"A nyár folyamán, viszonylag rövid részletekben közreadom az unokáim számára irt, 1956-os naplómat. Teszem ezt annak reményében, hogy az a Magyar Lobbi résztvevőin keresztül eljut minél több magyar fiatalhoz. Remélem, hogy a történelmi napok visszaidézésével elérem azt is, hogy ifjúságunk büszke legyen a kommunista barbarizmust halálra sebző elődeire és azt is hogy az akkori össznemzeti egység visszaidézésével hozzájárulhatok a mai közgondolkozásnak az összefogás irányába való tereléséhez és így a társadalmi feszültségek csökkentéséhez is." - Lipták Béla 1956-os naplója.
Emlékezzünk - 19
1956 - 1958
A műegyetemi orosz fogságból való megszökésem után haza
már nem mehettem, mert ott az ÁVH-sok vártak rám. Így már csak ott aludtam ahol
rám esteledett, ott ettem ahol megéheztem. Szép emlékem, hogy az idegen ajtókon
kopogtatva, soha senki nem csapta rám az ajtót, csak ránéztek nemzetőr
karszalagomra és máris beengedtek. Ott ült zsebemben a 140 forintos
ösztöndíjamból - az írószövetségi gyűjtőládába dobott 120 után maradt - 20
forintom, de csak ült, mert tőlem senki, soha pénzt el nem fogadott!. Ma már
nehéz még csak elképzelni is, hogy milyen egységben állt akkor a nemzet! Nem
volt széthúzás, nem volt pártoskodás, nem volt jobb meg baloldal, nem volt
liberális meg konzervatív, mert uralkodott az: "Aki magyar velünk tart!" -
szelleme.
Ezt a szellemet, mely rányomta a bélyegét az 1956-os
menekültek életútjaira, így az enyémre is 60 éven át. Ebben a naplómban, ezt a
szellemet szeretném bemutatni és továbbadni az utánunk jövőknek.
1956 novemberében Édesapám hetekig keresett engem és
bátyámat, és amikor megtalált, megparancsolta, hogy azonnal meneküljünk. Az
osztrák határon egy pásztorfiúnak odaadtam a maradék 20 forintomat és November
26-án átléptük az osztrák határt.
A 206,000 menekültnek[1]
többsége jól képzett fiatal volt.
A nyugati világ ekkor már szégyenkezett tétlensége miatt.
Talán ez is okozta, hogy az Amerikai Kongresszus megszavazta 26,000 magyar
menekült azonnali befogadását. Ezekben a napokban a világ szeme rajtunk volt: A
Time magazinban a magyar szabadságharcos volt az "év embere". Büszke dolog volt
akkor magyarnak lenni!
Az év embere
1957: Kihallgatás az ENSZ-ben
1957 Január 10-ikén az ENSZ, a 1132/XI-es határozatával
bizottságot hozott létre az 1956-os magyar forradalom eseményeinek
kivizsgálására. A bizottság tagjai Ausztrália, Dánia, Ceylon, Tunézia és Uruguay
voltak. Ők 81 magyar menekültet hallgattak ki. A kihallgatottak névsorával csak
a bizottság titkára Povl Bang-Jensen dán diplomata (1909-1959) rendelkezett. Az
ENSZ titkárság ugyan kérte tőle a listát, de ő nem volt hajlandó átadni, mert
úgy gondolta, hogy ha átadja, akkor a szovjetek kezébe kerülhet és ők bosszút
állhatnak a 81 kihallgatotton vagy családjaikon.
Bang-Jensen megtagadta Dag Hammarskjöldnek, az ENSZ
főtitkárának utasítását, hogy adja ki az "Ötös Bizottság" által kihallgatott
magyar menekültek névsorát és egyesek szerint ezért halt meg.
