Emlékezzünk - 11

"A nyár folyamán, viszonylag rövid részletekben közreadom az unokáim számára irt, 1956-os naplómat. Teszem ezt annak reményében, hogy az a Magyar Lobbi résztvevőin keresztül eljut minél több magyar fiatalhoz. Remélem, hogy a történelmi napok visszaidézésével elérem azt is, hogy ifjúságunk büszke legyen a kommunista barbarizmust halálra sebző elődeire és azt is hogy az akkori össznemzeti egység visszaidézésével hozzájárulhatok a mai közgondolkozásnak az összefogás irányába való tereléséhez és így a társadalmi feszültségek csökkentéséhez is." - Lipták Béla 1956-os naplója.

Emlékezzünk - 11

1956 Október 31, szerda

Október 31-én szerdán, a reggeli "eligazításkor" a
MEFESZ irodában már szólt a Szabad Kossuth Rádió. A
rádió beköszöntőjét Örkény István[1] fogalmazta
meg és annak teljes szövege így hangzott:

„A rádió hosszú
évekig a hazugság szerszáma volt. Parancsokat hajtott végre. Hazudott éjjel,
hazudott nappal, hazudott minden hullámhosszon. Még a minap, hazánk
újjászületésének órájában sem bírta abbahagyni a hazugságot. De ez a harc, amely
az utcán kivívta a nemzet szabadságát és függetlenségét, a rádió falai közt is
fellángolt. Akik a hazugság hirdetői voltak, e perctől fogva nem munkatársai
többé a Magyar Rádiónak, mely ezentúl joggal viselheti Kossuth és Petőfi nevét.
Mi, akik itt állunk a mikrofon előtt, mi új emberek vagyunk ezen a helyen. A
jövőben a régi hullámhosszon új hangokat fognak hallani. Ahogy híressé vált
régi-régi esküminta követeli, az igazságot, a teljes igazságot és semmi mást,
csak az igazságot fogjuk elmondani. Egy részecske vagyunk az ország testéből.
Kérjük, adják meg azt a figyelmet munkánknak, mely minden dolgozó magyar
embernek jár. Mi az egész forradalmi mozgalom szószólóinak valljuk magunkat, és
a magyar nemzet hangját akarjuk hallatni ország-világ előtt. A rádió régi
vezetőit és munkatársainak egy részét leváltottuk. Kelt Budapest, 1956. október
30-án.”

Soha nem felejtem el, amit mondott, és azt sem, ahogyan
mondta, remegő, szinte már imádkozó hangon: „Hazudtunk
éjjel, hazudtunk nappal, hazudtunk minden hullámhosszon!” és
ígérte a rádió nevében, hogy soha többé nem fognak nekünk hazudni. Ezeket a
szavakat hallván mindannyian megilletődtünk. Tudtuk, hogy ez és az ehhez hasonló
fogadalmak jelentik a jövőnk kulcsát. Kati annyira meghatódott, hogy ki kellett
szaladnia az irodából. Mi csak álltunk ott, és bámultunk magunk elé, mert
bennünk is elrekedt a szó.

Nagy örömmel hallottuk Nagy Imre bejelentését azt is hogy:

"Magyarország a Varsói
Szerződésből eredő kötelmek
felmondásáról a tárgyalásokat megkezdi".

Tele voltunk reménnyel[2],
lelkesedéssel. Békés újrakezdésre készülődött az egész ország, November 5-én,
hétfőn már dolgozni készültek az emberek.

Bizony meg kellett harcolni a Szabad Magyar rádióért és
azért, hogy ez a mondat azon elhangozhasson:„Hazudtunk éjjel, hazudtunk
nappal, hazudtunk minden hullámhosszon!”

Azt is megtudtuk a rádióból, hogy Pálinkás-Pallavicini
Antal[3] őrnagy
tisztjei  kiszabadították
a bebörtönzött és megkínzott Mindszenthy József[4] bíborost.
A főpapot a fogságban  többször megverték, elkábították, női cellákba dobták, de
mindezek ellenére, a kiszabadulásakor tett első nyilatkozata így kezdődött:

„Senkit nem gyűlölök, nincs harag a szívemben.”

