"Mi is lehet ez a varázsos vonzású, szép küllemű folyóirat? Kapcsolatteremtés az óhaza, a Trianonnal szerteszakított Kárpát-Medence és az Újvilág valahai menekültjei között. " - Kabdebó Lóránt írása
Kabdebó Lóránt
Kalejdoszkóp-est a Párbeszéd Házában
Sajgó Szabolcs jezsuita
szerzetes, költő, szerkesztő, a Párbeszéd Házának vezetője korábban hosszabb
ideig Kanadában dolgozott. Most, hogy látogatóban itthon tartózkodott a torontói
magyar és angol nyelvű kéthavonta megjelenő folyóirat szerkesztője, Telcsné
Dancs Rózsa, a valaha Erdélyben keserves sorsot megélt írónő, meg akarta mutatni
neki a vendéglátó jezsuita szerzetes, hogy legalább száz ember jelen lesz a
folyóiratot bemutató esten. Nagy sikerről számolhatok be: többen lettünk közben
ennél. Közben – mert amikorra hirdetve volt, óriási felhőszakadás,
dörgés-villámlás próbálta eltéríteni, otthon tartani a készülődőket. Nem
sikerült ennek a viharnak sem. Ki így, ki úgy, de megérkeztünk, – megtelt a nagy
terem. Ennyire telítetten nagyon ritkán láttam még e termet. (Legutóbb a
Ginastera Dél-Amerikai zeneszerző 100. születésnapjára rendezett sorozat
nagyszerűen kitűnő hatodik rendezvényén, a Ginastera és Bartók gitár és
zongoraesten a kezdetén négyen, utóbb ha egy tucatnyian jöttünk össze.
Mondhatom, veszteségére azoknak, akik nem jöttek!)
Az oldalakra kattintva a
folyóirat belső borítóját és a benne megjelent cikket olvasható méretben
láthatjuk
Akkor valami varázsa kell legyen
ennek az estének! Mi is lehet ez a varázsos vonzású, szép küllemű folyóirat?
Kapcsolatteremtés az óhaza, a Trianonnal szerteszakított Kárpát-Medence és az
Újvilág valahai menekültjei között. Mint felkért hozzászóló, magam éppen ennek a
kapcsolatteremtő feladatnak a lényegét próbáltam magyarázni. Két ilyen
folyóiratot ismerek, a Délvidéken megjelenő, Bata János szerkesztette Aracsot,
és a Torontóban a Telcs-házaspár által szerkesztett Kalejdoszkópot.
Mindkettő oda-vissza teljesít szolgálatot. Beszámol a helyi szellemi
erőfeszítésekről, múltról és jelenről, ugyanakkor számukra szemlézi az ottani
érdeklődés szellemében a hazai teljesítményeket. Megismertet és visszaigazol. A
Kalejdoszkóp ráadásul az Újvilág nyelvében fogyatkozó magyarságáról is hírt ad.
Számukra, a nyelvüket felejtőknek is beszél. Ha kell angol nyelven. Csalogat és
visszacsalogat. Ennyiben pedig egyedülálló jelenség.
Maga a folyóirat címe a mai
helyesírást ismerőknek furcsán jelenik meg. De ragaszkodik annak a lexikonnak az
írásmódjához, amelyik még az egységes Kárpát-Medence világában keletkezett. A ma
is nagyra becsült Pallas Lexikon ezt a szót ekként írja. És az Újhazában Dancs
Rózsa a bürokrácia ellenében is ragaszkodott mindvégig a 19. századi
helyesíráshoz. Győzött. Diadalával: emlékeztet. Az összetartozásra.
Kik töltötték meg ezt a
nagy termet? Fővárosi olvasók mellett hazai vidéki olvasók és szerzők, valamint
erdélyi érdeklődők. Dancs Rózsa a szívükhöz tudott lapjukkal szólni:
megismertette űzött vad sorsát a valahai Erdélyben. Veszélyeztetett gyermekkel,
egészségügyileg megzsarolt anyával. És döbbenjünk meg: a zsaroló magyar férjjel
és apával. Ritka (?) menekülésre késztető helyzet. Ezt ki kellett mondani, el
kellett beszélnie. És kapcsolatokat keresni a hasonlóan kiszolgáltatottakkal. A
Kalejdoszkóp a megszenvedett múlt jogán él és éltet megújuló kapcsolatokat. Az
est Sajgó Szabolcs otthont adó jóvoltából összekötötte a betegségéből éppen
gyógyuló valahai kanadai magyar nagykövet barátunkat, a Bécsből haza látogató
műsort szerkesztő mediátort, az erre az alkalomra a hosszú oda-vissza utat
vállaló ausztráliai magyar média szervezőjét, szerzőjét, vidéki költőket, hazai
népszerűséget lassan kiharcoló költőket.
Jó volt ezen az estén
együtt lenni ebben a teremben. Beszélgetni, összekapcsolódni.