Nemzet és lélekmérgező tévhitek 7.


Csonka János tévhitgyűjtésbe kezdett. Tévhitek, amelyek megmérgezik a szlovákiai magyar életet. Azt segítik elő, hogy Szlovákia csak a szlovákoké legyen. Nemzetállam egy mindig is multietnikus térben?


Surján László


Nemzet és lélekmérgező tévhitek 7.


Csonka János
tévhitgyűjtésbe kezdett. Tévhitek, amelyek megmérgezik a szlovákiai
magyar életet. Azt segítik elő, hogy Szlovákia csak a szlovákoké legyen.
Nemzetállam egy mindig is multietnikus térben?


Egyenként fogom megidézni ezeket, s kommentálni is, chartás szemmel.

  1. „1938-ban Magyarország
    megszállta Szlovákiát.”

    Kezdjük talán azzal, hogy Szlovákia ekkor még nem létezett (1939. március
    14-én kiáltották csak ki a Tiso-féle hitleri bábállamot). A szlovák
    szakzsargon ezt megszállásnak (arbitráž), míg a magyar visszacsatolásnak,
    felszabadításnak nevezi. Tételezzük fel, hogy az előző pontban foglalt
    állításnak van alapja, és a szlovákoknak valóban joguk volt egy saját országra
    (de akkor minek kellettek ehhez a csehek?), viszont az új állam határai mégsem
    vették figyelembe az etnikai tér sajátosságait, s a saját állításuk szerinti
    igazságtalanságra igazságtalansággal válaszoltak. Ezen gondolatmenet szerint
    egy 90 %-ban magyarok lakta vidéknek ugyanolyan joga, hogy sajátjaihoz
    tartozzon, így ’38-ban csupán kiigazítás történt.

Először
pontosítsunk: Dél-Szlovákiáról van szó, de szó sincs megszállásról. A megszállás
azt jelenti, hogy a hadsereg bevonul egy másik állam területére és uralma alá
hajtja azt. Akkoriban azonban előbb volt egy nemzetközi döntés az új határokról,
annak bizonyos elemeiről kétoldalú tárgyalások a szlovák és a magyar fél között,
és csak amikor ezek megegyezéssel végződtek, akkor vonult be a magyar honvédség
az immár Magyarországhoz tartozó területre. Nem vitatom, hogy ez a megegyezés
kényszer hatására született. Ahogy Trianonban is.

A szlovák
vádakat tehát vissza lehet utasítani. De fel kell vetni azt a kérdést is, hogy
mit ért el Magyarország ezzel a revíziós politikai sikerrel. 38-ban óriási
lelkesedés fogadta az „országgyarapítást”. De hogyan élte meg a bevonulás utáni
ünnepi hangulat multával a hazatérést az elcsatolt/visszacsatolt magyarság?
Sokan észrevették, hogy visszafelé forog a történelem kereke. Egy rossz
kisebbségi politikát folytató, de amúgy fejlett polgári demokráciából
visszacsöppent az éppen önelégült magyar félfeudális világba. Ha pedig most
értékeljük a visszacsatolás eredményét, két negatívumot biztosan találunk.
Gyanakvóvá, bizalmatlanná tette a szlovákokat, megnehezítve a viszony
normalizálását és arra késztette őket, hogy a Dél-Szlovákiából eltüntessék a
magyar többséget. Ne lehessen etnikai elvre hivatkozva határmódosítást követelni
többet. Ezért veszett el szinte teljesen Kassán a magyar élet.