956 Október 30.-án  magyar tisztek szabaditották ki.	Pálinkás őrnagy karjára támaszkodva Október 31.-én, Pesten	Az amerikai követségen

Mindszenty József Magyarország hercegprímása

Azért rossz hír is akadt bőven. Megtudtuk, hogy a franciák és angolok nem hogy
útját állták volna az izraeliek Egyiptom elleni támadásának, de már ők is
bombázzák a Szuezi-csatornát. Az igazán rossz hírt Sík Igortól kaptuk: Arról
tájékoztatott, hogy az orosz tervek 24 óra alatt megváltoztak[5].

"Nem tudjuk pontosan miért, de valószínű, hogy a Köztársaság téri lincselés,
a szuezi támadás és Nagy Imre döntése, hogy Magyarország
semleges kíván lenni és ezért kilép Varsói Szerződésből, voltak a fő
okok. "Mindenesetre a Szovjetek most a beavatkozás mellett vannak." - mondta.

Ezen a napon az első feladatom a Nagy Budapesti Forradalmi Munkástanácsok
gyűlésén való részvétel volt a Beloiannisz (volt Standard) gyárban. Mint mindig,
most is Vereczkey Gyurka vezette a Műegyetem számomra biztosított kocsiját, én
meg nézelődtem. Az utcákon egy orosz tank sem volt látható, a harcok véget
értek. Az emberek arcán vidám bizakodás, egyesek a kitört ablakok és kirakatok
üvegcserepeit, romos épületek törmelékét söpörték, takarították el az úttestről.

Sokan az ablakokba kitett rádiókat hallgatták. A gyárkapuban,
a Maukástanácsok[6] őrei
megvizsgálták a megbízólevelemet és mikor
látták, hogy a Műszaki Egyetemet képviselem, nagy megbecsüléssel
fogadtak. Az ő arcukon is jókedv, bizakodás! A teremben sok ismerős arc,
mindegyiken öröm, bizakodás. Látszott, hogy az ország készül a munka hétfői
felvételére, a rend helyreállítására és felszabadult hazánk építésére.

Az ÁVH szétverve, eltűntek az orosz tankok, győztünk!

A gyűlésterem pódiumán ültek
a Munkástanácsoknak, a Parasztszövetségnek, az egyetemek forradalmi
bizottságainak és az Értelmiség Forradalmi Bizottságának küldöttei,, vezetői. Csak
vezetéknevükkel mutatkoztak be: Fazekas, Báli,
Palkovics meg Rácz... Én, mint mindig, most is
csak Öcsit mondtam mikor átadtam a Műszaki Egyetem hallgatóinak tiszteletteljes
üdvözletét és megismételtem mindannyiunk hitét, hogy kivonulóban vannak az orosz
csapatok, az ÁVH megszűnt és Magyarország a legjobb
úton halad, hogy egy szabad és semleges demokráciává váljon.

"Önöket arra kérjük - mondtam -, "hogy
új kormányunkat tájékoztassák gondjaikról, kívánságaikról és persze azt,
hogy vegyék fel a munkát, induljon meg ismét a termelés."

A szünetben megismerkedtem Rácz Sanyival[7], kivel
az elkövetkező évtizedekben gyakran dolgoztunk együtt, jó barátok lettünk.

Rácz Sándor, a Nagy-budapesti
Munkástanácsok elnöke

A gyűlés ünnepélyes rendben folyt. A küldöttek egytől-egyig támogatták az
indítványt, hogy Magyarország lépjen ki a Varsói Szerződésből[8], és nyilvánítsa
ki semlegességét. Megszavazták, hogy a gyárak vezetését mindenütt a
megválasztott Forradalmi Munkástanácsok vegyék át. Felhatalmazták a tanácsokat,
hogy váltsák le a hozzá nem értő kommunista igazgatókat, szabaduljanak
meg az orosz tanácsadóktól és azonnal kezdjék újra a termelést.
Ami az üzemek tulajdonlását illeti, meglepő egyetértés mutatkozott:
elvetették a gyárak állami tulajdonban maradását, de a korábbi tulajdonosoknak
való visszaadását is. Kártérítésről beszéltek meg a munkások által való
tulajdonba vételről, részvénytársaságról.

A Varsói Szerződés
szervezetének jelvénye.

