"Taníts meg, hogyan kell a gyengékhez lehajolni,
s hogyan kell féktelen erővel egyenesen állni."
Szent
István király imája
A
mélységből kiáltok Hozzád , hallgass meg Uram!
Taníts
meg, hogy kell könnyezni a meg nem érdemelt örömben, s hogyan kell örülni a
megérdemelt könnyben.
Adj
erőt, hogy kevélységem csillogását elhomályosítsam,
s az alázatosság színtelenségét okosan csillogtassam.
Taníts
meg, hogyan kell a gyengékhez lehajolni,
s hogyan kell féktelen erővel egyenesen állni.
Adj
erőt, hogy fölényesen legyőzzem a testet,
s alázatosan megadjam magam a léleknek.
Taníts
szelíd szóra, ha bántások érnek,
s hideg mosolyra, ha jogtalan dicsérnek.
Adj
erőt napközben, hogy el ne fáradjak,
s fáradtságot este, hogy rögtön elaludjak.
Taníts
meg lendülni, ha Rád találtam,
s hirtelen megállni, ha utat hibáztam.
Ne
add meg mindig, amit nagyon kérek.
Taníts
bátor lenni, mikor nagyon félek.
Engedd
a világot megvetve szeretni,
csak magadat ne hagyd soha elfeledni.
Ez
a kívánságom, ez maradjon végleg,
de ha másként szólnék,
nagyon szépen kérlek, ne neheztelj reám,
ne fordítsd el orcád,
hiszen a mélységből kiáltok fel Hozzád.
forrás:
szentmonika.hu