" Sokan „motyognak” a magyar kormány sportra költött ráfordításaival kapcsolatban. Mondják, lehetne ezt például az egészségügyre is költeni. Első hallásra még úgy is tűnik, van benne igazság. Ám, ha csak egy lépéssel tovább gondoljuk a dolgokat, rájöhetünk, hogy ez az elképzelés ismét csak elsősorban Orbán Viktor, másodsorban pedig az általa irányított csapat messze a jövőben való gondolkodását igazolja."
Pálmai Tamás
Sport
Sokan „motyognak” a
magyar kormány sportra költött ráfordításaival kapcsolatban. Mondják, lehetne
ezt például az egészségügyre is költeni. Első hallásra még úgy is tűnik, van
benne igazság. Ám, ha csak egy lépéssel tovább gondoljuk a dolgokat, rájöhetünk,
hogy ez az elképzelés ismét csak elsősorban Orbán Viktor, másodsorban pedig az
általa irányított csapat messze a jövőben való gondolkodását igazolja.
Természetesen nem hibátlan gárdáról van szó, néhány dologról megvan az ember
véleménye, de az ország, a magyarság közelebbi és távolabbi sorsát meghatározó
úgynevezett koncepcionális döntéseik mindegyre beigazolódnak.
De térjünk vissza a
sportra. Az egészségügyre lehet és kell költeni, szép lassan meg is történik,
bízom benne. Ez is szól a jövőnek, hisz egészségünk megőrzése kell, hogy legyen
a legfontosabb cél. Fontos a mai betegeken való segítés is, de ha meg akarunk
maradni, a meglévő épet, jót, kell megőriznünk. A rendszeres testmozgás pedig
épp ezt szolgálja. Ám a tömegsport, az emberek sorozatnéző karosszékükből való
kiemelése csak pozitív példa mutatásával lehetséges.
Gondoljuk csak
vissza a foci eb-re. A magyar csapat remek teljesítménye varázsütés szerűen
egyesítette a nemzetet politikai hovatartozástól és határoktól függetlenül,
magyar példaképeket állított a magyar gyermekeknek és tömegestől terelte őket a
foci, értsd a sport, értsd a rendszeres testmozgás felé. A felnőtteknek meg
visszaadta azt, amiről először Mikola Istvántól hallottunk anno: a kollektív
nemzettudathoz, az egységes magyar nemzeti lélekhez való tartozás csodálatos
érzését. Hogy egyek vagyunk, hogy egy vérből valók vagyunk.
Az olimpiát nézve
látom például Áder János remek emberi és politikai hozzá-állását, amint a hazai
rendezésért lobbizva ott van a magyar sportolók mellett is. Ha ez sikerül,
óriási perspektívák nyílnak Magyarország előtt. Egy ilyen világverseny - a
legnagyobb - haszna nemcsak pénzben mérhető, hanem az említett jövőbeni
építkezés egyik kulcsa is. Mint ahogy az úszó világversenyeké is. Mindezekhez
pedig feltétlenül kell az infrastruktúra. Kellenek az új, modern, több
hasznosítású sportlétesítmények. Mint ahogy kellenek azok - a településeken
nemsoká felállítandó - szabadtéri és majd fedett sportolási lehetőségek, ahol
majd bárki, bármikor ingyen végezhet testmozgást. Hollandiában láttam ezt. És
nagyon jól működik. Munka után nem a kocsmába tér be az ember 3-4 sörre, hanem
elmegy egyet gyúrni, vagy asztaliteniszezni, vagy amire épp kedve szottyan,
aztán esetleg egy sörre, vagy üdítőre hazafele. Nem mindegy.
De térjünk vissza az
olimpiára. E sorokat a Szabó-Kozák kajak páros aranya és a vízilabda válogatott
Montenegro elleni vesztes meccse után írom éppen. Nagy és talán túlzott
várakozással voltunk az első pár nap kiemelkedő eredményei után. Kommentátoraink
bele is estek a „mi vagyunk a legjobb európaiak” csapdába. Nem vagyunk azok. De
kiemelkedőek vagyunk a lakosságszámunkhoz, a ráfordít-ható anyagi
lehetőségeinkhez képest. És még megvagyunk, nem tűntünk el a történelem
süllyesztőjében, pedig épp elegen szerették volna ezt.
Megkönnyeztem a
kajakos lányok kimondhatatlanul emberi nyilatkozatát. Az el sem hihető öröm
pillanatában nekik csak az a társ számított, akiben tejesen megbíznak és a
beteljesült álom, az olimpiai aranyérem. Pénzre nem gondoltak, nem ezért
csinálták az egészet. Benedek Tibor pár perc alatt éveket öregedett, nem
szépített semmit, egyenesen, magyarul beszélt arról, ami történt, majd
mosolygott egyet, mély levegőt vett és bejelölte következő célt, amiért dolgozni
kell tovább.
Szép lett volna itt
is a siker, de legalább ennyire fontos az emberi nagyság, amivel
találkozhattunk. És ezt is a magyar sport adta nekünk. Szép volt fiúk-lányok, és
szép is lesz. Bízom benne.