A gyűlés után egyenest a Kilián
laktanyába kellett volna mennünk,
de megkértem Gyurkát, hogy csináljon egy vargabetűt, mert a Péterfy Sándor utcai
kórházból telefonáltak, hogy fogytán van az AB csoportú vérkészletük, amihez
Magyarországon nem tudnak hozzájutni és ezért Bécsből kellene hozni. Ezért
gondoltam megnézem, mennyire sürgős a dolog. Bent a kórházban elmondták,
hogy amióta vége a harcoknak, nem fogy annyi vér, de még ilyen körülmények közt
is péntekre vagy lekésőbb szombatra elfogy a készletük.
Gyurka számolt: –

"Ma szerda van, két nap
kell, hogy megjárjuk Bécset" - igy el is
dőlt, hogy mi lesz a holnapi programunk!

Ma szobor emlékeztet a Corvon Közi srácok védőire.

Kissé késve érkeztünk meg a Kilián
laktanyába. Azt hiszem,
hogy a legtöbb fővárosi szabadságharcos egység[9]küldött
képviselőt erre a gyűlésre. Úgy éreztem, hogy  feszültség vibrál a tömött terem
levegőjében. A fő asztalnál egy magas katona vitatkozott egy nagy bajszú és
dühös fiatalemberrel. Később megtudtam, hogy a tiszt Maléter Pál, Tildy
Zoltán gárdaezredének egykori parancsnokolta, most Nagy Imre hadügyminisztere
volt, a haragos fiatalember pedig a Corvin köz[10] szabadságharcosainak egyike,
majd később parancsnoka, Pongrátz Gergely[11],
kinek találó beceneve „bajusz” volt. Bajusz mamája is ott volt, vele
beszélgettem. Ha jól emlékszem azt mondta, hogy ő harangozó és  hogy 5 fia van,
de nem biztos, hogy jól emlékszem.

A Corvin Köz két parancsnoka

Marián alezredes elöl ült, nem tudtam
közel férkőzni hozzá, így hát amikor
megpillantottam Angyal Pistát, mellé telepedtem. Az ülés célja a harcoló
egységek közötti összhang megteremtése és az országos parancsnokság
megválasztása volt. A vitát az váltotta ki, hogy Maléter tábornok a Corvin
Köziek néhány harcosát letartóztatta valamilyen kihágás miatt. Ezt végül egy
kézfogással elrendezték, s folytatódott a gyűlés.
Marián alezredest a nemzetőrség vezérkarába, Király Béla[12] tábornokot
főparancsnokká és Kopácsi Sándor rendőrfőkapitányt pedig főparancsnok
helyettessé választottuk meg.

Király Béla, a Nemzetőrség főparancsnoka, amerikai
emigrációban

Angyal Pistát is jelölték a vezérkarba, ő azonban
elhárította a megtiszteltetést. Maga helyett parancsnok társát, egy Olaf nevű
fiatalembert ajánlott, akit el is fogadtunk. Ő változatlanul a fehér (no, már
korántsem olyan fehér) munkaköpenyét viselte. Náthája vagy allergiája mintha
valamelyest javult volna, de fáradtnak látszott. A gyűlés után még váltottunk
pár szót:

"Na, hogy állsz a kávé szállítással?"

– kezdtem szokásos ugrató stílusomban, melyet Pista nem
bánt, sőt „vette a lapot”, majd hozzátettem: –

"Mire készülsz?" – és a lábánál álló szerszámos
ládára böktem.

"Kaptunk egy jelentést, hogy a lakihegyi rádióantenna
kábele megsérült vagy megrongálták. Megpróbálom megjavítani. Na és te? Sikerül
megőrizned kordzakód szépségét?"

 "Úgy néz ki, hogy holnap megyek Bécsbe, hogy felvágjak
a zakómmal, meg hogy hozzak vért, hacsak Marián nem bíz meg valami más
feladattal."

 "Üdvözöld nevemben az osztrák lányokat"

 – mondta, aztán mindketten beszálltunk a magunk
kocsijába.

Útban vissza az egyetemre megálltunk a Köztársaság téren
hol tegnap az a szörnyű lincselés történt. Most is sokan álltak a Kommunista
Párt székháza előtt. A tér még mindig tele volt külföldi forgatóriporterekkel.
Még a háztetőn is láttam egy stábot.– "Borzasztó" – mondtam csak
úgy magamban, de a mellettem álló ember folytatta megkezdett mondatomat.

