Csonka János a felvidek.ma portálon tévhitgyűjtésbe kezdett. Nem közönséges tévhiteket szedett össze, hanem olyanokat, amelyek félrevezetik a magyarokat. Talán lehetne keményebben is fogalmazni: tévhitek, amelyek megmérgezik a szlovákiai magyar életet. Tévhitek, a melyeknek a terjedése azt segíti elő, hogy Szlovákia a szlovákoké legyen. Nemzetállam egy multietnikus térségben. Eddig két cikk jelent meg a témában, az első azonnal öt tévhitet sorolt fel és cáfolt meg.
Surján László
Nemzet és lélekmérgező tévhitek 4.
Csonka János a felvidek.ma portálon tévhitgyűjtésbe kezdett. Tévhitek, amelyek
félrevezetik a magyarokat. Talán lehetne keményebben is fogalmazni: tévhitek,
amelyek megmérgezik a szlovákiai magyar életet. Tévhitek, a melyeknek a
terjedése azt segíti elő, hogy Szlovákia a szlovákoké legyen. Nemzetállam egy
multietnikus térségben. Eddig két cikk jelent meg a témában, az
első azonnal öt tévhitet sorolt fel és cáfolt meg.
Egyenként fogom megidézni ezeket, s kommentálni is, chartás szemmel.
-
„Mi sem magyarok, sem
szlovákok nem vagyunk, és nem tartozunk sehova.” – Gyakran helyezzük magunkat
inkubátorba azzal, hogy sehonnaiként tekintünk magunkra. A jelenség, hogy sok
felvidékit (erdélyit, kárpátaljait, délvidékit stb.) Magyarországon
leszlovákoznak (románoznak, ukránoznak, szerbeznek stb.) sajnos létezik. De
tisztában kell lenni ennek a hátterével is. Az anyaországban ugyanis a
szocialista internacionalizmus jegyében (hogy a szovjet szövetségesek közt ne
legyen intrika) közel fél évszázadon keresztül titkolták annak tényét is, hogy
1920 előtt létezett a történelmi Magyarország, melynek határai finoman szólva
sem estek egybe a mostaniakkal, továbbá, hogy mi volt Trianon, és jelenleg is
élnek magyarok azokon a bizonyos határokon túl. A szemlélet azóta merőben
megváltozott, viszont el kell telnie jó pár esztendőnek, hogy ez általánosan
is beivódjon a társadalom minden rétegébe. Alapvetően látni kell, hogy kinek
az érdeke az, hogy magyar és (felvidéki) magyar közé éket verjenek.
Köszönet illeti Csonka Jánost, hogy a csonka haza megvezetett, átnevelt
polgárait némileg menti és a valódi bűnösöket megnevezi. A maradék
Magyarországon hiányzik az emberekből az a tapasztalat, hogy mit jelent
különböző nemzeteknek együtt, egy településen élni. Együtt mondom, azaz nem
pusztán egymás mellett. 1920-ban a nekivadult mohóság olyan mélyen vágott bele a
magyar nemzetbe, hogy szinte száz százalékosan csak magyarokat hagyott meg az
ország valamikori közepén. A minimális szlovák, román, horvát és szerb népesség
nem volt elegendő ehhez a tapasztalathoz, németek még úgy-ahogy maradtak, de
őket meg utolérte a kitelepítés. Elveszett tehát az együttélés kultúrája, így
azután könnyű volt megvezetni az új nemzedéket.
Mindazonáltal ez nem mentség, csak magyarázat. Amikor ma a törvény a nemzeti
összetartozásról szól, ezeket a durván széttépett szálakat próbálja ismét
összekötni. Most vasárnap elbeszélgettem egy kárpátaljai fiatalemberrel. Arról
értekezett, miként maradhat meg a kárpátaljai magyarság. Első helyen a kultúrát
említette. Joggal. Amikor ápoljuk az irodalomtörténeti vagy történelmi
jelentőségű emlékhelyeket a határon túli területeken, egyszerre szolgáljuk az
anyaországi magyarok ismereteinek növelését, a határon túl élők önbecsülését és
nemzeti öntudatát, valamint a határon átívelő összetartozásunkat. Annak pedig
legyen tudatában minden magyar, hogy minden siker, ami elér sportban,
tudományban, művészetben, életszentségben, minden megbecsülés, amit szerez, nem
a sajátja, hanem a nemzeté. Nem a maga dicsőségét fényezi, hanem az egész magyar
nemzet