Ha a „Császár új ruhája” magyar népmese volna, s nem Andersen fogalmazza meg, akkor a történet végén a pucér császár szégyenszemre elfut. A nép nem állt volna meg a meztelenség puszta kimondásánál, hanem az igazat mondó fiút tette volna meg az ország vezetőjének. De Andersen nem tudta, hogy a mesék végén legalább a fele királyság a főhősnek jár.
Surján László
Milyen is az a bizonyos új ruha?
Ha a
„Császár új ruhája” magyar népmese volna, s nem Andersen fogalmazza meg, akkor a
történet végén a pucér császár szégyenszemre elfut. A nép nem állt volna meg a
meztelenség puszta kimondásánál, hanem az igazat mondó fiút tette volna meg az
ország vezetőjének. De Andersen nem tudta, hogy a mesék végén legalább a fele
királyság a főhősnek jár.
Napjaink nagy kérdése, hogy Andersen nyomán halad az amerikai elnökválasztás,
vagy a magyar népmeséknek lesz-e valamiféle hatása a polgárokra.
A tényeket ugyanis
van, aki illetlenül és kényelmetlenül kimondja: Donald, aki nem kacsa, hanem Trump. Engem egy hajdani magyar politikusra emlékeztet, ezért, ha a
világsajtóban a róla megjelent képeket nézem, hát a hátam is borsódzik: csak nem
ebből a pojácából lesz az amerikai elnök? Hasonlóan érez az egész amerikai
úgynevezett elit is. Talán csak a Clinton tábor örül, mert a felmérések szerint
egy Clinton – Trump mérkőzést simán nyernek.
Mindez igaz. De van
két kérdésem. (1) Mennyire lehet hinni annak a képnek, amit a mai nemzetközi
média számunkra közvetít? (2) Igaz-e az alábbi eszmefuttatás:
"Az arrogancia
rossz külpolitikai döntésekhez vezetett" - Irak példája jól mutatja ezt. Minden
azzal a veszélyes elképzeléssel kezdődött, hogy az Egyesült Államok mindenáron
nyugati típusú demokráciát akart felépíteni más kultúrájú és más történelmű
országokban. "Ezermilliárd dollárokat veszítettünk, s külpolitikánk totális
katasztrófa lett" - ez a mérleg. Az Egyesült Államoknak sürgősen "ki kell
szállnia a nemzetépítési bizniszből".
Bármit válaszol a
tisztelt olvasó, vagy bármit válaszolnék én, nincs jelentősége. A kérdések
kérdése az, hogy mit válaszol majd az amerikai polgár. (Ha ugyan a
republikánusok addig nem tromfolnak valamivel Trumpot.) Mert mint tudjuk,
Amerika az amerikaiaké.