"Ezt az egész világ látja majd! Ezt minden magazin kinyomtatja majd! Ez a
lincselés lesz forradalmunk szimbóluma, és nem a törött ablakú kirakatok mögötti
érintetlen áruk, nem a bankjegyekkel teli őrizetlen gyűjtőládák vagy a tankokkal
szembenéző gyerekek. Akárki tette is ezt, oda kéne felakasztani ahol tegnap az
ávós lógott!"

Rosszul voltam, tehetetlennek, sértettnek és megalázottnak éreztem magam. Gyurka
igyekezett lecsillapítani. Azt mondta, lehet, hogy provokáció történt, de ha nem
akkor is a világon mindenütt egyforma a csőcselék. A vörös hajú riporter jutott
eszembe, aki azt ismételgette, hogy ”ha vér van, vezércikk is van”. Úgy
éreztem, mintha a húgomat erőszakolták volna meg. Úgy éreztem, hogy ez a
csőcselék az én forradalmamat becstelenítette meg, és úgy éreztem, hogy
szabadságharcunk legféltettebb kincsét, annak tisztaságát mocskolták itt be.

A mai napig nem tudjuk, hogy kik követték el
(provokáció volt-e?) a forradalmunk tisztaságát meggyalázó lincselés.

[1] Örkény
István (1912-1979) Kossuth díjas író. Édesapja gyógyszerész volt. Ő maga
1940-ben a Műegyetemen vegyészmérnöki diplomát szerzett. 1956-ban Ő fogalmazta
meg a forradalom szállóigéjévé vált mondatát: "Hazudtunk éjjel, hazudtunk
nappal, hazudtunk minden hullámhosszon!". 1956 November 10.-én, Déry Tiborral,
Illyés Gyulával, Benjamin Lászlóval és Zelk Zoltánnal menedékjogot kért a
lengyel követségen, majd azt elhagyva találkoztak India moszkvai nagykövetével,
akit megpróbáltak közvetítőnek  megnyerni, de sikertelenül.

[2] Persze
ekkor mi még nem tudtuk, hogy a háttérben, a nemzetközi erővonalak ismét
tragikussá alakították a magyarság sorsát, mert Amerika és a Szovjetunió vezetői
háttéralkut kötöttek.

[3] Pálinkás-Pallavicini
Antal (1922–1957) őrnagy arisztokrata családba született. A világháború utolsó
évében részt vett a németellenes ellenállásban. A háború után a néphadsereg
tisztje maradt. A rendszer híve lett, nevét is ezért változtatta Pálinkásra. A
forradalom után eljárás indul ellene, mégsem távozott nyugatra. Kivégezték,
földi maradványai a 301-es parcellában nyugszanak.

[4] Mindszenty
József (született Phelm József 1893-1975) Földművelő kisnemesi család
gyermeke. 1919-töl zalaegerszegi plébános, 1944-töl veszprémi püspök és 1945-től
haláláig esztergomi érsek, bíboros. A Tanácsköztársaság idején 1919-ben
internálták, 1942 februárjában változtatta meg német eredetű családnevét –
szülőfaluja, Csehimindszent után Mindszentyre. 1944. március 4-én XII. Piusz
pápa veszprémi püspöknek nevezte ki és 1944 március 25-én az esztergomi
bazilikában Serédi Jusztinián  szentelte püspökké. A nyilas hatalomátvétel után,
a zsidóüldözés ellen tiltakozó memorandumot irt alá és ezért 1944. december
22-én a sopronkőhidai fegyházba került. 1945-től bíboros, prímás, esztergomi
érsek. Szálasi börtöne után, Rákosi is letartóztatta 1948. december 26-án
hűtlenség, kémkedés, a köztársaság megdöntésére irányuló bűncselekmény és
valutaüzérkedés vádjával ítélték el (A per hangfelvétele ezen a web címen érhető
el: http://filmhiradok.nava.hu/watch.php?id=7047
). Az Andrássy út 60-ban kínozták, majd a 1949-es perben életfogytiglanra
ítélték. XII. Piusz pápa 1949. február 12-én kiközösített mindenkit, aki részt
vett Mindszenty elítélésében. Testi és lelki kínzásának, vegyszerekkel való
preparálásának irányítója Décsi Gyula államvédelmi alezredes volt.

