"Nem voltam hétfőn klaviatúra közelben, nem tudtam azonnal reagálni a kormány meglepő döntésére, hogy visszavonja a vasárnapi zárva tartásra vonatkozó törvényt. Jobb is, mert akkor csak félinformációk alapján a mérgem megfogalmazásán túl nem jutottam volna. Ma sem vagyok boldog a döntéstől, de sokkal árnyaltabban látom az ügyet."
Surján László
Vasárnap
Nem
voltam hétfőn klaviatúra közelben, nem tudtam azonnal reagálni a kormány meglepő
döntésére, hogy visszavonja a vasárnapi zárva tartásra vonatkozó törvényt. Jobb
is, mert akkor csak félinformációk alapján a mérgem megfogalmazásán túl nem
jutottam volna. Ma sem vagyok boldog a döntéstől, de sokkal árnyaltabban látom
az ügyet.
Induljunk ki abból, hogy a vasárnapi zárva tartás gondolatának soha nem volt
össznépi támogatása. Népszerű volt a gondolat az érintett munkavállalók körében,
és azok között is, akik általában nem vasárnap mentek vásárolni. De sok olyan
ember van, aki csak a saját kényelmét nézi és nincs benne szolidaritás. Csak az
a fontos neki, hogy ki legyen szolgálva. A szocialisták jó érzékkel vették
észre, hogy több az önző ember, mint a másokkal szolidáris: jó esélyük van, hogy
a népszavazást megnyerik. Persze a kérdés megfogalmazásán sok múlik. Akarja-e,
hogy a törvény vasárnapi munkára kötelezze a kiskereskedelmi dolgozókat? Erre
aligha lett volna meg többség. Részben ez volt az indítéka a kérdésfeltevés
jogáért való kakaskodásnak. Akkor még azt hittem, hogy az egész mögött csak a
balhézás iránti mérhetetlen vágy, a zavartkeltés igyekezete és szereplési
viszketegség van. De ha a szocialisták felmérései azt mutatták, hogy a
népszavazás nyerhető, akkor nekik ez olyan fontos volt, mint a fuldoklónak a
szalmaszál.
Elkövettek azonban egy nagy hibát. Nem jutott eszükbe, hogy ha népszavazás
szüntet meg egy törvényt, ahhoz az országgyűlés egy ideig (három évig) nem
nyúlhat hozzá. Ezáltal elvették volna a vasárnapi bérpótlékot az érintettektől.
(Milyen jól jött volna a multiknak!) Most, mivel nem népszavazás módosított,
nincs akadálya a bérpótlék bevezetésének.
A
KDNP kudarcként éli meg a helyzetet, hiszen valóban kudarc. Az eltelt idő elég
volt arra, hogy kiderüljön, az a sok baj, amivel a károgók riogattak, nem
következett be, de rövid volt ahhoz, hogy a vásárolni szándékozók ne
vágyakoznának a nyitott üzletekre.
A
gondok azért vannak, hogy megoldásuk révén valami jót érjünk el. Mit lehet tehát
most tenni? Először próbáljunk meg tiszta vizet önteni a fejekbe, ahogy Pesten
mondják. Az új helyzet nem a vasárnapi nyitva tartásról szól, hanem a zárva
tartás kötelezettsége szűnt meg. Vasárnap az élelmiszer kiskereskedelem továbbra
sem köteles nyitva tartani.
Ha
tehát a dolgozók védelmében lépni akarunk, akkor szabad a pálya. Milyen eszközök
lehetségesek? Először is itt van az említett bérpótlék. A vasárnapi forgalom nem
hozott sok nyereséget eddig sem, s a bérpótlék mértékének nincs felső határa.
Ezen kívül igen erős jogi védelmet kell adni azoknak, akik jelenleg
alkalmazottak és nem kívánnak vasárnap dolgozni. Nyilván mindenki félti az
állását, tehát inkább lapít, de előbb utóbb lesznek, akik kiállnak saját
magukért. Ha ezért hátrányban részesülnek, akkor a céget erősen büntetni kell;
ismétlődő esetben akár a működési engedély megvonásával is.
Óriási lehetőséget kapnak a szakszervezetek. Igaz, nehéz, aprólékos munka vár
rájuk. Amit elvett a törvény, visszaadhatja a kollektív szerződés. Ágazati és
helyi szinten. Kapcsolatban állnak-e egy-egy nagyobb áruház dolgozóival?
Tudnak-e eredményes sztrájkot hirdetni ott, ahol vasárnap ki akarnak nyitni? Ha
igen, a cég ezerszer meg fogja gondolni, hogy belemenjen egy ilyen harcba. Már
csak azért sem érdemes az ebet a karóhoz kötnie, mert a zárva tartás ellenére
nőttek a bevételeik.
A
törvény eltörlése több apró szabályt is hatályon kívül helyezett. Nem hiszem
például, hogy fájna az embereknek, ha a boltok szenteste csak 12-ig volnának
nyitva. Az új helyzetben visszaáll a 14 órás zárás. Az efféle szabályok is
rendezhetők a szakszervezet és a munkaadók közötti megállapodással. A kormányzat
pedig az adópolitikába építhet be számos olyan elemet, ami a szó szoros
értelmében a közjót szolgálja ezen a területen is.
A
kialakult helyzetben tiltás helyett az érdekeltség megteremtésével lehet
befolyásolni a nyitva tartás kérdését, ráhagyva a döntést a szereplőkre. Az
állami feladat, hogy a két félnek, munkaadónak és munkavállalónak azonos ereje
legyen, azaz a dolgozó ne legyen kiszolgáltatva a profit gátlástalan érdekeinek.
Tehát pillanatnyilag abból kell kiindulni, hogy sem vásárolni, sem nyitva
tartani nem kötelező.