"...kíváncsi lettem, miként lehetne két - a világhálón hozzám eljutott látszólag teljesen különböző - levelet összepászítani. Janikovszky Éva írónő sorairól és Kühár Ede bencés atyának tulajdonított - és római keltezésűnek vélt - gondolatokról van szó."
Pálmai Tamás
Szófonás
Bevallom férfiasan: nem tudtam ellenállni
a kísértésnek. A látszat ellenére sem nem lustultam el, sem a múzsa csókja nem
hűlt ki homlokomon, hanem csak egyszerűen kíváncsi lettem, miként lehetne két -
a világhálón hozzám eljutott látszólag teljesen különböző - levelet
összepászítani. Janikovszky Éva írónő sorairól és
Kühár Ede
bencés atyának tulajdonított - és római keltezésűnek vélt - gondolatokról van
szó. Lássuk, mi született az elme-szülemények ilyetén találkoztatásából!
"Ne panaszkodjunk folyton a Jóistennek,
őrangyalunknak, vagy annak, akiben hiszünk. Vegyük észre, hogy vigyáz ránk, és
legyünk hálásak neki. Köszönjük meg, hogy ha már hülye fejjel felmásztunk a
létrára, le is tudtunk jönni. Hogy sietve lépve nem ficamítottuk ki a bokánkat.
A sor folytatható. Nem kell nagy hálálkodás, elég, ha csak annyit mondunk:
köszönöm. Érteni fogják. És azt is értik, ha kérünk valamit, csak ne kezdjük
jajgatással.” Mert „mindegy hol
élsz, magyar vagy. Magyar vér folyik ereidben, te is magyar gyökerekből
származol, és tetszik vagy nem, te is felelős vagy, hová, merre fordul
Magyarországon a kocka. Ne hagyd nemzeted cserben! Nem kell sem imádni, sem
mindenért kritizálni Orbánt, mert ő is csak egy ember, mint te! A sok ördög után
ne várd azt el tőle, hogy ő most egy angyal legyen. Te sem vagy az! Mindenki
elkövethet egy néhány hibát, Te sem és más sem különb a többinél. Azt kell
nézni, mi jót tett és merre halad az ország. Légy türelemmel! Ne hidd el a
rágalmakat, amiket
az ellenzék tehetetlen dühében, habzó szájjal fröcsköl.
Miért van az, hogy sok európai ország már felismerte a bátor, meg nem alkuvó,
nemzetéért és annak becsületéért harcoló Magyarország miniszterelnökét? Saját
hazájában miért lenne ez másként? Támogasd őt. Rajtad is múlik a haza sorsa.“
Ha előbbieknek eleget téve pihennénk is
picit, nos „azokban a pillanatokban, amikor tehát végre jól érezzük magunkat -
hazaértünk, hűvös a lépcsőház, a kinti hőséghez képest, a lakás is elviselhető,
levetettük a cipőnket, végre leültünk, ettünk egy falatot, ittunk is rá, sőt
letusoltunk - mondjuk azt, hogy ez jólesett. Hangosan. Csodálkozni fogunk, hogy
naponta hány jó percünk akadt. Köszönjük meg a Jóistennek e napot.
A világban tapasztalható rosszal szemben ő
szeretet-szolgálatával megmentette a világot. Ez az az igazi erő, amely békét
teremt. Csak az építi a békét, aki szeretettel szolgál. A szolgálat révén
kilépünk önmagunkból, és gondoskodunk másokról, nem hagyjuk, hogy az emberek
vagy a dolgok tönkremenjenek, hanem meg tudjuk őrizni őket, felülemelkedve a
közöny sűrű rétegén, mely elhomályosítja az elméket és a szíveket.” És akkor
tudjuk, hogy „akárki
- akármit mond - Orbán eddig többet tett az országért, mint elődei, akik csak a
nagy adósságot halmozták fel! Sajnos, a magyarokat, mint mindig, 1945 óta az a
média irányította, ami nem magyar kézben van. Agymosást csinálnak! Nagyon sokan
a médiának dőlnek be, és nem a tényeket nézik. Erre még rájön a többi párt
sárdobálása, főleg a szabadkőműves baloldalé, amelyek megpukkad-nak az
irigységtől, mert ők sohasem tudtak ilyen teljesítményt felmutatni. Amit
viszont nagyon jól tudnak, kérni az IMF-től a rengeteg pénzt, amit aztán
külföldre menthetnek. Orbán megkapta az országot a nagy adóssággal, erre még
rájöttek a természeti csapások: árvíz, vörös iszap, verespataki cián szennyezés.
Ő megállította az ország adósságának további növekedését, védi a keresztyénséget
az Unióval szemben. Hát imádkozzunk érte!“
Nos, egyik levél a
mindennapi hit gyakorlatias megélésébe enged bepillantást a másik a
diaszpórában szétszórt magyarság észjárásába, függetlenül attól, hogy
rendelkezik-e vagy sem magyar állampolgársággal. De magyar! Észjárás, amely
mindenképpen józanabb, hiszen érdekmentes és nem fertőzi az anyaországi
politikai küzdőtér indulatoktól terhelt szelleme. Mint, ahogy magam is azért
merem leírni mindezeket, mert jónak is igaznak vélem a szerzők állításait és
biztosan nem a személyi kultusz széles nyelvcsapásai vezetik tollam útját, hisz
abból a Ceausescu éra alatt egy életre elegem volt. A viszont-észjárásra!