Bang-Jensen-t, 1959-ben, a magyar ügynek az ENSZ béli
tárgyalásának napján, pisztollyal és egy öngyilkosságot bejelentő levéllel a
kezében, halva találták a new yorki Queens-ben. Vannak akik kétségbe vonják [2]
az öngyilkosságot és úgy gondolják, hogy Szovjet bosszú áldozata lett, mert ő
bal kezes volt és a golyó a jobb halántékán fúródott át. A rákoskeresztúri
temető 301-es parcellájában fejfa őrzi emlékét.
Az 1956-os
magyar forradalom eseményeinek kivizsgálására
az ENSZ által létrehozott "Ötös Bizottságnak" tagjai voltak
Ausztrália,
Ceylon, Dánia, Tunézia és Uruguay képviselői.
Povl Bang-Jensen, aki lehet, hogy életét adta az
ENSZ-ben kihallgatott magyar tanuk védelmében.
1957: Az Amerikai Magyar Egyetemisták
Szövetsége
Amerikába érve, a Ford és a Rockefeller alapítványok
támogatásával, 325 magyar egyetemista számára a Bard College-ban és 100 magyar
egyetemista számára a St. Michaels College-ben rendeztek nyelvtanfolyamot. Ezzel
egy időben, 330 egyetem és főiskola ajánlott fel ösztöndíjakat, melyek
elosztását az Institute of International Education (IIE) és a World University
Service (WUS) intézték. Az Amerikába menekült magyar egyetemisták képviseletére
és a WUS/IIE munkájának segítésére, a Bard College-ben megalakult az Amerikai
Magyar Egyetemisták Szövetsége (AMESZ), melynek én lettem az alapító elnöke.
Első kongresszusunkat Chicagoban tartottuk és arra az Egyesült Államok alelnökét
is meghívtuk.
Nixon alelnök válasza meghívásunkra
Az évek folyamán az Amerikai Magyar Egyetemisták
Szövetsége (AMESZ), sok akciót hajtott végre, az ENSZ kihallgatástól kezdve,
előadás körutak szervezéséig [3],
újságcikkek írásáig, stb. Szerepünk volt abban is, hogy az amerikai állam
1979-ben visszaadta Magyarországnak Szent István koronáját [4].
Ennek az igyekezetnek a sikerében nagy része volt Tóth Csanádnak, - volt
pannonhalmi osztálytársamnak -, az AMESZ egyik korábbi elnökének, aki a Carter
adminisztráció idején az Egyesült Államok külügyminiszter helyettese (unersecretary
of state) volt.
A Diákszövetség utolsó elnöke, Tóth Csanád (kinek
édesapját felakasztották, mert mint újságíró kinyomozta, hogy az ÁVH milyen
kábítószereket használt Mindszenty hercegprímás vallomásra bírásához), később
Carter elnök külügyminiszter helyettese (undersecretary of state) lett és
kijárta, hogy Szent István koronáját, Cyrus Vance külügyminiszterrel együtt
hazavihessék. (Ma már Csanád nem él).
1978-ban, a Diákszövetség volt elnöke, Tóth Csanád és
Cyrus Vance külügyminiszter hallgatják a Kádár kormány egyik képviselőjét.
Csanád arcáról köteteket olvashatunk le.
A magyar koronaékszerek
1958: Miniszterelnököt Akasztanak Európóban
Elállott lélegzetünk 1958 Június 16-án amikor megtudtuk,
hogy Nagy Imrét, hosszú meghurcoltatás után [5]felakasztották.
Szinte hihetetlen, hogy ez megtörténhetett a 20.-ik században, Európa szívében!?
Magyarország meggyilkolt miniszterelnöke: Nagy Imre
|
|
|
Nagy Imre utolsó percei
Utolsó kívánsága az akasztás előtt az volt,
hogy fenntarthassa a szemüvegét. Amikor összerándult a teste és előrezökkent a
halálba, a fémkeretes könnyű üveg betonra hullott és megrepedt.
