Azt minden mérsékelten iskolázott ember is tudja, hogy Széchenyi István nagylelkű felajánlása nyomán létrejött a magyar tudományos élet fellegvára, a mai Magyar Tudományos Akadémia. Hogy hogyan és miként kezdte meg működését és milyen hatással volt a közgondolkodásra, arról viszont keveset tudunk. Ez a kis írás nem mélyed el a magyarországi tudományos élet kialakulásában, csak egyetlen kis részlettel foglalkozik, de annak máig ható jelentőségét sem hallgatja el.
Surján László
Kampányon kívül súlyosabb a szó
Azt minden
mérsékelten iskolázott ember is tudja, hogy Széchenyi István nagylelkű
felajánlása nyomán létrejött a magyar tudományos élet fellegvára, a mai Magyar
Tudományos Akadémia. Hogy hogyan és miként kezdte meg működését és milyen
hatással volt a közgondolkodásra, arról viszont keveset tudunk. Ez a kis írás
nem mélyed el a magyarországi tudományos élet kialakulásában, csak egyetlen kis
részlettel foglalkozik, de annak máig ható jelentőségét sem hallgatja el.
1841.
november 22-én Fényes Elek a Magyar Birodalom népessége 1840-ben címmel tartott
felolvasást a „m academia kisgyűlésében”. Az előadás szövege megjelent a
Tudománytárban 1842-ben. Hány emberhez jutott el akkoriban a
Tudománytár? Megbecsülni sem tudom, csak
eszemben jut, hogy a Pató Pálok tudományos érdeklődése felettébb mérsékelt volt.
Ennek ellenér gazdaságilag és szellemileg is pezsgő élet jellemezte a
reformkort. Ebben a légkörben jelentette meg Vahot Imre a
Magyarföl és népei eredeti képekben című,
föld- és
népismei, statistikai és történeti
folyóiratát (1846). Ennek szerkesztésében
két akadémikus, Fényes Elek és Luczenbacher János segítségére támaszkodhatott. A
Magyarország lakosaira vonatkozó statisztikai adatok ezen a réven már szélesebb
közönséghez is eljuthattak, mint a Tudománytár olvasói.
Sok
érdekességgel találkozhatunk, ha belelapozunk ezekbe a könyvekbe. Időnként el
kell gondolkodnunk, hogy egyik-másik szó mit jelent, nekem például lassan esett
csak le, hogy mi lehet az „esteli”. A XIX. század sajátos nyelvezete részben
ugyan idegen a számunkra, de sokszor az volt az érzésem, hogy közérthetőbb a
Tudománytár nyelvezete, mint némely mai szakmunkáé. Másutt az olvasottak
tanulásra, búvárkodásra késztetnek. Kik lehetnek a clementinusok? Fényes Elek
szerint 1600-an élnek az országban. Sikerült megfejtenem, de mondanivalóm
számára ez most mellékes, ezért nem fosztom meg az érdeklődőket a felfedezés
örömétől.
A
demográfiai krízissel, bevándorlással, népvándorlással küszködő mai ember
számára tanulságos, amit a népszaporulatról Fényes előadásából tudhatunk.
Először nézzük a tényeket. Idézem a Tudománytárban megjelent vonatkozó szöveget
(15. oldal):
Én a' magyar birodalom népességét Dalmátországon kívül, nyomtatás alatt levő
statisticai munkámban, részletesen minden vallásbeli felekezetnek a' hatósági
összeírásokkal egybevetett saját felszámításából dolgozván ki: 12,985,614 vagy
kerek számmal 13,000,000 lelket találtam, 's e' számot adatokra építve többre
nem tehetem. Tudom ugyan, hogy némellyek adatok szűkében, 's csupán
Magyarországra is más müveit európai országok példájára 1 1/2, 2, söt 2 %
száztóli szaporuságot gyanítván : a' népesség' számát, magyar birodalmunkban már
1840-ben 14, söt Becher legujabbi munkájában (Statistische Uebersicht der
Bevölkerung der österr. Monarchie 1841. Stutgart u. Tübingen) 1840-ik évre 15
millió 378,807 lélekre teszi; de igen csalódnak. Ugyanis a' magyarországi
népesség haladásával még a' legtulzóbb mérsékeltek is megelégedhetnek, mert e
valódi csiga haladás, pedig ez állatot szeleskedéssel még senki sem vádolta. Igy
20 évvel visszamenve, ha az 1819-ki egyházi névtárakat az 1840-kiekkel
összehasonlítom, kiviláglik, miszerint 1 % száztóli szaporuság egyedül csak a'
csanádi püspökmegyében észrevehető, a' kalocsaiban, veszprémiben, egriben 1 %, a
többi megyékben pedig, és igy az ország' legnagyobb részében épen csak 1/2 %
szaporúságot találunk, 's még a' kereskedésre kedvező fekvésű, termékeny
esztergomi érseki megye is 1819-ki népességét (710,883 lélek), 1840-ig csak
65,585-tel tudta szaporítni.
Bizonyára egyetértünk Fényes Elekkel abban, hogy a csigát ma sem vádoljuk
szeleskedéssel, miközben sokért nem adnánk, ha az általa kárhoztatott fél
százalékos szaporodással felválthatnánk a mai népességfogyást.
A
szerző érzékeli a földrajzi különbségeket, jelesül hogy a csanádi egyházmegyében
egy százaléknál nagyobb, míg az ország nagyobb részén csak fél százalékos a
szaporulat. Keresi ennek okát, és azt egyértelműen a szociális helyzetben látja.
Mai népesedéspolitikánk jelentős eleme, hogy a gyermeket vállaló családok
adóterhét könnyíteni kell. Mint az alábbiakból kitűnik, már akkor is észlelték
ennek jelentőségét:
E'csekély szaporodás nyilván tanúsítja, hogy a' status gépelyének egy része
romladozó állapotú, 's igazításra vár; én legalább a' csanádi püspökmegye'
nagyobb szaporuságát nem annyira a' föld' termékenységében keresem, mert hiszem
Békés, Heves, Fejér, Bihar vármegyék épen nem terméketlenebbek a' bánsági
megyéknél, hanem az ezekben létező szelídebb úrbér, 's azon körülményben
gondolom , miszerint itt a' jobbágytelkek' szabad adása vevése már a' törvény
előtt régen gyakorlatban volt.
A
„szelídebb úrbér” népesedésre gyakorolt hatása tehát két évszádos tapasztalat.
Persze mindannyian tudjuk, hogy valamit elrontani könnyű, megjavítani sokkal
nehezebb. Fokozottan érvényes ez a „státus gépelyére”. Éppen ezért fontos, hogy
az ország kormányzásában a négyéves ciklusnál hosszabb legyen a folyamatosság.
Nem a választások megritkítását szorgalmazom, hanem a jó irányú folyamatokat
megindító kormány ismételt megbízásában reménykedem. Két évvel a választások
előtt korai még erről beszélni? Nem hiszem. Kampányon kívül súlyosabb a szó.