"A „Tanár Úr” a Ludovikán olyan belső fegyelmet, olyan gyakorlatias világképet kapott, amely megvédte attól, hogy a realitás talajáról elrugaszkodjon. Rászorította a tények tiszteletére. Ilyen fegyelemben, járja végig Nemeskürty a magyar történelem eseményeit. Ez a fegyelem, ténytisztelet hallatlan fantáziával párosulva képes arra, hogy a történelem rejtett összefüggéseit mindenki másnál jobban felfedezze "
Pálmai Tamás
Mészáros Lázár, az 1848/49-es szabadságharc
kormányának hadügyminisztere lerakta a korszerű magyar hadsereg alapjait és
sürgette a Ludovika Katonai Akadémia átszerezését. Olaszországban teljesített
leginkább szolgálatot, hat nyelven beszélt, tudományos írásokat közölt,
foglalkozott irodalommal, költészettel, érdekelte a festészet. A szabadságharc
bukása után emigránsként bejárta a világot, még farmer is volt az Egyesült
Államokban, Londonig tudott Európába jönni, ott meghalt.
Nemeskürty István a Ludovika Katonai Akadémiára
járt, sok nyelven beszélt, nagyszerű életművét nem kell feldolgozni, írja az
magát tovább. Írásaiban, feltűnően sokat szerepel Mészáros Lázár neve. Ha
létezik reinkarnáció, akkor Mészáros Lázár és Nemeskürty István rokonok. Azt
mondják, léteznek ilyen „személyiségívek” a magyar történelemben.
A „Tanár Úr” a Ludovikán olyan belső fegyelmet,
olyan gyakorlatias világképet kapott, amely megvédte attól, hogy a realitás
talajáról elrugaszkodjon. Rászorította a tények tiszteletére. Ilyen fegyelemben,
járja végig Nemeskürty a magyar történelem eseményeit. Ez a fegyelem,
ténytisztelet hallatlan fantáziával párosulva képes arra, hogy a történelem
rejtett összefüggéseit mindenki másnál jobban felfedezze. A történelemtudós
feltárhatja az adott kort, korszakot. De megértéséhez és valódi közvetítéséhez
kell a szépíró, a belső összefüggéseket is vizsgáló tiszt, aki a történelmi
tények mögé lát. Tanulmányozza a Mohácsi vész előtti-utáni korszakot,
megdöbbentő felfedezéseket téve – és megírja, hogy 1542-1552 között sorsfordító
lehetőséget halasztott el a magyar nemesség. Ha akkor észreveszi, hogy a
császári hatalmak kiegyeznek a törökkel, mert nem érdekük egy erős, független
Magyarország léte. Ám ha a belső háborúkkal elfoglalt császárság hátában
megteremtik ezt a bizonyos erős és független Magyarországot, akkor talán nem itt
tartunk, ahol most. Legalábbis több évszázad gyötrelmét másképp élhettük volna
át. Így, ilyeneket ír Pozsgai Zsolt mesteréről és annak a címben szereplő
írásáról. Egy könyvrecenzió pedig emígy foglalja össze a lényegét a kötetnek:
Az ismert kötet
Nemeskürty három történelmi esszéjét tartalmazza. A Krónika Dózsa György
tetteiről című ismeretterjesztő munka bemutatja a parasztforrada-lomhoz vezető
közállapotokat és a korszak politikai tényezőinek portréját. Ez történt Mohács
után című munkájában ráirányítja a figyelmet a mohácsi csata-vesztéstől János
király haláláig terjedő, történetíróilag alig feldolgozott korszak
problémáira. A XVI. század első fele Nemeskürty-féle krónikájának harmadik tagja
az Elfelejtett évtized. Ebben a korszakban Fráter György, az önálló erdélyi
állam megalapítója tesz kísérletet a három részre szakadt ország egységének a
helyreállítására. A terv megbukik, Ferdinánd meggyilkolja György barátot, majd
az egyes várak hős védelme ellenére, huszonhat évvel Mohács után elkezdődik a
török hódoltság kora. Eddig a recenzió. És most a kérdés: miért írok minderről
épp most? A féltés miatt. Az aggódás miatt. Az egy, kiemelkedően nagy
intellektusú, messze a jövőbe látó, első számú politikai vezetőnk alatti hazai
politikai felépítmény épsége és ezáltal a mai Magyarország, de még inkább az
összmagyarság jövője miatt.
Hogy miért?
Mert a mai helyzetben annak az erőnek, amely hihetetlen felelősséggel
megterhelve egyedül hivatottnak látszik a jó irányba vezetni nemzetét egyetlen
nagy potenciális ellensége lehetséges: önmaga. És az önfia vágta sebből egy is
elég volt ahhoz, hogy majdnem eltűnjünk a történelem süllyesztőjében. Még egyet
nem bírunk ki, mert akkor elborít a nyugati kelet szennyes áradata. Adjon hát
erőt, hitet, észt, alázatosságot és szeretetet eleget a Jóisten, hogy mindezt ne
kelljen még egyszer megérnünk és megélnünk.