Könnyen adódik a Shakespeare utalás: To leave or not to leave, kérdezhetnék az Egyesült Királyság polgárai. Még azt sem mondhatjuk, hogy ez már nem kérdés számukra, mert döntöttek. Nem tették. Bármi is a véleményük, csak 22 százalék mondja, hogy azon már nem változat. Így azután csupán egy biztos állítás van: nem tudjuk mi lesz az eredmény.
Surján László
Menni vagy nem menni?
Könnyen adódik a Shakespeare utalás: To leave or not to leave, kérdezhetnék az
Egyesült Királyság polgárai. Még azt sem mondhatjuk, hogy ez már nem kérdés
számukra, mert döntöttek. Nem tették. Bármi is a véleményük, csak 22 százalék
mondja, hogy azon már nem változat. Így azután csupán egy biztos állítás van:
nem tudjuk mi lesz az eredmény.
Látszólag könnyen függetleníthetjük magunkat a június 23-ától. Nem mi döntünk.
Nem a mi ügyünk. Pedig az. Leírtam már, többek is mondják: jobb lenne, ha
mennének, mert akkor az Unió talán szembe nézne a valós problémákkal.
Most a mérleg, ha hajszálnyit is, de a távozásra utal. Erre azonban senki ne
vegyen mérget. Egy mai felmérés a szavazni hajlandók körében enyhe Brexit
győzelmet jósol, ugyanakkor megállapítja, hogy a szavazási hajlandóságot nem
figyelve, a lakosság többsége maradni akar. Megmozgatja-e ez az adat a nem
szavazókat? Ezen múlhat a végeredmény.
Magyar szemmel nézve, fontos szövetséges távozik, ha távozik. A britek jelentős
erőt képviseltek, s velük könnyebb volt ellenállni a túlzott központosítási
törekvéseknek. Ráadásul nem kellően megalapozott az a véleményem, hogy a Brexit
miatt Brüsszel kész lesz az önreflexióra. Jó esély van arra, hogy az önkritika
elmarad és valaki bedobja a Brüsszel nem a probléma, hanem a megoldás szlogent.
Ekkor, mint fékevesztett autó irányt vesznek az Európai Egyesült Államok felé.
Kicsit gúnyosan, de nem minden alap nélkül mondom, hogy a magyar ellenzék csak
így, Magyarország önállóságának megszüntetésével távolíthatja el Orbán Viktort
az ország éléről.
Keveset foglalkoznak a sajtóban azzal, hogy mi lesz a következménye annak, hogy
a britek rendkívül megosztottak. Lényegében két egyenlő tábor áll egymással
szemben, s a sorhúzásnál alig több legitimitást kap a győztes. Elfogadja-e a
majdnem többség az éppen hogy nem kisebbség döntését? Lehet, hogy ismét Londonra
kell nézni, ha leckét akarunk venni demokráciából?