A 90 éves Kallós Zoltán néprajzkutató tiszteletére Kolozsvárott rendezett gálaesten Orbán Viktor miniszterelnök is részt vett.
Pálmai Tamás
Zoli bácsi
Kallós Zoltán 90 éves
„Addig
leszünk magyarok, amíg magyarul énekelünk és magyarul táncolunk. Nekünk,
kisebbségben élő népeknek nagyon fontos, hogy megőrizzük ezeket a hagyományokat.
Belecseppentünk egy szláv, germán, latin tengerbe, és a csodával határos, hogy
ezer évig megmaradtunk magyarnak Európában. Ez ennek a népi kultúrának
köszönhető. Ezért ezeket a hagyományokat kötelességünk éltetni és továbbadni a
következő nemzedékeknek. Van olyan társadalmi réteg, amely azt mondja, hogy a
magyar népdal idejét múlta, primitív, múzeumi kacat. Ez nem igaz. A magyar
népzene mindig érzelmeket ébreszt az emberben, nem titkol el sem örömet, sem
bánatot, egyformán beszél a bőségről, a szükségről, a szerelem-ről, mindenről.”
A Kossuth- és Magyar Örökség-díjas, a mezőségi Válaszútról származó Kallós
Zoltán fogalmazta meg e gondolatokat. A népdal- és népzene-gyűjtő szerint - aki
a KÉSZ vendégeként többször is megfordult Békésen -
ha ilyen szellemi javakkal táplálkozunk,
biztos, még ezer évet kibírunk Európában.
Emberi nagysága előtti meghajlás
a magyarság első számú vezetőjének köszöntője is,
mely
minap, Zoli bácsi
születésnapján hangzott el Kolozsvárott. „Miért
is vagyunk mi itt oly sokan? És miért is állunk itt ennyire meghatottan? Azért,
mert itt van közöttünk egy 90 éves magyar ember, akiben még mindig több tetterő
lakozik, mint közülünk számosakban. Egy 90 éves magyar, aki itt jár és dolgozik
közöttünk, és aki naponta állít elénk mércét és példát. Egy 90 éves tudós
professzor, aki hosszú évtizedek óta rója fáradhatatlanul a kilométereket, hogy
falutól faluig, lélektől lélekig gyűjtse, mentse, megőrizze és továbbadja a
magyar kultúra kincseit.
90 év, tudós professzori érdemek, szellemi
frissesség, élet-, akarat- és tetterő; mindez elegendő a tiszteletre, a
főhajtásra és a köszönetre. A tisztelet kijár minden tisztességben megőszült
idős embernek, elismerés is dukál azoknak, akik életük során komoly életművet
tettek le az asztalra, ám mindez nem magyarázza a meghatódottságot, amely most
mindannyiunkat átjár. A régi időkben az öreg honvédeket mindig megbecsülés
övezte, az emberek megemelték előttük a kalapjukat, a katonák előre
tisztelegtek. Különösen igaz volt ez Erdélyben, az idős, 48-as honvédekre, akik
még Bem seregében, a magyar szabadság zászlaja alatt küzdöttek az igaz ügyért.
Ez alatt a zászló alatt szolgálnánk mi magunk is. A mi munkánk, küldetésünk,
célunk ugyanaz: életünkkel valami nálunknál nagyobbat, magasabb rendűt, valami
fontosabb ügyet szolgálni. Ne féljünk a nagy szótól, a mi közös küldetésünk
szolgálni a magyar hazát. Mióta a kibontott zászló alá álltál, mindig a legelső
sorokban, a legveszedelmesebb helyeken, a legfontosabb pontokon
tűntél fel, és küzdöttél erőd, tehetséged szerint, ügyesen és bátran,
körömszakadtáig. Sohasem mások ellen, mindig csak értünk, mindig csak a
megmaradásunkért, a legnehezebb helyzetekben is kitartva, soha meg nem
futamodva, sokszor egyedül kapaszkodva a zászlóba, a vesztett csatákban is
győztesen. Hatalmas tartományokat hódítottál és tartottál meg közös
emlékezetünknek. Olyan tartományokat, amelyeket nélküled mindörökre elmosott
volna a feledés özönvize. Lenyűgöző kincseket adtál nemcsak a tudós
társaságoknak, de a magyarok leghétköznapibb világának is: dalokat, táncokat,
történeteket, melyek társaink életünk útján, s amiket örökségként adunk tovább
gyermekeinknek is. Úgy jövünk hozzád, amint régente jöttek a fiatalabb bajtársak
a csataterek oroszlánjához. Igaz, a szakállad nem hófehér, és nem ér
mellközépig, de a szemedben a fény ugyanaz, mint a megsárgult fényképeken a
régieknek. Minden perc, amit veled töltünk, fontos a számunkra. Bizonyíték arra,
hogy nagyszerű dolog egy hazát szolgálni, és szolgálni azt életre-halálra.
Betelnek rajtad az Írás szavai: senkinek sincsen nagyobb szeretete annál, mint
aki az életét adja barátaiért. Drága Zoltán Bátyám! Isten éltessen! Maradj
közöttünk, maradj meg nekünk sokáig egészségben és boldogságban!” Úgy legyen!
