Csonka János tévhitgyűjtésbe kezdett. Tévhitek, amelyek megmérgezik a szlovákiai magyar életet. Azt segítik elő, hogy Szlovákia csak a szlovákoké legyen. Nemzetállam egy mindig is multietnikus térben?
Surján László
Nemzet és lélekmérgező tévhitek 10.
Csonka János
tévhitgyűjtésbe kezdett. Tévhitek, amelyek megmérgezik a szlovákiai
magyar életet. Azt segítik elő, hogy Szlovákia csak a szlovákoké legyen.
Nemzetállam egy mindig is multietnikus térben?
Egyenként fogom megidézni ezeket, s kommentálni is, chartás szemmel.
-
"Aki ebben a
témában más véleményen van, azt gyakran melldöngetéssel bélyegzik meg, sőt,
egyenesen magyarkodónak titulálják, mintha magyarságunk megélése provokáció
lenne."
Számtalanszor találkoztam azzal az állítással, hogy úgy is lehet magyarnak
lenni, ha nem verjük féltéglával a mellünket, s provokálunk magyarkodással.
Nem tudom honnan ered ez az aforizma, de jómagam is sokszor megkaptam…
Pediglen nem csináltam mást, mint a legtermészetesebb módon a sportban, vagy
egyéb viszonylatban magyarként a magyar sikerért drukkoltam, annak örültem.
Valóban nem egy multikulti, kommersz-trendihez idomuló hozzáállás, de más
nemzeteknél is lehet ilyennel találkozni (USA, Franciaország, Anglia stb.), ám
ott azt egészséges nemzeti öntudatnak hívják, míg esetünkben nacionalizmusnak
(ami eredeti jelentését tekintve egyáltalán nem negatív jelző, ám mégis
pejoratív töltetet hordoz). A magyarkodás kifejezést pedig, bármilyen gazdag
és színes is a magyar nyelv, nyelvtanilag nem ismeri. Ahogy nem lehet
szlovákkodni, angolkodni vagy románkodni, úgy magyarkodni sem…
***
Vannak
magyarok, vannak „szájmagyarok”. A magyar nemzet dicsőségéről szájalni könnyű,
vészterhes időkben tenni a nemzetért nehéz. Aki a nemzet szolgálatát kocsmai ízű
hetvenkedéssel pótolja, az többet árt, mint használ. A nemzet tagjai
szolidárisak egymással. Gondok között épp úgy, mint a sikerben. Ezért
természetes, hogy a sportsiker közös öröm. A kudarc közös bánat. A baj közös
baj. Ma talán a legnagyobb bajban a maroknyi kárpátaljai magyarság van. Meg is
indult és különösebb habverés nélkül folyamatos, az oda áramló segítés. A baj
nagyságát tekintve azért fokozni kellene.
Kóros, ha
az egészséges nemzeti öntudat megnyilvánulásait valaki magyarkodásnak nevezi.
Miről ismerjük fel, hogy egészséges egy nemzeti öntudat? Szerintem arról, hogy
nem más nemzettel szemben határozza meg önmagát. Hogy képes a másikban is
felismerni és elismerni a jót, ha örül, hogy közös pontot talál. De odacsap, ha
a magáét bántják. Nem baltával persze, de határozottan, méltósággal. (Könnyű ezt
Budapestről kimondani, olykor rettenetesen nehéz az érintettnek megvalósítani.)