"Ha kézfogásra nyújtott kezünkre ráütnek, nem kell erőltetnünk a dolgot, azokkal fogunk kezet, akikkel lehet. És sokakkal lehet. De ne higgyük, hogy minden gyűlölködő megszelídíthető. Azt tegyük, ami rajtunk múlik: álljunk készen felvenni a kölcsönös megértés és szeretet fonalát, amikor lesz fogadókészség rá."
Kiengesztelődés Istennel, emberrel
„Aki nem szereti a testvérét, akit
lát,
nem szeretheti Istent, akit nem lát.”
(1.Jn 4,20)
János
apostol egy olyan utat vázol fel, amelyen embertársunk szeretetén át jutunk
Isten közelségébe. Persze úgy is értelmezhetjük ezt a részletet, hogy nem
hiteles az olyan Isten-szeretet, amelyhez nem társul az emberek felé fordulás.
Ember-szeretet révén jutunk Isten-szeretetre vagy fordítva, fentről le haladunk,
végeredményben mindegy. Legyen meg az összhang, ez a lényeg.
Ferenc pápa 2016. április 30-án, az általános kihallgatáson a kiengesztelődés
kapcsán beszélt erről. Ő inkább a fentről lefelé utat említette. Az Istennel
való kiengesztelődés megtapasztalása, mondta, segít felfedeznünk a
kiengesztelődés más formáinak szükségességét is. A más formák említésekor egyre
tágabb köröket nevezett meg. Kiengesztelődés a családban, a személyes
kapcsolatokban, az egyházi közösségekben, továbbá a társadalmi és nemzetközi
kapcsolatokban is.
Magyarország szomszédsági kapcsolatainak fontosságáról szólva sok érvet szoktunk
emlegetni. Az érvrendszernek - keresztény szempontból - alighanem ez a
legfontosabb eleme.
A
megvalósítás nem könnyű, de nem is lehetetlen. Az Istentől az emberek felé
mutató út azért tűnik járhatóbbnak, mert ott az indításhoz a lehető legnagyobb
segítséget kapjuk. Pál apostolnak a korintusiakhoz intézett felszólítása: „Engedjétek
kiengesztelni magatokat Istennel” (2Kor 5,20) jelzi, hogy ez rajtunk, csak
rajtunk múlik. Az Úr készen áll és segít. Az emberekkel ez nem mindig egyszerű,
és olykor viszonzatlan marad a közeledésünk. Fontos, hogy ettől mi még ne
fordítsunk hátat a másiknak. A Kárpát-medencében ez a jelenség azt jelenti, hogy
jószándékú közeledésünket olykor elutasítják, félremagyarázzák és tovább építik
a falakat. A megoldás nem a sértődés és nem a visszatámadás. Ha kézfogásra
nyújtott kezünkre ráütnek, nem kell erőltetnünk a dolgot, azokkal fogunk kezet,
akikkel lehet. És sokakkal lehet. De ne higgyük, hogy minden gyűlölködő
megszelídíthető. Azt tegyük, ami rajtunk múlik: álljunk készen felvenni a
kölcsönös megértés és szeretet fonalát, amikor lesz fogadókészség rá.
Surján
László