Erre a gaztettre válaszul megpróbáltuk elfoglalni a New
York-i szovjet ENSZ konzulátust a Park Avenuen, hogy ott felállítsuk a Szabad
Magyar Kormány képviseletét. Ennek a képviseleti testületnek lett volna a
vezetője Kéthly Anna [6],
aki akkor a Nagy Imre kormány egyetlen szabad földön élő tagja volt.
Kéthly Annának az emigrációban született leveleit
ismertető könyvet Zichy Mihály történész szerkesztette
Nagyot harcoltunk a közel 100 rendőrrel, kik közül 7 meg
is sebesült. Próbáltunk betörni a konzulátus ajtaján, próbáltunk bejutni a
vasrácsos ablakokon, tettük amit csak képesek voltunk, mindent megpróbáltunk, de
végül persze a new york-i rendőrség győzött és megakadályozta tervünk
kivitelezését, minket pedig börtönbe zártak. A börtönben ott volt velem bátyám
Péter, ott volt Tóth Csanád is és ott volt Lovas Gyurka is, aki korábban
felmászott az ENSZ előtti zászlórúdra és letépte a magyar kommunista zászlót. A
"bail"-t (bírósági óvadék), Fábián Béla bácsi fizette ki, aki azt soha senkinek
nem említette, nem volt büszkélkedős ember.
Amerikában is börtönviselt lettem
A nyugati világban mindenütt tüntetések zajlottak,
határtalan volt a felháborodás, nehéz azt szavakba önteni amit éreztünk. Talán
Faludy György [7]
alábbi versrészletéből kiérezhető az amit mi akkor éreztünk:
Faludy György: Nagy Imre szelleméhez halála
évfordulóján (1959)
..........
Miért jöttél volna
bujdosni nyugatra,>
Hol pénz beszél s az ember ugat?>
Eladnak ezek mindent és mindenkit,>
Az anyjukat is, meg önmagukat.>
S van-e választás a hét hájjal megkent>
Tömeggyilkos moszkvai banditák>
S Washington gyáva, rothadástól gennyes>
Hülyéi közt, míg ilyen a világ?
[1] 1957
Szeptember 1-ig 188,000 menekült érkezett Ausztriába és 18,000 Jugoszláviába. Ez
a 206,000 menekült Magyarország lakosságának 2%-át tette ki és főleg fiatal
(83%-uk kora 40 év alatti), többségükben férfiak (64%) és jól iskolázott
menekültek voltak. A menekültek közül az Egyesült Államok 26,000-nek adott
speciális vízumot és összesen 35,000 menekültet fogadott be. A menekültek 1956
november 21 és 1957 május eleje között érkeztek Amerikába, vagy hajón, vagy Camp
Kilmerbe repülőgépen.
[2] Povl Bang-Jensen (1909-1959) dán diplomata, mint az ENSZ ötös
bizottságának másodtitkára nagy szerepet játszott 1956 eseményeinek
kivizsgálásában. A bizottság Kéthly Annát, Király Bélát és Kővágó Józsefet
nyilvános ülésen hallgatta meg, és rajtuk kívül közel száz személyt pedig titkos
meghallgatáson. Mivel Bang-Jensen nem volt hajlandó kiadni a magyar tanúk
névsorát, félve attól, hogy azok miatt őket vagy Magyarországon maradt
családjaikat meghurcolják, Dag Hammarskjöld, az ENSZ akkori főtitkára fegyelmi
eljárást indított ellene.
Az ENSZ Közgyűlésen a „magyar ügy” tárgyalása 1959. november
25-én volt esedékes. Ezen a napon Bang-Jensent a New York-i Alley Pond Parkban
átlőtt halántékkal találták meg. A golyó a jobb halántékát érte, míg ő maga
balkezes volt. Halálát öngyilkosságnak minősítették. A testét 28-án már
elhamvasztották, pedig felmerült, hogy a gyomrában lévő idegen anyagok forrását
ki kellett volna vizsgálni, de annak kivizsgálása nem történt meg. Az esetet
részletesen ismertetik az alábbi könyvek: DeWitt Copp and Marshall Peck:
"Betrayal at the UN, the story of Povl Bang-Jensen"
New York :
Devin-Adair
Co. és Surányi András: "The Bang-Jensen affair"
(A Bang-Jensen ügy, 2008).
