A csökkenő születési ráta, a szétszakadó családi egység, a növekvő szakadék a maroknyi leggazdagabb, és a többi ember között, mind olyan válságot jelentenek, amelyet sem az állam, sem a piac nem képes megoldani, így az európai társadalom végül beleroppan majd a demográfiai válságba, jósolja a Templeton díjas Lord Sacks .
Surján László
Bajaink forrása az
ateizmus
A csökkenő születési
ráta, a szétszakadó családi egység, a növekvő szakadék a maroknyi leggazdagabb,
és a többi ember között, mind olyan válságot jelentenek, amelyet sem az állam,
sem a piac nem képes megoldani, így az európai társadalom végül beleroppan majd
a demográfiai válságba, jósolja a Templeton díjas Lord Sacks .
Lord Jonathan Sacks,
korábbi brit főrabbi nyerte el idén a vallási Nobel-díjként is számon tartott
Templeton-díjat. Az elismerést vallási és spirituális teljesítményért ítélik oda
évente. Lord Jonathan Sacks ezzel a dalai láma, Teréz anya, Alekszandr
Szolzsenyicin, vagy Desmond Tutu érsek nyomdokaiba lépett, de ne hagyjuk ki a
sorból a tavalyi díjazottat sem. 2015-ben a kanadai származású francia Jean
Vanier-nek, az értelmi fogyatékosokat felkaroló Bárka közösség létrehozójának
ítélték oda a világ egyik legrangosabb vallási és spirituális elismerését, az
1,7 millió dollárral járó Templeton-díjat. Vanier mozgalma Magyarországon is
jelen van, ő személyesen is többször járt nálunk, még a rendszerváltás előtt is
tartott lelkigyakorlatot például Kecskeméten. Az idei díjazott magyar
kapcsolatai nem ismeretesek előttem, de üzenete a húsunkba vág, és biztos, hogy
sok kritikát fog kapni. Szokatlan, hogy egy rabbi Európa vallási gyökereit kérje
számon, és korunk ateizmusát tegye felelőssé a fenyegető demográfiai
hanyatlásért.
Lord Jonathan Sacks
ugyanis nem kevesebbet állít, minthogy a nyugati civilizáció az összeomlás
szélén áll, csakúgy, mint egykor az ókori Görögország vagy a Római Birodalom.
Sacks a díj átvételekor emlékeztetett: mindkét civilizáció hanyatlása a csökkenő
születési aránnyal kezdődött. A rabbi szerint ugyanez a sors várhat a jelenlegi
Európára is, mert a maiak nem vállalják gyermeknevelés felelősségét. A régiek is
„túlságosan a jelen élvezetére koncentráltak, és nem hozták meg azokat az
áldozatokat, amelyek a jövő építéséhez lettek volna szükségesek. És a történelem
mindig ismétli önmagát” – vont párhuzamot az ókori és a jelenlegi állapotok
között.
Sacks világosan látja,
hogy nem munkaerő kérdésről van szó. A bajokra a tömeges bevándorlás nem lehet
megoldás, mert az újonnan érkezők integrálása súlyos problémákba ütközik. „Ha
Európa csak a példátlan mértékű bevándorlással kívánja fenntartani a népesség
létszámát, abba a kontinens bele fog halni”. Az európai integráció elve
sikertelenségre van ítélve, mert ha egy civilizáció elveszíti a kultúráját, az
emlékezetét és az identitását, akkor nem lesz mihez integrálódniuk az
érkezőknek. Ezen a ponton eszembe jut, amit Jean Monnet mondott élete vége felé:
ha újra kezdhetném, a kultúrával kezdeném. Épp ezért az utat tévesztés világos
jele, hogy az egyesült Európát nem kulturális közösségként határozzuk meg, hanem
csak a gazdasági, esetleg a politikai kérdésekre figyelünk. Az emberek
egyenlősége, egyenrangúsága nem azt jelenti, hogy mindannyian egyformák vagyunk.
A multikulturalizmus a különféle kultúrák tiszteletét, értékeinek megőrzését
jelenti, nem pedig azt, hogy egymásba kell felolvadjanak, valamiféle moslékot
állítva ezzel elő.
A demográfiai kihívás
a Nyugat vallási hanyatlásához köthető, érvelt a rabbi, évszázadokon át a hit
alapozta meg a család intézményének a tiszteltét.
Lord Sacks úgy
érzi, Nagy-Britannia lassan elveszti nemzeti emlékezetét és a kulturális
identitását, ehhez a digitális korszak is hozzájárul, amelyben rövidebb ideig
képesek koncentrálni az emberek. Nem értik meg a történelmet és nem látják meg
az összefügéseket. Egy idős ember nosztalgiája volna ez? Azt hiszem ez méltatlan
feltételezés. Sacks a dolgok mélyére néz. Szerinte a megoldás kulcsa a már
elhagyott hit újra felfedezése. Jól tudjuk, hogy a család megbecsülése, a
gyermekek vállalása a zsidó vallásnak épp oly központi gondolata, mint a
kereszténységnek.
A történészek,
mutatott rá Lord Sacks, nem voltak képesek egyetlen példát találni arra, hogy
egy szekularizált társadalom képes lett volna századokon át fenntartani a
megfelelő születési arányokat. „Igy pusztulnak el a nagy civilizációk” – tette
hozzá. A furcsa az, hogy csak az új ateisták azok, akik elutasítják ennek
felismerését. Ők, akik szinte istenítik Darwint, pedig ha valamit megtanultunk
Darwintól, az éppen az, hogy a fajok sikerének a záloga a szaporodás.