"Meggyőződésem, hogy egyetlen úgynevezett szabadságjog nem korlátlan, és nagyon nem mindegy, hogy ez a korlát hol található. A túl szűkre szabás megnyomorítja, a korlátlanság pedig anarchiába süllyeszti a társadalmat. Fel kellene fedezni az aurea mediocritast, avagy azt a régi bölcsességet, hogy minden túlzás ártalmas."
Surján László
A
korlátlanság korlátai
Nagyra értékelem azt az egyre erőteljesebb, egyre hatékonyabb tevékenységet,
amelyet a CitizenGO végez. Kihasználva az internet lehetőségeit polgárok egyre
nagyobb tömegét veszi rá arra, hogy kiálljanak a valódi értékek mellett. Jól
megszervezett rendszerről van szó, elég néhány kattintás, és máris hallatja az
ember a szavát valami jó mellett vagy valami rossz ellen. Ráadásul ritkán falra
hányt borsó az aláírók levele: nemegyszer sikerült a döntéshozókat jobb
belátásra bírni.
Most azonban egy olyan esetről írok, amelynél nem adtam az aláírásomat. A
történet Ausztriából indul. Az osztrákok perbe fogtak egy illetőt – furcsa mód
nem adták meg az eset leírásakor a konkrét nevet – mert nyilvánosan kritizálta
Mohamed erkölcseit. Az illető hölgy azért ítéltetett 480 euró pénzbírságra vagy
két hónap börtönre, mert a próféta közismert házasságára célzott az
állítólagosan hat éves Aishával, amit három évvel később el is hált a már kilenc
éves kislánnyal. A perbe fogott nő ezt azért tartotta problémának, mert az
iszlám tanítása szerint a férfiaknak Mohamed a példaképe, akit követniük kell.
Arról nekem nincs adatom, hogy a perbefogott nő vádolta-e Mohamedet pedofiliával,
ahogy azt sok szerző teszi, de azt tudom, hogy a kérdés sokkal bonyolultabb,
mintsem hogy komoly következtetésre lehetne jutni. Csak két dolgot említek:
akkoriban nem volt anyakönyvezés, tehát az életkorok bizonytalanok, s a korai
házasság nem mohamedán különlegesség. Annyira nem, hogy Földnélküli János,
Anglia királya, akit mi elsősorban a Magna Carta révén ismerünk 33 éves korában
egy 12 éves lányt vett feleségül.
Az
elítélt osztrák nő ügyét tovább vitték a strasbourgi emberjogi bíróságra, s a
most indított petíció a szólás szabadságának védelmében követeli az osztrák nő
felmentését.
Egy
közismert történelmi tényre vagy legalábbis egy általánosan valósnak tartott
történetre hivatkozni, és abból a mai életre következtetéseket levonni, nem
lehet bűncselekmény. A meg nem nevezett személy felmentését tehát fontosnak
tartom és elvben támogatom is.
Ami
nem tetszik, hogy a petíció azt az érzést kelti, hogy a szólás szabadsága
korlátlan alapjog. A magyarázat ugyan kitér bizonyos túl általános korlátokra,
mint például a gyűlöletkeltés, de ma szerintem fontosabb a szabadságjogok
korlátaival foglalkozni, mint valaha. Különösen hiányolom világszerte, hogy már
nem természetes, hogy az emberek egymás lelkiismereti kérdéseibe, egymás hitébe
ne avatkozzanak be. Arra a jelenségre, hogy ma bárki állíthatja, hogy Jézus
homoszexuális volt, vagy épp ellenkezőleg vádolhatja őt azzal, hogy utcanőkkel
barátkozott és Mária Magdolnától gyermeke is született, nem az a jó válasz, hogy
Mohamed pedofil volta is szabadon hirdethető, hanem az, hogy jóérzésű ember
mások vallásos érzelmeit tiszteli, és a vallásgyalázást elítéli. Nem tévesztem
szem elől, hogy míg a Jézusra szórt mocsok légből kapott vád, addig Mohamed és
Aisha házassága ténynek tekinthető. Ennek ellenére meggyőződésem, hogy a vallási
ügyekben a korlátokat tágabbra, a beszéd szabadsága terén pedig - a többi ember
iránti tiszteletből - a szabadság korlátait szűkebbre helyezném.
Meggyőződésem, hogy egyetlen úgynevezett szabadságjog nem korlátlan, és nagyon
nem mindegy, hogy ez a korlát hol található. A túl szűkre szabás megnyomorítja,
a korlátlanság pedig anarchiába süllyeszti a társadalmat. Fel kellene fedezni az
aurea mediocritast, avagy azt a régi bölcsességet, hogy minden túlzás ártalmas.