"Mondhatnánk képzavar, hogy ezt a Meghívót, és nem az olvasóknak szólót adom közre. Mondhatnánk ennél nagyobb képzavar az is, hogy huszonöt év helyett kétszázat, kétszer százat emlegetek a magam könyvajánlásának a címében. És, hogy melyik százé és miért legyen az egyik előjele pozitív, a másiké pedig a negatív, és miért felcserélhetőek ezek az előjelek egymással, arra többféle magyarázatot is tudnék adni, és rangsorolni is tudnék közöttük." - Dobos Marianne írása.
Dobos
Marianne
±100 esztendő
MEGHÍVÓ
Kedves Barátom
és Szerzőtársam!
Szeretnélek
ismételten emlékeztetni, hogy a Könyvhéten, június 11-én dedikálunk! Tehát
SZOMBATON,
10.00-tól
12.00-ig
a L’Harmattan
Kiadó 89-es pavilonjában dedikálunk.
kb. 11.00 és
11.15. között szeretnénk egy csoportképet is készíteni a szerzőkről, mely majd
bekerül a 30 Éve Szabadon kötetbe. J
A tollad hozd
magaddal! Széket és állóhelyet biztosítunk!
A helyszínen a
szerzői tiszteletpéldányok átvehetők, a könyvek pedig 30%-os árban
megvásárolhatók (puha borítójú 1000 Ft, a keménykötésű 1500 Ft).
Várunk a
L’Harmattan sátorában, a 89-esben!
/Az üdítőről
Kossuth Bori, a sörről Fricz Tamás gondoskodik! – a hangulatról én! JJJ/
Barátsággal:
Simon János
A szerzőtársak
invitálása ez a Meghívó az Ünnepi Könyvhéten a kötet dedikálásra:
|
|
|
|
A Tartalomjegyzék oldalaira
kattintva olvasható méretet kapunk
Mondhatnánk képzavar, hogy ezt a
Meghívót, és nem az olvasóknak szólót adom közre. Mondhatnánk ennél nagyobb
képzavar az is, hogy huszonöt év helyett kétszázat, kétszer százat emlegetek a
magam könyvajánlásának a címében. És, hogy melyik százé és miért legyen az egyik
előjele pozitív, a másiké pedig a negatív, és miért felcserélhetőek ezek az
előjelek egymással, arra többféle magyarázatot is tudnék adni, és rangsorolni is
tudnék közöttük.
De csak sorban.
2012. könyvhetén, már
„ránézésre” megragadott, izgalmasnak tetszett nekem a címével és borítójával a
Scolár kiadó
egyik kötete, amelyről azonnal írtam
ismertetést, amint megküldte nekem a kiadó.
Egy ilyen kötet íróját,
miért nem ismerjük? — fogalmazódott meg bennem is a kérdés, meg az elhatározás,
hogy kapcsolatba léphessek vele. Megtörtént.
MAGAMRÓL.
Ezzel a két írással ajánlom
ezt a bízarrnak tűnő címmel rendelkező kötetet újra olvasásra. Annak végig
gondolására, mit hozott az eltelt száz esztendő, és, hogy vajh’ lehetett volna-e
másként? A kötet szerzőjével körülbelül egykorúan magam is ahhoz a generációhoz
tartozom, akinek nagyszülei az első világháborút megelőzően, illetve a háború
idején voltak, lehettek volna, felelősen gondolkodó fiatalok.
