"Idézzetek fel olyan beszélgetéseket, amelyekben egyesek a házasság „árnyoldalait”, vagy „személyiség romboló” hatásait – esetleg tréfásan – fejtegették. Hogyan tudtok ilyen estben kiállni a keresztény házasság értékei mellett? Hogyan reagáltok arra, amikor jelenlétetekben egy házaspár „jópofáskodva” felhánytorgatja egymás gyengéit?” - Bíró László püspök úr júniusi levele.
Hívom
a családokat
Bíró
László püspök levele
HÁZASPÁROKAT, JEGYESEKET
ÉS SZERELMESEKET,
A CSALÁDOKAT SZERETŐ SZERZETES- ÉS PAPTESTVÉREKET, ÉS MINDENKIT, AKI A CSALÁD ÉS
AZ ÉLET MELLETT ÁLL!
2016.
június
A társaság vidám falatozása
és beszélgetése közben az egyik férfi megjegyezte: A házigazdáék süteménye olyan
finom, hogy ez számomra valóságos válóok; az én drága kis feleségem ugyanis
huszonkét évi házasságunk alatt még egyszer sem volt képes ilyen süteményt
produkálni! Hát, ami igaz, az igaz – vette át a szót az érintett feleség
elvörösödve –, eddig még nem sikerült olyat sütnöm, amit az én drága férjem
megdicsért volna. Viszont remekül tud kritizálni, ledorongolni, de elvárja, hogy
ha néhány szál hervadóban lévő virággal meglep, akkor én ódákat zengjek az ő
kifinomult ízléséről. Ja, kedves barátaim – szólalt meg a társaság egy másik
férfitagja –, a házasság nem könnyű műfaj, nem csak a mézeshetekből áll! A
házasság állandó küzdelem, mindkét félnek küzdenie kell azért, hogy jogait és
érdekeit érvényesíteni tudja, hogy se a másik kénye-kedvének kiszolgáltatva ne
legyen, se ne váljon rabszolgává. De ez nem csak ma van így – szólt közbe egy
orvos-házaspár nőtagja –, erre vonatkozik az az állítólag az antik görögöktől
származó mondás, hogy a házasság olyan, mint az ostromlott vár, aki belül van,
az ki akar belőle törni, aki meg kívül, az be szeretne jutni. Vagyis az a
szerencsés, aki idejében el tud válni, majd újraházasodni. Ha aztán netán a
házasságból család lesz – mondta kellő határozottsággal a süteményt dicsérő férj
–, olyan és annyi gond szakad az emberre, hogy magára már gondolni sem tud.
Ezért mondom, hogy Dante valójában nem a házasság, hanem a család kapujára
szánta híres feliratát: „Ha itten belépsz, hagyj fel minden reménnyel!”
Ha valaki összeszámlálná,
hogy jelenleg a magyarországi mozikban futó filmek közül hány alkotás támogatja
a hagyományos házasság és család értékeit, és mennyi van ellene, azt hiszem
elszomorító adatot kapna. A közbeszédben, baráti társaságban vagy a munkahelyen
általános beszédtéma a „modern” család, a többedik házasság, vagy a házasságot
elutasító életforma. Szokás a kikapós menyecskét, vagy a többedik kapcsolatát
sem legalizálni óhajtó férfit példaképnek beállítani, pozitív hősként
beállítani. Még keresztény körökben is gyakran hallani házasságellenes tréfás,
vagy gúnyos megjegyzéseket.
Idézzetek fel olyan
beszélgetéseket, amelyekben egyesek a házasság „árnyoldalait”, vagy „személyiség
romboló” hatásait – esetleg tréfásan – fejtegették. Hogyan tudtok ilyen estben
kiállni a keresztény házasság értékei mellett? Hogyan reagáltok arra, amikor
jelenlétetekben egy házaspár „jópofáskodva” felhánytorgatja egymás gyengéit?
Ferenc pápa Amoris Laetitia
c. apostoli buzdításában a krisztusi tanítás alapján szilárdan állva felsorol
egy sor, a családokat napjainkban érő új kihívást, de rámutat a remény jeleire
is. Az antropológiai-kulturális változások ma az életet minden szempontból
befolyásolják, ezért a felmerülő kérdéseket alapos körültekintéssel, az egyes
eseteket kellő megkülönböztetéssel kell kezelnünk. Ugyanakkor észre kell
vennünk, hogy a változások következtében a társadalom különböző intézményei az
egyes emberek érzelmi életét és a családi közösséget egyre kevésbé támogatják.
Veszedelmes kihívást jelent
az egyre szélsőségesebb individualizmus, az individualisztikus kultúra
uralkodóvá válása. Ahol az egyes családtagokat egymástól független
lehetőségekkel és vágyakkal rendelkező egyedekként kezelik, ott a családi
kötelékek meglazulnak és megjelenik az intolerancia, az ellenségeskedés. A
birtoklás és élvezet individualisztikus kultúrájának a családban való
megjelenése magával hozza a széthúzást és az agresszivitást. A mai életritmus, a
stressz, társadalmunk struktúrája és munkaszervezése olyan kulturális tényezők,
amelyek megnehezítik a hosszútávra kiható döntések meghozatalát.
