A Hungarovox Kiadó gondozásában “Versvilágok határán” címmel jelent meg Varga Rudolf kötete, amelyben Botz Domonkos vers- és novellásköteteinek termését mutatja be a pályatársak szemével.
Versvilágok határán
A Hungarovox Kiadó gondozásában “Versvilágok
határán” címmel jelent meg Varga Rudolf kötete, amelyben Botz Domonkos vers- és
novellásköteteinek termését mutatja be a pályatársak szemével.
Részlet a
kötet szerkesztőjének, Varga Rudolfnak – író, rendező – bevezetőjéből:
„Lehet, hogy e
könyv alanya, főhőse nem ért vele egyet, de külső szemlélőként úgy gondolom,
Botz Domonkos jó értelemben vett világcsavargó, amely megállapítás nem csupán az
országok, földrészek közti értelemben, de a négydimenziós földi és az azon túl
mutató metafizikai értelemben vett világok közti gondolati utazásokat,
kószálásokat is jelenti. Honnan veszem mindezt?
Ő maga nyújt
ismeretanyagot ehhez költészetében és prózájában. Ha még elfogulatlanabbul, de
teljes belső empátiával tekintek személyére és munkásságára, azt kell mondanom,
Botz Domonkos nem más, mint az emberi létnek értelmet kereső, Istent kereső,
mélystruktúrákban gondolkodó ember.
Leginkább költészetében
érhető tetten az örök válaszkeresés „Ki vagyok, s mi végre?” Úgy vélem, kötetei
számát és nem minőségét tekintve Botz Domonkos élet- és alkotói útjának még a
közepe táján tart. Ezért munkásságát összefoglalni lehetetlenség.
Ennek a
kollázs-technikával épülő könyvnek az olvasó felé küldött sugallata bemutatni
Botz Domonkos pillanatnyi helyét a kortárs irodalomban. A kortárs irodalomban,
amelynek hatása alól szerzőnk sem vonhatta ki magát. Nem is leplezi elfogult
szeretetét Áprily Lajossal és Pilinszky Jánossal kapcsolatban. De nehogy bárki
azt feltételezze, hogy stílus vagy világnézet utánzásra talál Botz Domonkos
munkáiban. Szerzőnk saját megszenvedett világlátással és több vonatkozásban csak
rá jellemző, differenciált stílusjegyekkel rendelkezik.
Hónapokon át ízlelgetve
verseit, úgy vélem, a rideg tárgyi világ riasztó, sokszor élhetetlen környezetet
jelent a költő számára. Ezekben a vershelyzetekben bravúros fordulattal
rugaszkodik a láthatatlan síkokra, mintegy kiterjesztve a fojtogató létezés
lehetőségét. Nem az én feladatom eldönteni, hogy lehetséges-e mindez,
mindenesetre verseit olvasva egyfajta privát üdvözülést, pillanatnyi lelki,
tudati gyógyírt jelent a textus befogadása számomra.
Első pillantásra ez
ellentmond mindannak, amit eddig állítottam Botz Domonkos költészetéről, de a
könyveket továbblapozva talán az olvasók is meggyőződnek állításom
valóságtartalmáról.”