Abszurdisztán az egész világ. Ellenzéki politikusok előszeretettel emlegetik kis hazánkat ezen a néven, de tévednek. Az Európai Unió a maga kötelező menekültbefogadási tervével méltán igényli magának ezt a címet, amit meg is kaphatna, ha nem kizárólagosságot követel.
Surján László
Abszurdisztán
Abszurdisztán az egész világ. Ellenzéki politikusok előszeretettel emlegetik kis
hazánkat ezen a néven, de tévednek. Az Európai Unió a maga kötelező
menekültbefogadási tervével méltán igényli magának ezt a címet, amit meg is
kaphatna, ha nem kizárólagosságot követel.
Miért abszurd az elgondolás? Mert azonosítja a szolidaritás fogalmát ezzel a
tervvel. Pedig a bevándorlók millió számra való befogadása minden, csak nem
szolidaritás. Tegyük fel, hogy valóban nagy baj van ott, ahonnan eljöttek. Sok
esetben ez tényleg így is van. Hányan jöttek el és hányan maradtak? Az
otthonmaradottakkal ki lesz szolidáris? Nem épp azoknak kellene, akik faképnél
hagyták őket? A menekültek élete veszélyben van – mondják. Az otthon maradottaké
nem? Nem inkább velük kellene szolidárisnak lennünk, mondjuk bombázás helyett?
Vannak, akik szerint csak riogatás, hogy újabb bevándorlási hullám várható,
hiszen az EU adatai szerint
2015-ben 1,8 millió
illegális bevándorló
érkezett az Európai
Unióba, s idén aligha fogjuk ezt a számot elérni. A pillanatnyi helyzet szerint
ennek a felvetésnek van realitása: idén nem hangzik folyton a wir schaffen das,
kerítések épültek és épülnek, csak a legális bevándorlók találnak nyitott
kapukat. A tavaly ideérkezettek egy része csalódott, van aki önként távozik,
mások pedig megkapták a kitoloncolásról szóló végzést, amit persze a mi
Abszurdisztánunkban nem lehet végrehajtani. Mindez sokakat eltántorít, hogy
bennünk lássa az Ígéret Földjét. Tehát ennek a gondolatmenetnek van némi
realitása, de nem számol egy lényegessel: mintegy 20 millió menekült lakóhelyét
elhagyva sátrazik Észak-Afrikában vagy épp Törökországban és még mindig Európa
az úticél. A probléma kezelésének költségvetési vonzataival foglalkozó egyik
tanulmány világosan leszögezi: nincs mód előre
jelezni, hogy mikor és hányan jönnek még.
A
napokban azonban egy olyan dolog történt, ami miatt az Abszurdisztán kifejezést
teljes mértékben jogos az egész úgynevezett fejlett világra kiterjeszteni. Német
újságokban jelent meg a hír, hogy a német kormány terveket dolgozott ki a
Deutsche Bank megmentésre. Persze mindenki cáfolt, a kormány, a bank, az
elemzők, a Világbank. Az MTI arról tudósít, hogy Londoni pénzügyi elemzők
szerint több okból is valószínűtlen, hogy a Deutsche Bank - a legnagyobb német
pénzintézet - lenne "a következő Lehman Brothers", az utóbbi napokban megjelent
értesülések ellenére, bár emiatt alaposan megingott a bank iránti befektetői
bizalom.
A City egyik
legnagyobb pénzügyi-gazdasági elemzőháza, a Capital Economics közgazdászainak
csütörtöki tanulmánya szerint a globális pénzügyi rendszer tőkeellátottsága ma
sokkal jobb, mint 2008-ban, a Lehman Brothers amerikai óriásbank összeomlása
után elhatalmasodott pénzügyi válság idején volt.
A ház szerint
mindemellett egyébként sem tűnik valószínűnek, hogy a Deutsche Bank összeomlana,
mivel a Lehmanhoz mérve jelentős mennyiségű likvid eszköze van, és ezek az
eszközök jobb eloszlásúak is szektorszinten és földrajzilag egyaránt.
Mi
ebben az abszurd? Az, hogy a mai világban efféle híresztelések könnyen
elterjeszthetők, sok ember pedig a nem zörög a haraszt, ha a szél nem fújja
alapon inkább hisz a pletykáknak, mint a hivatalosoknak, akik túl sokat hazudtak
már a szemébe.
Arra persze nem gondol, hogy a hír okozta pánik egyeseknek, akik megtervezték
busás hasznot eredményez. mert Abszurdisztánban egy törvény van: a pénz.
Tanulság: Abszurdisztánnak minden megjelenési formájában ellen kell mondani.
Most vasárnap például a NEM szavazat jó alkalom erre.