"A tavalyi statisztika szerint Békésen 35%-kal nőtt a házasságok száma és nem volt újonnan bejegyzett élettársi kapcsolat. Ezen adat alapján demográfiai mintaváros lennénk. Természetesen nem vagyunk az, de az adat mindenképpen biztató. A minap pedig - egy rendezvényen - valaki, aki teljesen független a várostól és érdekében sem állt ingyen bókokat osztogatni, azt mondta, hogy Békés egy élhető város."
Pálmai Tamás
Mementó
A
tavalyi statisztika szerint Békésen 35%-kal nőtt a házasságok száma és nem volt
újonnan bejegyzett élettársi kapcsolat. Ezen adat alapján demográfiai mintaváros
lennénk. Természetesen nem vagyunk az, de az adat mindenképpen biztató. A minap
pedig - egy rendezvényen - valaki, aki teljesen független a várostól és
érdekében sem állt ingyen bókokat osztogatni, azt mondta, hogy Békés egy élhető
város. Természetesen messze vagyunk ettől még, de az igaz, hogy minden itt lakó
azt szeretné, hogy minél előbb az legyen, hogy így legyen.
Írtam
már nemegyszer, hogy úgy érzem, a városnak lelke van. A napokban ismét
megtapasztaltam ezt a nagyon meleg és felemelő érzést. Két, civil szervezetek
által életre hozott díj átadási ünnepségén voltam jelen, egyiken szervezőként, a
másikon már kényelmesebb státusban: nézőként, hallgatóként.
A
KÉSZ által alapított és önkormányzat által támogatott Sursum corda díj átadási
ünnepségén műsorvezetőként módomban állt látni a közönség arcát. Mert hiába
tagadnánk, igaz a tény: a közönséget emberek alkotják ugyan, kiknek megvan a
saját, a csak rájuk jellemző arcuk. De együtt, mint nézősereg, mint hallgatóság
mégis létrehoznak valami közöset, egy új valamit, ami csak akkor, csak ott és
csak erre az embercsapatra jellemző: ez a közönség arca. Ez a csoda azonban csak
akkor jön létre, ha meg tud születni az a hangulat-varázslat, amely a közösségi
lélek szárba szökkenésének sokszor nem is látható, csak érezhető megtestesülése.
Ezt az érzelem, izgalom, boldogság, túlcsorduló - szó szerint könnyekre fakadó -
öröm emanációt, kilövellést, kiáradást éreztem ott. Az együttlélegzést, az
együttrezdülést és az együtt örülni tudás ritka pillanatát élhette meg, aki
jelen volt. Márpedig rengetegen voltak, talán soha ennyien. Istennek hála.
Petróczki Zoltán, a Békés Megyei Kormányhivatal főigazgatója - ki ismételten
tisztelt meg jelenlétével - megismételte, amit tavaly is mondott: szívesen jövök
hozzátok, a rendezvényeitekre. Jól érzem itt magam, nagyon jó, amit csináltok,
és ahogyan csináljátok. Köszönjük. Nem csak jól esnek, kellenek is,
megerősítenek az ilyen szavak, amelyeket hiteles emberek mondanak, kézszorítás
közben, a szemedbe nézve.
A
másik rendezvény a Nefelejcs díj átadásának ünnepsége volt - talán az egyik
legsikeresebb az eddigiek közül - ahol ugyanezt az elismerést zsebelhettük be
lokálpatrióta békésiként a nyitóbeszédre felkért Dr. Erdész Ádám, megyei
levéltári igazgató szájából elhangozva. Az ő szabad és szabatos előadásmódjához
jól illett az egy személyben méltató és meglepetés-méltatott Varga Sándor
élvezetes stílusa és a mindig igen magas szinten és igényesen beszélő dr. Csiby
Miklós megszólalása. De talán a legforróbb momentum, a már emlegetetett közös
lélek megjelenésének pillanata az volt, amikor a tanár Úr volt kollegáinak
villámcsődületéhez spontán csatlakozott az egész közönség. A Csitári hegyek
alatt anno, eredetiben sem szólt talán így a dal. Ismét egy volt, pár percre
egyé lett minden jelenlevő. Együtt ünnepeltük egymást. Azt, hogy félre tudjuk
tenni minden különbözőségünk, feledni tudjuk a mindennapok apró-nagyobb
gondjait, egymásra feszüléseit és fel tudunk oldódni egymás szeretetében.
De
ide illik a sorban, hisz ez is szeretett városunk egy szelete, az alapítványi
bál sajátos hangulata, ahol önfeledt mulatozáshoz illően sokkal oldottabb
hangulatban, de ugyanazon rendező elv érvénysült: szeretni, segíteni és közben
élvezni a másik társaságát, lazítani, hisz enélkül túl komorak lennének az örök
rohanással teli napjaink.
Nos,
városunk létező lelkének tökéletes visszaigazolása volt e három esemény. S ha
így van, akkor ez lehet a valós alapja annak, hogy megvalósuljon mindaz, amiről
a bevezetőben írtam: közös akarásunk eredményeként legyen élhető, demográfiailag
is emelkedő város Békés.