Hamvait Dániában temették el majd a "rendszerváltás " után Göncz
Árpád köztársasági elnök posztumusz kitüntette és a 301-es parcellában fejfát
állítottak emlékére. A XI. kerületben, Sasadon, a Sasad Liget lakóparkban utcát
neveztek el róla és a Corvin közben emléktáblát állítottak tiszteletére.
[3] CIA:
Talán érdemes megemlíteni, hogy ezeknek az előadás körutak mi
köze volt a CIA-hez. Az én AMESZ elnökévé való választatásom után 1-2 héttel
meglátogatott két úr, akik John Simons és Bruce Jennerként mutatkoztak be.
Elmondták, hogy őket egy, a magyar szabadság harcosokat nagyon szerető
cipőgyáros küldte azzal, hogy segítsenek nekünk például előadások szervezésével,
kiadványok nyomtatásával, előadó körutak szervezésével és hasonlókkal. Én persze
örültem ennek, mindenbe beleegyeztem és leginkább arra emlékszem, hogy mindig
elvittek egy cukrászdába, mert tudták, hogy nagyon szeretem a "strawberry
shortcake-t".
Ezután eltelt 4-5 évtized és egyszer kezembe
került a
CIA titkos jelentése, melyből a következőket tudtam meg: A CIA a magyar
menekülteket információ forrásként is felhasználta és arra is, hogy
anti-kommunista propagandát terjesszenek a világban. (A mi tagjaink közül is
többet küldtek világkörüli "előadás körútra"). Összesen 6,000 magyar menekültet
hívtak be "interjúra", közülük 3,200 el is ment ezekre a kihallgatásokra és azok
közül 2,000 el is vállalta, hogy "segít" a CIA munkájában. Velük hozták létre az
US Sociological and Technical Research Unit (USSTRU) egységet 1957 január
10.-én. Ez az egység 1,500 riportot irt és a CIA szerint "bedolgozásuk"
rendkívül olcsó ("bargain purchase") volt.
[4] A második világháború végének közeledtekor, a koronaőrök (Lakatos
Géza miniszterelnök,
Radvánszky Albert és Perényi Zsigmond bárók) mindent megtettek azért, hogy a
Szent Korona nehogy a megszálló oroszok kezébe kerüljön. A koronaékszerek (a
palást kivételével, melyet Pannonhalmán őriztek) 1945 március 27.-én hagyták el
Magyarországot. Alább részleteit idézem a koronaőröknek, front közeledtekor irt
beszámolójából:
"április 26-ról 27-re virradó éjszaka
felnyitottuk a nagy ládát és kivettük a Szent Koronát, a jogart és az
országalmát. A kincsek eredeti bőrtokjukban nyugodtak (…) belehelyeztem őket egy
kettévágott katonai benzines hordóba. A ládában csak a kardot hagytuk. (…) Egy
sziklafal előtt (…) mély gödröt ástunk, beletettük a hordót és betemettük a
helyet is, hogy az ásásnak semmi nyoma nem maradt. A sziklafal könnyen
felismerhető volt. Környéke lakatlan! Május 2-án mentünk Zellhofba, a
missziósházban a priornál jelentkeztünk. A prior 6-án értesítette az amerikai
parancsnokságot jelenlétünkről."
1945 május 2.-án, az ausztriai Egglesbergben, egy
amerikai őrnagynak átadták megőrzésre a Szent Koronát. Eleinte az amerikai
zónában, az ausztriai Wiesbadenben őrizték azt, majd átkerült Ft. Knox,
Kentucky-ba. 1979-ben Carter elnök úgy döntött, hogy az 1000 AD-ben Sylveszter
pápától kapott koronát visszaadják Magyarországnak. A koronát Cyrus Vance
külügyminiszter adta át Tóth Csanád jelenlétében.
