"Már számtalanszor emlékeztettünk arra, hogy a Fidesz-KDNP 2010-es elsöprő győzelme idején a korábbi, az MSZP-SZDSZ kétharmados kormányzása idején véglegesített választási szabályok voltak érvényben. "
Surján László
Senkik és Valakik
Olvasom, hogy a kormánnyal szemben nyíltan ellenséges
televízió a közéleti színpadról már régen lekopott figurákat vesz
elő. A mai ellenzék számára keserű kritika ez.
A
minap egy ilyen nosztalgia műsorban hallhattuk, hogy mivel az ellenzék pártjai
jó eséllyel semmiben sem fognak össze, „az idők végezetéig” marad a jelenlegi
aránytalan választási rendszer és a Fidesz ebből következő túlhatalma.
Már
számtalanszor emlékeztettünk arra, hogy a Fidesz-KDNP 2010-es elsöprő győzelme
idején a korábbi, az MSZP-SZDSZ kétharmados kormányzása idején véglegesített
választási szabályok voltak érvényben. Orbán Viktor maga is rámutatott, hogy
semmi értelme nem volna politikai haszonlesés érdekében változtatni egy olyan
szabályon, aminek az alkalmazása sikeres választáshoz juttatott bennünket, ahogy
korábban egyébként az MSZP-t is. A Fidesz kétharmad alatt hozott szabályok nem
túl sokat változtattak a választási rendszer lényegén. A fő cél a kisebb
parlament volt, s ennek helyességét aligha vitathatja bárki is. Megőrizték a
választás vegyes jellegét, azaz vannak választási körzetek és van listás
szavazás. Módja lett volna a 2010-2014 közötti országgyűlésnek bevezetni az
Egyesült Királyság választási rendszerét. Ott nincs is listás szavazás. Ha ez
történt volna, és a 106 egyéni körzetből alig néhányat vitt volna el az
ellenzék, még frakciót sem tudtak volna alakítani. Hogy ez nem így lett, az
egyedül a Fidesz-KDNP nagyvonalúságának köszönhető, amit persze soha el nem
ismertek.
A
jelenlegi választási szabályok mellett a Fidesz-KDNP legyőzhető, ahogy ez az
időközi választásokon meg is történt. Nincs legyőzhetetlen párt, s nagyon
remélem, hogy ezt a kormányoldalon is szem előtt tartják.
Arra a közbevetésre, hogy egy demokrácia minőségét egyáltalán nem befolyásolja,
hogy milyen választási rendszerre épül, az volt a válasz, hogy valójában nem is
az aránytalanság a baj, hanem az, hogy a szabályokat egyetlen párt egyoldalúan
alakította ki, az összes többi párt tiltakozását semmibe véve. Az ellenzék
persze szándékosan nem vett részt a törvény kialakításában, s elvárta volna,
hogy ne a törvényes kétharmad döntsön, hanem a farok csóválja a kutyát, a
demokrácia nagyobb dicsőségére. Az érvelés helyett a hőzöngést választották.
A
szabályok ismertek, a pálya mindenki előtt nyitva. Jó jelöltekkel, jó
programmal, hiteles személyiségekkel bárki nyerhet. Ám a mai ellenzék mindennek
híjával van. Se „húzónevek”, se a kormányénál jobb program nincs. Maga az a
tény, hogy a sülyesztőből kell embereket elővenni, világosan mutatja ezt.
Persze az sem semmi, amit nagy szorultságában a riportalany javasolt: ha nincs a
Jobbiktól a PM-ig terjedő összefogás, akkor legyen választási bojkott. Ezt az
illető maga is „kétségbeesett gondolatkísérletnek” nevezte. Azt is mondta, hogy
pusztán illúzió, hogy a jelenlegi választási rendszerben bárki le tudná váltani
a Fideszt. Tulajdonképp igaza van: bárki nem, de Valaki igen. Ám a nyilatkozó
maga sem lát senkit odaát, akiből Valaki lehetne.