        1955-től
a felsőpetényi Almássy-kastélyban tartották fogva. Innen 1956. október 30-án
szabadították ki a rétsági laktanya tisztjei. A laktanyában töltött éjszaka
után, október 31-én reggel, páncélos menettel szállították Pestre. A
menet parancsnoka Pálinkás-Pallavicini Antal őrnagy, a rétsági forradalmi
katonai tanács elnöke volt. A második szovjet támadás után az amerikai követség
menedéket adott neki. John Kennedy elnök, 1961-ben, levelében így irt neki: "Az
amerikai követség vendégszeretete továbbra is rendelkezésére áll, s kormányunk
szívesen nyújt továbbra is menedéket Önnek, amíg csak személyes biztonsága és
szabadsága ezt megkívánja." 1974-ben VI. Pál pápa az érseki székét
"megüresedettnek" nyilvánította és Mindszenty pedig a magyar prímások alá
tartozó bécsi szemináriumba, a Pázmáneumba költözött és haláláig ott élt.
Hazahozott hamvait 1991. május 4-én helyezték örök nyugalomra Esztergomban.

[5] A
Pravdában közzé tett, Október 30-i megtévesztő szovjet szándéknyilatkozattal
ellentétben – melynek értelmében készek csapataiknak kivonásáról tárgyalni -
31-én az SZKP vezetősége már vita nélkül a magyar felkelés leverése mellett
döntött. Ennek a döntésnek a kiváltó oka a szuezi válság mellett az USA
elnökének Eisenhowernek a döntése állt, ami megpecsételte a magyar forradalom
sorsát.

     Charles Bohlen, Amerika moszkvai
nagykövete október 30-án, az izraeli támadás másnapján, hivatalos jegyzéket
adott át a szovjet vezetőknek. Ebben az USA külügyminisztere (Foster Dulles)
leszögezte, hogy -"Az USA nem avatkozik be a magyarországi eseményekbe"-, vagyis
az oroszok szabad kezet kapnak. Ez az "üzenet" Október 28-án az ENSZ BT ülésen
is elhangzott, majd 29-én Bohlent utasították, hogy erre hívja fel Zsukov és a
szovjet vezetők figyelmét. Október 31-én Eisenhower elnök televíziós beszédében
megismételte ezt a mondatot. Egyszóval, Amerika nem állt ki a magyar forradalom
mellett, ugyanakkor maximálisan kihasználta propaganda célokra a "magyar ügyet".

 Konyev
marsall, a Varsói Szerződés főparancsnoka, október 31-én kapta meg az
“ellenforradalom” leverésére és a "rend helyreállítására" a parancsot. A
beavatkozást utólag hagyták jóvá a szocialista országok vezetői november 1-én
Bresztben és november 2.-án Bukarestben. A román vezetés azt is felajánlotta,
hogy részt vesz az intervencióban. Konyev marsallt kinevezték a magyarországi
hadművelet vezetőjének, aki Szolnokra érkezett, hogy felkészüljenek a második
katonai beavatkozásra.

[6] Az
első munkástanács 1956. október 24-én alakult Budapesten az újpesti Egyesült
Izzóban. A következő napokban sorra alakultak munkástanácsok a város más
üzemeiben, például a Danubia Szerszámgépgyárban, a Gamma Optikai Művekben, az
Ikarusban, az Óbudai Hajógyárban és az Orionban. 1956. október 31-én ült először
össze a Munkástanácsok Parlamentje, együtt a Parasztszövetség, az egyetemek
forradalmi bizottságai és az Értelmiség Forradalmi Bizottságának képviselőivel.

[7] Rácz
Sándor (1933-2013) Izsákon nevelkedett nagymamájánál és 7 éves korától tehén
pásztorként dolgozott. Később kitanulta a műbútor asztalosságot majd sorkatona
lett. A forradalom alatt, 1956. október 29-én beválasztották a Beloiannisz gyár
munkástanácsába, majd a második orosz támadás után, november
16-án a Nagy-Budapesti Központi Munkástanács  elnökévé választotta. Ekkor 48
órás sztrájkot hirdetett, követelve Nagy Imre szabadon bocsátását, majd
1956 December 11–ére meghirdette a második 48 órás sztrájkot. Ekkor
letartóztatták és életfogytiglanra ítélték. 1989. június 16-án, Nagy
Imre újratemetésének egyik szónoka volt.