Sem rajtuk, sem az
elkövetkező generációkon, azaz a történelmen nem kérhetünk számon semmit, de
annál többet tanulhatunk, és kell, hogy tanuljunk is belőle. Történelmi ívben
közelítve, egyes elemzők szerint most, a Kondratyev ciklusnak
(föllendülés—eufória—összeomlás—depresszió—háború) az utolsó előtti szakaszában,
a válságban (depresszióban) vagyunk, amikor már csak egy kifejlet következhet, a
területfosztó háború. Beláthatatlanok „instabil világunkban” a politikai harcok
következményei, amelyek az egyik fél részéről ugyan valójában a hatalomért,
kisebb vagy nagyobb politikai hatalomért folynak. Miközben nem veszik, vagy nem
akarják észrevenni, hogy: „Európa elözönlés alatt áll, de még nem érzi a súlyát
annak, hogy a kultúráját, hogy az életformáját, élete eddigi rendjét érte
kihívás.” Olyan eddig soha nem látott kihívás, amely „összeroppanthatja, és maga
alá temetheti életünk eddig ismert formáját.”
Plusz száz esztendő, vagy
mínusz száz esztendő…??? Lesz-e még száz esztendeje a világnak???
„Pokolra
jut-e a világ?” – fogalmazódik a kérdés egyre kétségbeesettebben, és egyre
gyakrabban.
Az
egyik legizgalmasabb, 2015 könyvhetére megjelent politikatudományi könyvről, –
amit a szerző az akkor két éves kislányának ajánlott –, is készítettem
könyvismertetést:
„A” és „CT” .
Belegondolva az azóta
eltelt év eseményeibe félő, hogy az apokalipszis óráján, az emberiség világ
óráján, melyet 1947-ben, tehát közel hetven éve hoztak létre Nobel díjas tudósok
és nukleáris szakemberek, az idő már nem három, csak alig két, vagy inkább
másfél perccel mutat huszonnégy óra előttire. Ez az időpont azt jelzi, hogy
mikor következhet be az, amikor az emberiség elpusztítja önmagát.
Elmondhatom most is, hogy
az idei Ünnepi Könyvhétnek valóban a legizgalmasabb politika tudományi kötete
dedikálására szól a meghívás. Reméljük, hogy mint ahogyan a 49 szerzőből sokan
jelen voltak, a nyomdából néhány órával előbb kikerült kötet, június elsejei
könyvbemutatóján a Kossuth Klubban, most itt ismét találkozhatunk velük.
Ez a kötet a harmadik
konferencia – 2015. november 14-15 – előadásaiból készült. A társadalom-tudósok
a témában először 2000-ben, majd 2010-ben, és végül 2015-ben a negyedszázados
jubileumon tartottak évfordulós rendezvényeket.
Korunk elszomorító olvasási
szokásainak ismeretében szeretném nyomatékosan felhívni a civil társadalom
minden felelősen gondolkodó tagjának a figyelmét erre a 635 oldal terjedelmű
kötetre. Vegyék kézbe, és kezdjék el olvasni, olvastatja magát, úgy sem fogják
tudni letenni.
Az elmúlt 25 év átgondolása
arról, hogy a kis, kiszolgáltatott helyzetű magyar nép, a nagyhatalmi rendszerek
perifériáján, hogyan értelmezte, és élte újjá, magáévá a szabadságot, mint
fogalmat, és az azzal, abban létezés, mikor és kinek élés, másnak vegetálás
gyakorlatát.
Mit adhat az olvasónak ezer
éves nemzeti történelmünkből, az első világháború óta eltelt száz esztendőből
annak utolsó huszonöt évéről szóló kötet? Valamint, mit adhat a mai a
tehetetlenséget megélő Európának, abban a magát, és magának a szabadságot újra
értelmező kelet-Európának ez a kötet?
Lesz-e még plusz száz
esztendő, melyben immár unokáim unokái mondanak véleményt korunkról…???
Azt nem tudhatjuk…!!!
Sajnos nem vagyok egyedül, aki félve sejtem…?! De ha adatik, akkor a korunkról,
és akár az addig eltelt évszázadokról is a vélemény alkotás alapja csak az
lehet:
„Mi
a jó és mi a rossz? Azt az erkölcs dönti el. Az erkölcs abszolút kategória, a
szabadság csak akkor pozitív fogalom, ha erkölccsel párosul.”