[5] 1957 Január
29: Kállai Gyula az MSZMP gyűlésén javasolta, hogy állítsák Nagy Imrét és
társait bíróság elé.
1957 Február: Nagy Imre megkezdte
önéletrajzának írását.
1957 Március 19: Nagy Imre levélben kérte
a szatellit államok vezetőit, egy "1956-os vizsgáló bizottság" felállítására.
1957 Április 9: Ezen a napon, a szovjetek elfogadják Kádár János javaslatát, hogy
Nagy Imrét állítsák bíróság elé.
1957 Április 14: A szovjetek Romániában
letartóztatják Nagy Imrét és Budapestre viszik. Ő a kihallgatás során a
válaszadást megtagadja és utána megtagadja a jegyzőkönyv aláírását is.
1957 Augusztus 10: Biszku Béla belügyminiszter Moszkvában egyezteti a tervezett
vádiratot Andropovval és javasolja a per lefolytatását.
1957 November 10.-én Moszkvában, az orosz
forradalom 40. évfordulója előkészítésekor a kommunista vezetők megvitatják Nagy
Imre jövőjét. Az oroszok közömbösek, a kínaiak követelik úgy a pert mint a
kivégzést, Gomulka ellenzi mindkettőt. Végül Kádár győz, aki hajthatatlan a
kivégzés követelésében. Togliatti a kivégzés 1958 május utánra való halasztását
kéri Kádártól, mert májusban lesznek az olasz választások és ha az előtt
történik a kivégzés, annak "nem kívánatos" hatása lehet a választás
kimenetelére. Kádár elfogadja a kérést.
1958 Február 5.-én , a Fő utcai tárgyalóteremben kezdetét veszi a titkos per
Nagy Imre, Donáth Ferenc,
Gimes Miklós, Tildy Zoltán, Maléter Pál, Kopácsi Sándor, Király Béla, Szilágyi
József, Jánosi Ferenc, és Vásárhelyi Miklós ellen. Losonczy Géza már
1957 végén éhségsztrájkban meghalt, Szilágyi Józsefet még a bírósági
ítélethozatal előtt, 1958 április 22-én kivégezték, Szigethy Attila pedig
öngyilkos lett. A zárt tárgyalás ellen Nagy Imre tiltakozott, de a bíró a
tiltakozást elutasította. A vádat a legfőbb ügyész helyettese, Szalai József
képviselte. A bíró Radó Zoltán és a védő ügyvéd, a már súlyosan beteg, 74 éves
Bárd Imre voltak.
1958 Február vége felé a Kádár kormány váratlanul négy hónappal elnapolta a
tárgyalást arra hivatkozva, hogy Radó Zoltán bíró nem ismerte kellően a tényeket
és helyére, Vida Ferenc bírót nevezték ki. Ennek az érvelésnek a hitelességét
sokan kétségbe vonják, feltéve a kérdést, hogy miért lett volna Vida
kompetensebb Radónál és azt is, hogy miért kellett Vidának 4 hónap a
felkészülésre? A később megtalált Togliatti és Kádár feljegyzések alapján úgy
tűnik, hogy az elnapolás valójában Palmiro Togliatti kérésére történt, azért
hogy az ne gyengítse az olasz kommunista párt esélyeit az 1958 májusi olasz
választásokon. Ezt az utóbbi véleményt alátámasztják Federico Argentieri és
Romano Pietrosanti kutatásai is.
1958 Június 9-15: között, tehát alig egy
hét alatt lezajlott a zárt tárgyalás és június 15.-én kihirdették az ítéleteket.
Nagy Imre az utolsó szó jogán mondott beszédét így fejezte be:
"Sorsomat a nemzet kezébe teszem. Védelmemre
semmit felhozni nem kívánok, kegyelmet nem kérek!”