[8]  A
Varsói Szerződés a NATO-nak szovjet blokkbeli megfelelője volt. Megalakítása
az NSZK újra felfegyverzése és a Nyugat-európai Unió megalakulása
ellenlépéseként történt. A Szovjetunió csapatainak a partnerországok területén
történő állomásoztatásával igyekezett ellensúlyozni a NATO-t, és szorosabban
magához vonni a közép- és kelet-európai államokat. Ezért a Szovjetunió felmondta
az Egyesült Királysággal és Franciaországgal a háború idején kötött
segítségnyújtási szerződését, és˙1955. május 14-én létrehozta a Varsói
Szerződést. Az 1955-ben aláírt szerződés húsz évre kötelezte al az aláírókat.
Albánia 1968-ban kilépett amikor a Varsói Szerződés tagállamainak erői
megszállták Csehszlovákiát. A szervezet 1991 júniusában oszlott fel teljesen.

[9]  Széna
tér, Móricz Zsigmond körtér, Corvin köz és környéke, Baross tér, Tűzoltó utca,
Újpest, Angyalföld, Csepel, Soroksár, Pesterzsébet, Pestszentlőrinc és Újpest.

[10] A
Corvin köz volt a legerősebb szabadságharcos góc, az ott harcolók több mint egy
tucat szovjet tankot semmisítettek meg. Eredményesek voltak azért is, mert a
tankok nem tudtak bejutni a keskeny bekötő utcába, azért is, mert volt
benzinkútjuk a Molotov koktélok készítéséhez és végül azért is, mert a Práter
utcai iskola pincéjében volt egy menza, ahol főztek a srácoknak.

[11]   Pongrácz
Gergely (1932-2005) Erdélyben, Szamosujváron született hol édesapja 1940-ben
polgármester volt. Nyolc testvére közül öt a Corvin közben harcolt. Ott őt
November 1-én, - a később halálra itélt első parancsnok-, Iván Kovács László
utódjaként - parancsnokká választották. A korábbi és az új parancsnok közötti
feszültség fő oka volt, hogy mig Iván Kovács bízott Maléter  Pálban, Pongrácz
nem. Pongrácz Gergely soha nem bocsátotta meg a mártír Maléter Pálnak, hogy a
forradalom legelején egy pár napig, még az ellenkező oldalon állt.

[12] Király
Béla (1912- 2009) Kaposváron született, édesapja állomásfőnök volt, ő maga
gyerekkorától kezdve a galambok szerelmese. A Ludovikát 1935-ben végezte el. A
második világháborúban, a Don kanyarban századosként harcolt és zsidó
munkaszolgálatosokat mentett meg. A háború után 1947-ben feleségül vette Gömbös
Saroltát, de gyermekük nem született. Később belépett a Kommunista Pártba, de
1951-ben Rákosiék bebörtönözték, halálra ítélték, majd az ítéletet később
életfogytiglani fogságra változtatták. Fogsága alatt felesége elvált tőle.
1956-ban szabadult. Ekkor a Nemzetőrség főparancsnoka lett, majd a bukás után
Amerikába menekült ahol doktorátust szerzett a Columbia egyetemen és azt
követően, 1964-tóő 1982-ig a Booklyn Collegeben hadtörténelmet tanított.
1989-ben hazaköltözött és ott halt meg 97 éves korában.

Lipták Béla 1956-os naplója

1. Emlékezzünk - 1956
   Október 22, Hétfő
2. Emlékezzünk - 1956
   Október 22, Hétfő estéje, éjjele
3. Emlékezzünk - 1956
   Október 23, kedd reggel
4. Emlékezzünk - 1956
   Október 23, kedd délután
5. Emlékezzünk - 1956
   Október 24, szerda
6. Emlékezzünk - 1956
   Október 25,"véres"csütörtök
7. Emlékezzünk - 1956
   Október 26, péntek
8. Emlékezzünk - 1956
   Október 27, szombat
9. Emlékezzünk - 1956
   Október 28, vasárnap
10. Emlékezzünk - 1956
    Október 29-30, hétfő és kedd
11. Emlékezzünk - 1956
    Október 31, szerda
12. Emlékezzünk - 1956
    November 1, csütörtök nappal
13. Emlékezzünk - 1956
    November 1, csütörtök éjjel
14. Emlékezzünk - 1956
    November 2, péntek
15. Emlékezzünk - 1956
    November 3, szombat
16. Emlékezzünk - 1956
    November 4, vasárnap
17. Emlékezzünk - 1956
    November 5, hétfő
18. Emlékezzünk - 1956
    November 6, kedd