A számok tehát, amik az életnek csak az egyik, s talán nem is legfontosabb szeletét mutatják, egyértelműek. A polgári kormányzás mindig jobb volt, mint a vele összevethető szocialista-liberális. Az Orbán kormányt tehát nem (csak) azért szeretjük, mert a mienk, hanem mert eredményesebb, mint a másik.
Surján László
A
számok nyelvén
A
végletesen polarizált magyar belpolitikában bárki kijelentheti a másikról, hogy
kormányzása tönkre tette a gazdaságot. Ám ezek a szavak már megkoptak, valódi
hatásuk nincs. Az elfogultság akkora, hogy az egyik fél által hangoztatottak a
másik fél híveit nem késztetik elgondolkodásra, csak dühöt váltanak ki. Más
szavakkal a támadások, tartalmuktól függetlenül, a másik felet erősítik. Minél
durvább a támadás, annál jobban. A baloldal kiabál, mondhatnám, üvölt, mint a
fába szorult féreg, s ezzel igen nagy szerepe van abban, hogy a Fidesz-KDNP tíz
éve vezeti a népszerűségi listát. Bebizonyosodott, hogy teljesen mindegy, ki az
MSZP elnöke, ez a stílus nem változik, és ezzel a baloldal bezárja magát a
saját, ráadásul szűkülő ketrecébe. Többel látják ezt, s a bajon új formációk
kreálásával próbálnak segíteni, ám az újak versenyt csaholnak az anyapárttal.
Ennek megfelelően a polgári oldalon megfogalmazott, akár békés, akár durva
szavak leperegnek a baloldaliakról. Az érveknek nincs ereje, csak az érzelmek
számítanak.
Mindezek ellenére megpróbálok egy kis rendet vágni az elfogultságok kertjében.
Az 1995 és 2015 közötti egy főre jutó GDP értékek táblázata van előttem.
Emlékezzünk 2006-ra. Az ország tele volt a „búsképű lovagok” képével, akik nagy
betűkkel üzenték: rosszabbul élünk, mint négy éve. Voltak, akik valóban
rosszabbul éltek, de mint nemzeti közösség nem éltünk rosszabbul. A GDP adatok
erről azt mondják, hogy amíg az első Orbán kormány alatt 16,1 százalékot nőtt az
egy főre eső hazai GDP, addig a Medgyessy-Gyurcsány országlás alatt ez 17,9
százalék volt. A Fidesznek meg kellett tanulnia, hogy amit az emberek nem
éreznek a zsebükön, azt nem lehet óriásplakátokon elhitetni velük.
Mostanában
balról halljuk, hogy a Fidesz tönkre tette az országot. Ők, ha akarnának, akár
számokkal is bizonyíthatnák ezt, csak az említett 2002-2006 közötti évek 17,9
százalékát kellene egybe vetniük a második Orbán kormány 7,8 százalékos
eredményével. Nem teszik, s jó okuk van rá. Mert csak elő kell venni a második
Gyurcsány kormány időszakát, ami a végén ugyan Bajnaival lett megsózva, de ez
sem segít azon, hogy ennek a négy évnek a mérlege -3,8 százalék. Ebben ugyan a
2009-es nagy zuhanás a fő tényező, amit rá lehetne fogni a válságra. De a válság
nem magyarázza, hogy a korábbi 4 százalék feletti növekedés miért zuhant le már
2007-ben 0,6 százalékra? Nem lehet tagadni, hogy a -3,8 után a +7,8 felettébb jó
teljesítmény.
Mivel a növekedés folytatódik, a harmadik Orbán kormánynak nem kell izgulnia
2018-ért, hanem keményen dolgoznia kell érte, azzal a tudattal, hogy jó pályán
halad.
Mivel egy nemzetközi összehasonlítást böngészek, azt is megvizsgálhatom, hogy
milyenek az eredményeink az uniós átlaghoz való felzárkózás terén. 2004 után hat
évig baloldali kormányunk volt, amit 2015-ig a második és harmadik Orbán kormány
öt évé követett. 2004-ben a magyar egy főre eső GDP a 28 tagú Unió 37,4
százaléka volt, amit 2010-re 38,6 százalékra sikerült emelni. Ez évente 2
ezreléknyi lépés a felzárkózás rögös útján. 2015-ben az uniós átlag 41,44
százalékán álltunk, ami évente 5,7 ezrelékes lépést jelent. Közel
megháromszorozódott a felzárkózás sebessége.
A
számok tehát, amik az életnek csak az egyik, s talán nem is legfontosabb
szeletét mutatják, egyértelműek. A polgári kormányzás mindig jobb volt, mint a
vele összevethető szocialista-liberális. Az Orbán kormányt tehát nem (csak)
azért szeretjük, mert a mienk, hanem mert eredményesebb, mint a másik.