"Ha színházról van szó, és valaki azt mondja: Nemzeti, azonnal tudjuk, mire gondol. Az elmúlt időszak politikai összecsapásaitól eltekintve mindenkinek a rangot, az elismerést jelentette. Ha a németekről van szó, és valaki mondja: nemzeti, többekben megszólal a folyatás: nemzeti szocializmus. Aki Magyarországon élte át az elmúlt mondjuk hatvan évet, képtelenségnek tartja e két szó összekapcsolását. Az általunk megtapasztalt szocializmus minden volt, csak nemzeti nem."
Surján László
Nemzet és nemzeti
Ha
színházról van szó, és valaki azt mondja: Nemzeti, azonnal tudjuk, mire gondol.
Az elmúlt időszak politikai összecsapásaitól eltekintve mindenkinek a rangot, az
elismerést jelentette. Ha a németekről van szó, és valaki mondja: nemzeti,
többekben megszólal a folyatás: nemzeti szocializmus.
Aki
Magyarországon élte át az elmúlt mondjuk hatvan évet, képtelenségnek tartja e
két szó összekapcsolását. Az általunk megtapasztalt szocializmus minden volt,
csak nemzeti nem.
A
nemzeti szocializmusról meg ne beszéljünk. Mindkét szónak szép nemes tartalma
van külön-külön. Összevonva pedig maga a gyalázat.
A
nemzeti labdarúgó válogatott kitörése a jelentéktelenségből érdekes helyzetet
hozott létre. Lassú, de szerves fejlődéssel elérte, hogy Európa 9-16 helyére
került, amit pár éve még remélni is merészség volt. Számomra a legfontosabb nem
a sporteredmény maga, hanem az, ahogy a társadalom reagált.
Kikaptunk a belgáktól, mégpedig alaposan. Mégsem kell a hátsó ajtón át
belopakodniuk az országba a fiúknak. A sarki kocsmákban sem követelik a kapitány
fejét, és nem javasolnak neki százszorta jobb összeállítást. Kikaptunk, de
bizonyára nem én vagyok az egyetlen, akik nemzeti színű zászlóval ékesített
kocsit látott az utcán és piros-fehér-zöldre festett tükröket az autókon.
A
nemzet örült és magára talált.
Persze nem lennénk magyarok, ha nem lennének, akik megőrülnek, ha a másik örül.
De úgy látom, hogy az örülők és őrültek aránya szinte egészséges.
Van
azonban egy érdekes jelenség. Úgy tűnik, Farkasházy Tivadar elmondta a maga
köteles beszédét. Azt
olvasom ugyanis az ő facebook oldalán, hogy
„Minden külön értesítés helyett ezúton közlöm, hogy Facebook-oldalamon nem áll
módomban tovább foglalkozni azokkal az elmebetegekkel és megtévesztettekkel,
akik minden újabb magyar gól után tovább gyaláznak, változatlanul azt állítva,
hogy én minden magyar vereségtől boldog vagyok. S egyáltalán nem izgatja őket,
hogy ez nem igaz, soha nem mondtam.” Ő csak tudja, mit mondott. A
Népszabadság viszont ezt tudja:
„Mindig
boldoggá tesz, amikor kikap a magyar válogatott, mert ez is mutatja Orbán
Viktornak a labdarúgással kapcsolatos elhibázott politikáját, mondta Farkasházy
Tivadar Kálmán Olgának az Egyenes Beszédben.”
Hogy a Népszabadság hazudik, azt sokan tudják, hiszen már Szabad Nép korában is
ezt tette. A jelek szerint mostantól Farkasházy is tudja. Mert valóban
gyalázatos kiforgatása a szavaknak, hogy valaki minden vereségtől boldog, amikor
pedig csak azt mondja, hogy mindig boldoggá teszi, amikor kikap a magyar
válogatott. Hogy ez a két megfogalmazás ugyanaz? Dehogy. A facebookon az ellen
tiltakozik, minden vereségtől boldog volna. Az Egyenes Beszédben elhangzottakból
pedig világos, hogy ezt a boldogságot csak akkor éri el, ha a vereséget Orbán
miniszterelnöksége alatt szenvedik el a fiúk.
A
magam részéről viszont attól vagyok boldog, hogy sokan a politikától függetlenül
is tudnak örülni a lényegnek: a magyar futball az árnyékból kilépett a fényre.
Ha két hónap múlva beküzdi magát a következő VB-re is, növekedni fog a
boldogságom. Még azt se bánnám, ha ennek a régi és az új heti hetes is tudna
örülni. Mert ők is a nemzet részei, ha nem is vesznek róla tudomást.