Csonka János tévhitgyűjtésbe kezdett. Tévhitek, amelyek megmérgezik a szlovákiai magyar életet. Azt segítik elő, hogy Szlovákia csak a szlovákoké legyen. Nemzetállam egy mindig is multietnikus térben?
Surján László
Nemzet és lélekmérgező tévhitek 11.
Csonka János
tévhitgyűjtésbe kezdett. Tévhitek, amelyek megmérgezik a szlovákiai
magyar életet. Azt segítik elő, hogy Szlovákia csak a szlovákoké legyen.
Nemzetállam egy mindig is multietnikus térben?
Egyenként fogom megidézni ezeket, s kommentálni is, chartás szemmel.
-
„A magyarkodók
mindig csak trianonoznak, pedig úgysem lehet már visszacsinálni.”
Való igaz, egy határmódosítás nem egyszerű dolog. Nem volt egyszerű 1920-ban
sem, nagyhatalmi döntés és sokoldalú érdek kell hozzá, sajnos az
igazságosságnak ehhez semmi köze. Viszont ha belegondolunk, Trianon
utódállamai közül egyedül Románia van abban a formában, ahogy arról döntés
született (onnan is egyre több elégedetlenkedő, változást igénylő hangot lehet
hallani). A Szerb-Horvát-Szlovén Királyság, később Jugoszlávia is darabjaira
bomlott fel, akárcsak Csehszlovákia, Ukrajnát pedig később kreálták, jelenlegi
formája pedig éppen széthullóban van. Persze nem azt állítjuk, hogy akkor
induljunk határokat húzogatni, de ne legyünk olyan biztosak a pillanatnyi
status quoban, hogy az örökös lesz.
***
Hogy mit
hoz a jövő, nehéz előre látni. A határon belüli és a határon kívüli magyarság
létszáma és demográfiai adatai azonban ijesztők. Ha Trianon jövőbeli revíziójára
várunk, akkor ezzel feladatot adunk az utódállamok többségi politikusainak,
közöttük a nyíltan és a burkoltan vad nacionalistáinak: tegyenek meg mindent a
területükön élők eltüntetése érdekében. A bécsi döntések nyomán és után
létrejött revízió miatt félnek egy hasonlótól és a már száz éves birtoklásukhoz
foggal-körömmel ragaszkodnak. A mi revíziós vágyaink lovat adnak alájuk.
Trianonról azonban beszélni kell. Sajnos elemzése, okainak teljes mélységben
való feltárása még nem történt meg. Sok mindent kimondott már a szaktudomány, de
az sem épült be a közgondolkodásba és a közoktatásban sincsenek nyomai. Nem kis
feladat, de nem is reménytelen például elismertetni egy szlovákkal, hogy Trianon
igazságtalan volt. Nem reménytelen, mert ismerek ilyen embert, olyant, aki ezt a
nézetét nyíltan is vállalja.
Következik-e Trianon igazságtalanságából, hogy a revízió érdekünk? Amennyiben ma
a Magyar Királyság teljes területe Magyarországhoz tartozna, a magyarság
kisebbségbe kerülne. Ha a magyarlakta területek visszacsatolásában
gondolkodnánk, akkor számolni kell az 1945 után bekövetkezett változásokkal, a
betelepítésekkel, s azzal a sok sebbel, amit ez az akció okozna a szétszakított
szlovák, román, szerb családokban. Azokkal, amiket eleink elszenvedtek 1920-ban.
Lehetne kezelni ezeket? Vagyunk olyan lelki állapotban, hogy a revízió nem
revánsba fordulna? El lehet ezeket a kérdéseket hessenteni azzal, hogy az egész
dolog pillanatnyilag nem időszerű. De megismétlem: amíg a megfelelő pillanatra
várunk, kihal a határon túli magyarság. Kell, vagy nem kell revízió? Rossz
kérdésre csak rossz felelet adható. Milyen Közép-Európát akarunk? Talán ez a jó
kérdés. De a jó felelet érdekében még sokat kell dolgoznunk „nekünk”:
lengyeleknek, szlovákoknak, ruszinoknak, románoknak és persze magyaroknak,
szerbeknek, szlovénoknak, horvátoknak. Trianonról hallgatni bűn. Trianonról
beszélni kell, Trianonra megoldás kell. A megoldás azonban nem visszafelé, hanem
előrefelé keresendő.