"Többször leírtam, több helyen elmondtam, hogy az Európai Unió azért van bajban, mert sikeresen teljesítette a maga elé kitűzött célt: megvalósította a háború mentes Európát. Az új nemzedéket ez már nem lelkesíti. Ki törődik az átszakított célszalaggal? Új célokra van szükség, állítottam. A fentiek fényében azonban hozzá kell tennem: a történelem ismeretére is."
Surján László
HISTORIA EST MAGSITRA VITAE
Nem
tudom, így kezdődnek-e a latin nyelvkönyvek manapság, de ez a gondolat, hogy a
történelem az élet tanítómestere, az első latin órán vésődött belém 1955
szeptemberében.
Hogy nem üres frázisról van szó, azt két idézettel támasztom alá. Az első
szerzője Magyarország talán legnagyobb kultuszminisztere, Klebelsberg Kunó. Ő, a
XIX. század gyermeke a XX. század nagy hibáját magyarázza a történelmi emlékezet
meggyengülésével: „Gyermekkoromban, mikor vöröskeresztes bálok is járták,
vöröskeresztes felolvasásokon egy-egy lelkes helyi filantróp szépen kifejtette,
hogy milyen kiszámíthatatlan pusztításokat vinne végbe egy általános háború az
európai nemzetek között, mikor éppen a mi földrészünkön volt koncentrálva a föld
műveltsége és gazdagsága. De lassanként kiöregedett az a generáció, amely az
1859-iki, 1866-iki és 1870-71-iki háborúk véres jeleneteit látta, félszázad
alatt az emlékek is elhalványultak s jött egy új nemzedék, amely mindezt
közvetlen tapasztalásból nem ismerte s megint egyszer «le coeur léger» [könnyű
szívvel, könnyedén] belement a végzetes akcióba.”
Egy
évszázada zajlott a „Nagy Háború”, ami nemcsak Magyarországot számolta fel,
darabolta szét, hanem egész Európát is belekergette a második világháborúba. Az
idő természetesen megrostálja az emlékezetet, de a háború borzalmait nem lett
volna szabad elfelejteni, hanem át kellett volna adni az új nemzedéknek. Hogy a
történelem saját tapasztalat nélkül is a béke mellé állítsa őket.
Klebelsberg gróf nyolc évtizede fogalmazta meg a fent idézett sorokat. Tegyük
ezekhez hozzá, amit Helmut Kohl 2014-ben írt le: „Aki maga nem élte át a
háborút, aki csak a békés Európát ismeri, aki saját szenvedéssel teli
tapasztalat híján nem tudja felismerni, milyen értéket képvisel az egyesült
Európa a béke és a szabadság számára, és aki a még meglévő néhány nyitott kérdés
és megoldatlan probléma miatt kétkedve és elbizonytalanodva teszi fel a kérdést,
hogy mi haszna lenne Európa egyesülésének, annak ma is és a jövőben is
mindenekelőtt ezt a választ kell adnunk: a béke.”
Többször leírtam, több helyen elmondtam, hogy az Európai Unió azért van bajban,
mert sikeresen teljesítette a maga elé kitűzött célt: megvalósította a háború
mentes Európát. Az új nemzedéket ez már nem lelkesíti. Ki törődik az átszakított
célszalaggal? Új célokra van szükség, állítottam. A fentiek fényében azonban
hozzá kell tennem: a történelem ismeretére is. Hogy tanulhassunk a múltból, s ne
kelljen átélni újra, meg újra a korábbi borzalmakat. Amelyek a technika
fejlődése miatt egyre rettenetesebbek, egyre pusztítóbbak lesznek.