"...ha Európa nem erősíti meg a hitét és helyette a “hiszékenység útjára lép”, amikor a migrációban csak humanitárius szempontokat lát, veszélyeket nem, akkor “bajba fogunk kerülni”."
Pálmai Tamás
Száraz
adatok?
E
sorok írója jelen volt Megyei Jogú Városok Szövetsége által összehívott
rendezvényen és egy-két dolog megragadt elméjében és tollában. Simicskó István
honvédelmi miniszter döbbenetes adatokat mondott itt, aki - párhuzamot vonva a
mintegy félezer évvel ezelőtti Európával - arról beszélt, hogy az akkori és a
mostani Európai is megosztott volt és az akkori vezetők is más belső
problémákkal voltak elfoglalva Európa határának védelme helyett. De beszélt
arról is, hogy Európa nagyvárosaiban a lakosság összetételében történt változás:
például 1999-ben Párizs lakosságának 14%-a volt bevándorló, ma pedig 23%. Ez jól
mutatja azt a folyamatot, amelyet – mint mondta – többféleképpen nevezhetünk,
akár bevándorlásnak, “új honfoglalásnak” vagy “a globalizáció felgyorsításának”.
Más
források hasonló változásokat mutatnak a lakosság összetételében Európában.
Londonban pár éve elérte a 29%-ot a nem őshonosak száma, mely szám mára -
becslések szerint - 40 % fölött van és 2038-ra meghaladhatja az 50%-ot.
A 2011-es
angliai népszámlálás adatai szerint Anglia és Wales őslakóinak száma rohamosan
csökken, a bevándorlóké pedig növekszik. A felmérés eredményét fenntartással
kell értékelni, mert az illegálisan az országban tartózkodó bevándorlók
százezrei nem töltötték ki a kérdőíveket. Azaz a valós kép még sötétebb lehet.
Aggasztó az is, hogy míg 2001-ben 72% vallotta magát kereszténynek, 10 évvel
később már csak 59%. Ugyanakkor 10,3%-kal nőtt a vallástalanok aránya és 1,8 %-kal
emelkedett a muzulmánok száma, akik most kb. 3 millióan vannak (közel 5%). Ők
alkotják a legfiatalabb vallási közösséget! Brüsszel lakosságának több mint fele
nem belga születésű!
Visszatérve a hadügyminiszterre, elmondta, ha Európa nem
erősíti meg a hitét és helyette a “hiszékenység útjára lép”, amikor a
migrációban csak humanitárius szempontokat lát, veszélyeket nem, akkor “bajba
fogunk kerülni”.
Szita Károly az
MVJSZ elnöke szintén nemzeti ügyként értékelte a kvótanépszavazást, ami nem egy,
hanem 3200 népszavazást jelent, ennyi magyar település fogja eldönteni, hogy
milyen jövőt képzel el magának. Ma már csaknem 2000 település döntött úgy, hogy
határozatot hoz a kényszerbetelepítés ellen, támogatva a kormány ez irányú
tevékenységét. Az október 2-i népszavazás nemcsak arról szól, hogy Magyarország
megvédi a saját területét, kultúráját és szokásait, hanem arról is: a magyar
emberek tudnak-e olyan erős jelzést adni, amely “felébreszti a mélyálomban levő
európai politikusokat”, és rádöbbenti az európai közösséget arra, hogy
cselekednie kell, ha “iszlám helyett ötven év múlva is keresztény jelent és
jövőt képzel el magának”. Beszélt arról is, hogy a migránsok közül nem mindenki
terrorista, jelentős részük szerencsétlen ember, akinek “esze ágában nem lett
volna elindulni, ha nem hívja őket Brüsszel és Berlin”.
Bakondi György,
a miniszterelnök belbiztonsági főtanácsadója elmondta, mi nyitottak vagyunk
arra, hogy segítséget nyújtsunk azoknak, akiket valóban üldöznek, de nem vagyunk
nyitottak azokra, akik más célok miatt érkeznek Magyarországra. Tarlós István
azt írta, a magyar kormány és a magyar nép sosem mondta, hogy a háborús
menekülteket nem fogadja be. “Ám, aki itt akar élni, az igazolja magát és tartsa
tiszteletben a törvényeket”. Szavazásra buzdított – mint teszem én is most –
“tegyünk hitet a biztonságunk, a történelmünk, az általunk óhajtott jövőnk, a
minket követő generációk jövője mellett. Ezért nem kérünk az unió által
erőltetett kötelező betelepítési kvótarendszerből”.
Szavazzunk tehát október 2-án, és mondjunk egy hangos és
érthető NEM-et a kötetező betelepítésre!