"Csoda számba mehet, ahogy egy nagyszerűen megtervezett és felépített, zenét befogadó intézmény, a budapesti Müpa kezdeteitől magára vállalta egy fiók-Bayreuth létrehozását. Az Ünnepi Játékok minden év júniusában Budapesti Wagner-Napok címen itt is otthonra leltek. Ünneppé változik itt is a világ. Telt házakkal, zarándoklattal. A Ring négy estéje mellett minden évben egy-egy sajátosan másik Wagner zenedráma szerepel a választékban. Idén A nürnbergi mesterdalnokok." - Kabdebó Lóránt írása
Kabdebó Lóránt
A
„Mesterdalnokok”
Csoda számba mehet, ahogy
egy nagyszerűen megtervezett és felépített, zenét befogadó intézmény, a
budapesti Müpa kezdeteitől magára vállalta egy fiók-Bayreuth
létrehozását. Az Ünnepi Játékok minden év júniusában Budapesti Wagner-Napok
címen itt is otthonra leltek. Ünneppé változik itt is a világ. Telt házakkal,
zarándoklattal. A
Ring
négy estéje mellett minden évben egy-egy
sajátosan másik Wagner zenedráma szerepel a választékban. Idén
A nürnbergi mesterdalnokok.
Számomra napjaink
honpolgári problémájának egyik legsikerültebb példamutató megoldását
szolgáltatta. Amikor éppen az adott közösségek értelmét vonja kétségbe egy
világméretű kataklizma rémképe. A hagyomány, az összetartozás, az egymásért
felelősséget vállaló emberek viharos, végül harmonikus összetartozásának
elrendeződését mutatja be.
Nagyképűség lenne ennek, a
közismert zenei csodának a részletes végiggondolása. Legyen elég, ha leírom:
sugárzott az előadásból is az összetartozás végül is diadalmaskodó tanulsága. A
csoda, ami összefogja végül is az összetartozó embereket az évszázados-évezredes
hagyomány szentségének szellemében. Ha nem is a világ legsikerültebb előadását
láthattuk múlt vasárnap, de megérezhette minden egyes hallgatója a darabnak a
honpolgári összetartozás diadalmas megvalósulását. A tragikumot súroló
jelenetekből kikerekedett az emberi méretű megoldás öröme. Ünneppé alakult az
este.
Ha valamit külön, nekem
éppen ez az előadás jelentett, az a harmadik felvonás első részének jól hangzó
bemutatása volt. Hans Sachs és Stolzingi Walther egymással versengő éneklése,
amelynek során megszületik maga a nyitány óta ígért versenydal. A hagyomány
szelleme, szabályozottsága és az újat teremtő felfedezés összesimulása. A
Sachsot alakító-éneklő James Rutherford és a Walthert ekkor beteljesítő Daniel
Kirch nagyszerű kettőse.
Amint a harmadik
felvonásban Hans Sachs megtalálja a dal lehetőségét Walther lovag
álomelbeszélésében, az az újat alkotás csodájának végig gondolása, életre
keltése. A folyamat felfedezése, amely a létezés bensőjében megszülető, alakuló,
továbbszárnyaló történetet a szabad akarat és az eleve elrendeltség emberi
értelem számára felfoghatatlan összekapcsolódásában megörökíti – ez minden idők
alapesélye, győzelemvevés a poklokon. A létezés – remélem – örökérvényű
telitalálata. Ezt félreérteni – bűn. Mégha egy Adornótól származik is. Ezt
megérteni: a művészet segítségével telítődni a metafizikával, részesévé lenni a
létezés örök pillanatának. Nevezzük Heideggerrel: abszolút időnek. A
Mesterdalnokok a most-pontokra-szakadó idő eseményességéből szárnyal fel a
maradandó magasztosság és harmónia jólhangolt összhangjába. Történelmünk
kicsinyessége és az abból megérthető örökké létező metafizikai csoda. Ennek a
hullámzása, „vígjátéka” ez a monumentális alkotás. Teremtés, mint maga a
Teremtés maga. Egy költő Agya miként összefogja a pillanatnyi belefeledkezést,
és kiemelkedik a mindennapiság veszedelmes materiális versengéseinek
botladozásaiból. A világunk értelmességére az egyik legszebb művészi
bizonyítékot elénk tárva.