A madárjósok, csillagjósok, tenyérjósok, kristálygömbösök és kitudja még hányféle népbolondítók, kártyavetők, miegymások beszélnek szerencsés vagy szerencsétlen napokról.
Egyik műfajban sem hiszek.
De vannak napok, amikor minden bejön.
Surján László
Kutyák és karavánok
A
madárjósok, csillagjósok, tenyérjósok, kristálygömbösök és kitudja még hányféle
népbolondítók, kártyavetők, miegymások beszélnek szerencsés vagy szerencsétlen
napokról.
Egyik műfajban sem hiszek.
De
vannak napok, amikor minden bejön. A héten – amikor ezt írom, még csak kedd van
- a németek biztosították a helyünket az euro 2016-ban a tizenhat között.
Megtudtuk, hogy az alig létező Európai Humanista Szövetség feladta a reményt,
hogy össze tud gyűjteni egymillió aláírást Magyarország ellen. Megtudtuk, hogy
az Alkotmánybíróság elvetette a nyakatekert indítványokat, s nincs alkotmányos
akadálya, hogy elmondjuk Brüsszelnek: nem ők, hanem a mi országgyűlésünk dönthet
arról: befogadunk-e valakiket, s kiket.
Az
utóbbi kettő ugyan világos volt első pillanattól fogva, de más az, ami vélemény,
meggyőződés, és más, ami tény. Az elsőre, a legjobb 16 közé jutásra, viszont nem
sokan fogadtak.
Mégsem rangsorolom az örömöket. Csak várom, hogy a Dániel féle kesergők hogyan
próbálják elvenni a jókedvünket.
De
mindegy: nem tudják. Sőt. Énünk rosszabbik fele kaján örömmel nézi, ahogy epét
hánynak. Énünk jobbik fele viszont sajnálja őket ezért. Ám ha elővesszük a józan
eszünk, nem törődünk velük, még annyit sem, mint a karaván a kutyaugatással.