Utolsó kívánsága az akasztás előtt az volt, hogy
fenntarthassa a szemüvegét. Amikor összerándult a teste és előrezökkent a
halálba, a fémkeretes könnyű üveg betonra hullott és megrepedt. Azt is utána
dobták a sírba.
1958 Június 16 hajnalán , a Gyüjtőfogház
udvatán (Kozma u. 13) Felakasztották Nagy Imrét, Maléter Pált és Gimes Miklóst.
Nagy Imre utolsó óráit levélírással töltötte. A hóhér (Bogár János) hajnali 5
óra 9 perkor akasztotta Nagy Imre nyakába a kötelet. Miután az orvosok
megállapították a halál beálltát, felvették a halál beálltának megállapításért
járó 120 forintos díjazásukat (abban az időben az én havi ösztöndíjam 140 forint
volt), majd aláírták a pénz átvételéről az elismertvényét, (amely elismervény
kiállítását megkövetelték a "jogállam" törvényei !!) és eltávoztak. Holttesteket
a börtön udvarán temették el, dróttal átkötött kátránypapírba tekerve azokat.
1961 február 24-én, titokban, az éj leple
alatt kihantolták Nagy Imre, Maléter Pál és Gimes Miklós földi maradványait, és
átvitték a rákoskeresztúri Új Köztemető főbejáratától legtávolabb eső, 301-es
parcellába, ahol arccal lefelé fordítva dobták őket a rendőrök által ásott két
sírgödörbe. A temetői nyilvántartásba hamis neveket jegyeztek be: Nagy Imre
sírját Borbiró Piroska név alatt, Maléter Pál és Gimes Miklós közös sírját
(melyben Gimest csak rádobták Maléter testére) Naszladi Péter fedőnév alatt.
1985 október 9.-én a Wall Street
Journalban megjelent "Finding the Grave of Imre Nagy",
című OP-Ed cikkem, melyben beszámoltam a
sírhely felkutatásának állásáról.
1988 júliusban, az USA-ba látogató Grósz Károly pártfőtitkár és miniszterelnök, a
nemzetközi nyilvánosság előtt ígéretet tett, hogy a kivégzettek földi
maradványait kiadják a hozzátartozóiknak. Pajcsics József alezredest bízták meg
a sírok helyének kikutatásával, aki először a BM titkos irattárában megtalált
egy a kivégzésre vonatkozó ("Darázsfészek" című) kartotékot (melynek címe sokat
mondott a BM embereinek gondolkozásáról) és annak alapján megindult az
azonosítási eljárás.
1989 március 29.-én kezdték meg a
kihantolási munkálatokat és 1989 április 4.-én fejeződött be az. Nagy Imrét
különleges fogsora, Maléter Pált magassága és lapockáján való lövési sérülés
alapján azonosították. Nagy Imre a 23. sor 8. sírgödrében, Maléter Pál és Gimes
Miklós a 23. sor 9. sírgödrében együtt feküdtek, arccal lefelé.
1989 június 16.-án ünnepélyes keretek
között újra temette az ország Nagy Imrét és társait.
[6]
Kéthly Anna (1889-1976) egy kilenc gyermekes munkáscsalád második gyerekeként
született. Apja villanyszerelő szakmunkás volt. Négy polgári iskolát végzett. A
Magyarországi Szociáldemokrata Pártnak (MSZDP) 1917-ben lett tagja és az
1922-ben beválasztották az országgyűlésbe, Magyarország második női
képviselőjének. 1943-ban az MSZDP szövetséget kötött az ország másik legerősebb
pártjával a Független Kisgazdapárttal.
