezen változtasson. Időnként
elvesztettem a reményt, és szerettem volna elszökni ebből az országból, De
találkoztam itt olyan emberekkel is, akik megtartottak. Köszönettel tartozok
nekik érte. Nekik köszönhetően hiszem, hogy nem vagyok itt hiába.”
Akik
ismerik őt, biztosak abban, hogy tevékenységének roppant jelentősége van. A
hatósugarába kerülők rádöbbennek, hogy azok a magyarok, akik alapján ők minket
megítélnek, valójában nem is léteznek. Ma alighanem Marosz Diána tesz a
legtöbbet azért, hogy tisztuljon a szlovákokban a magyarokról kialakult,
rosszindulatú politika által torzított kép. És éppen az a szlovák-magyar
kapcsolatok kulcskérdése.