Ugyanakkor azt is látnunk
kell, hogy vannak olyan jelenségek, amelyeknek nem csak negatív, hanem pozitív
vonatkozásai is vannak. A mai társadalom értékesnek tartja, ha valaki arra
törekszik, hogy önálló egyéniséggé, határozott, hiteles személlyé váljon. Az
önállóságra való törekvés segíti a képességek kibontakoztatását, az új
kihívásokra való spontán reagálást, de előhozhatja az egyén állandó
bizalmatlanságát, a kötöttségektől való menekülést, a kényelembe való
bezárkózást, sőt az arroganciát is. Sokat hangoztatott ideál az emberi
szabadság, különösen a választás szabadsága, amely lehetővé teszi az egyéni élet
tetszés szerinti alakítását, a saját készségek érvényre jutását. A szabadság
nagyszerű dolog, de ha hiányoznak a nemes célok, és gyenge a személyes fegyelem,
akkor a „szabad” egyén képtelen lesz magát nagylelkűen elajándékozni. Látjuk,
hogy sok országban, ahol csökken a házasságkötések száma, egyre többen
határoznak úgy, hogy „szabadok” akarnak maradni, nem akarnak elköteleződni,
ezért inkább egyedül élnek, vagy akivel együtt élnek, azzal nem akarnak egy
lakásban lakni. Fontos és dicséretes dolog a társadalmi igazságosság is, de ha
hibásan értelmezik, akkor a szabad polgárok szolgáltatásokat követelő ügyfelekké
degradálódnak és a gyengül a társadalmi kohézió.
Mondjatok példákat
olyan vívmányokra, célokra, értékekre, amelyeknek pozitív és negatív oldalai is
vannak! Hogyan tudjátok gyerekeiteket segíteni, ha ilyen döntések előtt állnak?
A fogyasztói társadalom
elsődleges célja a gazdasági fejlődés. Ban Ki-Moon, az ENSZ főtitkára mutatott
rá 2011-ben egy beszédében: „Nemzetközi szinten elismerik és tisztelik a
családot, a fejlődési munkaprogramokban azonban meg se említik. A családok
szerepét a fejlődési célkitűzésekért folytatott küzdelemben sokszorosan
alábecsülik.” Az egy férfi és egy nő házasságára alapuló család olyan életet
szolgáló és szolidaritást megtestesítő közösség, amely egyedülálló módon képes
szolgálni és továbbadni a kulturális, etikai, spirituális és vallási értékeket;
hozzájárulása saját tagjai és társadalom fejlődéséhez és jólétéhez
nélkülözhetetlen. A család az emberi együttélés alapja és természetes forrása.
Keresztényként nem
mondhatunk le arról, hogy minden házasság és valamennyi család érdekében szót
emeljünk. Napjaink családjait azonban csak akkor tudjuk hatékonyan támogatni, ha
meg értjük annak a társadalmi kultúrának a szellemét, amelyben élnek. Ugyanakkor
hiba lenne, ha azért, hogy korszerűnek látszódjunk, hogy a korunkban eluralkodó
házasságot elutasító és alternatív családformákat preferáló közgondolkodással
szembe ne kerüljünk, eltávolodnánk az Isten által megalapított családeszménytől
(l. Mt 19,4-6), vagy ha korunk erkölcsi és emberi hanyatlása láttán
elbizonytalanodnánk. Abból sem sok haszon származik, ha ékesszólóan becsméreljük
korunk nyomorúságos betegségeit, ezzel mit sem tudunk a helyzeten változtatni.
Még kevésbé segít az, ha a tekintély hatalmával kemény szabályokat hirdetünk, és
az ezeket a szabályokat be nem tartókat elutasítjuk. Az a feladatunk, hogy
felelősségteljesen és teljes szívvel felmutassuk azokat az okokat és
motivációkat, amelyek miatt az emberek javát az szolgálja, ha a házasság és
család mellett döntenek, ha válaszolnak Isten kegyelmi meghívására. Hirdessük
életünkkel is a család evangéliumát! (vö. AL 32– 35)
Mi segít abban, hogy
környezetetekben elismert legyen a keresztény házasság- és családideál?
Nem akarok dicsekedni –
mondta a süteményt sütő asszony férje, a házigazda –, de ez, és a hasonló
sütemények nálunk mindig az öröm forrásai. Én ugyanis nagyon szeretem a
süteményt, nagy örömmel eszem, de még nagyobb örömöt jelent nekem, amikor
feleségem arcán meglátom az elégedettség mosolyát. Már hogyne lennék elégedett –
szólt közbe a feleség –, amikor látom, hogy a férjem örül. És mi van akkor –
kérdezte a társaság egyik nőtagja –, amikor a sütemény nem sikerül, odaég, vagy
sületlen marad? A sütemény ilyenkor is az öröm forrása? Semmi esetre se lesz
ebből botrány – válaszolt a süteménykedvelő férj –, ilyenkor az égett, vagy
szétpukkadt sütemény láttán jókat szoktunk nevetni. Feleségem nem akart sem
nekem, sem magának rosszat, miért tennék neki szemrehányást? Szóval a ti
házasságotok-családotok kapujára – szólt a süteményt először dicsérő férfi – a
feliratot Dantenak úgy kellett volna fogalmaznia, hogy „Ha itten belépsz, hagyj
fel minden bosszúsággal, búval-bánattal!” Látjátok, ezért olyan jó itt lenni
nálatok – szólt az orvos-házaspár férfitagja –, mert nálatok semmi különös nem
történik, csak ránk ragad ez a másnak örömöt okozni akarás. Kérek még egyet
abból a süteményből, hadd örüljek neki!
Bíró
László
az MKPK családreferens
püspöke
a Magyar Katolikus Családegyesület elnöke
forrás: csaladlevel levelezőlista