Kéthly Anna 1945-től egészen 1948-ig a
Nemzetgyűlés tagja volt, majd az Országgyűlés alelnöke lett. A kommunista
hatalomátvétel után 4 évet töltött ítélet nélküli börtönben, majd
életfogytiglanra és teljes vagyonelkobzásra ítélték. 1956-ban a Szociáldemokrata
párt újjá alakult Kéthly Anna elnökletével. Az 1956 november 3-án, a harmadik
Nagy Imre-kormányban államminiszter lett. A Magyarországról való elmenekülése
után, Bécsből New Yorkba utazott az ENSZ közgyűlésre. Később 1957-ben a
strasbourgi Magyar Forradalmi Tanács elnöke, majd a londoni Népszava
főszerkesztője volt. Brüsszelben halt meg 1976-ban.
[7] Faludy
György (1910-2006) született
Leimdörfer György, Budapesten született zsidó polgári családba. A fasori
Evangélikus Főgimnáziumban érettségizett, bécsi, berlini, párizsi és grazi
egyetemeken tanult. 1937-ben jelent meg a nagyhírű Villon-átköltési
kötete.1938-ban elhagyta Magyarországot, mert ugyan a magyar hadseregben zászlós
volt, de sejtette, hogy mi következik. Páris és Marokkón keresztül jutott
Amerikába és ott három évig az amerikai hadseregben tisztként szolgált. Eközben
húgát, aki itthon maradt, a nyilasok meggyilkolták.
1946-ban
tért haza. A kommunista hatalom kezdettől fogva ellenségként kezelte és 1949-ben
hamis vádak alapján letartóztatták, majd Kistarcsára, később Recskre internálták
és ott kényszermunka táborba zárták. Szabadulása után fordításokkal kereste
kenyerét, 1953-ban feleségül vette Szegő Zsuzsanna újságírónőt. A házasságból
egy gyerek született: András (1955–2010). 1956-ban ismét elmenekült az
országból. Londonban települt le, ahol 1957-től az Irodalmi Újság szerkesztője
volt. Közben Magyarországon betiltották verseit. 1967-ben költözött át Torontóba.
1987-ben hazatért, Budapesten telepedett le és
1994-ben megkapta a Kossuth-díjat. Tiszteletére 2006. október 3-án, Torontóban,
az egykori ottani otthona melletti parkot hivatalosan is George Faludy Place-re
keresztelték át.
Faludy ritka ember volt. 96 évig izzott benne a
gyermekes hit, lelkesedés, a haza és az igazság szerelme. Soha nem kertelt, nem
alakította mondandóját a hallgatósághoz. Sokat beszélgettünk vele arról, hogy
volt-e különbség a náci, meg a kommunista börtönök között, meg arról is, hogy
vajon nem érdemeltek volna egyenlő számonkérést a náci meg a kommunista
pribékek, de leginkább arról faggattam, hogy mint zsidó ember, akinek a nyilasok
meggyilkolták a testvérét, miként volt képes megmaradni magyar hazafinak?
"Mert magyar vagyok"
- válaszolta magától értetődően és mosolyogva.
Lipták Béla 1956-os naplója
- Emlékezzünk - 1956
Október 22, Hétfő - Emlékezzünk - 1956
Október 22, Hétfő estéje, éjjele - Emlékezzünk - 1956
Október 23, kedd reggel - Emlékezzünk - 1956
Október 23, kedd délután - Emlékezzünk - 1956
Október 24, szerda - Emlékezzünk - 1956
Október 25,"véres"csütörtök - Emlékezzünk - 1956
Október 26, péntek - Emlékezzünk - 1956
Október 27, szombat - Emlékezzünk - 1956
Október 28, vasárnap - Emlékezzünk - 1956
Október 29-30, hétfő és kedd - Emlékezzünk - 1956
Október 31, szerda - Emlékezzünk - 1956
November 1, csütörtök nappal - Emlékezzünk - 1956
November 1, csütörtök éjjel - Emlékezzünk - 1956
November 2, péntek - Emlékezzünk - 1956
November 3, szombat - Emlékezzünk - 1956
November 4, vasárnap - Emlékezzünk - 1956
November 5, hétfő - Emlékezzünk - 1956
November 6, kedd - Emlékezzünk - 1956 -
1958 - Emlékezzünk - 1959 -
1985