Wir schaffen das


"Egy éves a híres-hírhedt mondat, s ebből az alkalomból a Süddeutschen Zeitungban megjelent egy Merkel interjú. Ebben a kancellár mintegy beismerő vallomást tesz a korábbi bevándorlás politikáról. "


Surján László


Wir schaffen das

Egy
éves a híres-hírhedt mondat, s ebből az alkalomból a Süddeutschen Zeitungban
megjelent egy Merkel interjú. Ebben a kancellár mintegy beismerő vallomást tesz a
korábbi bevándorlás politikáról. A nyomtatott cikket több helyen ismerteti az on
line média. Az egyik

ismertetésnek már a címe is
a beismerést emel
ki:

Németország túl sokáig figyelmen kívül hagyta a menekült krízist
.


Most szembe kellett néznünk a következményekkel, mondta. Már 2004-ben is sok
menekült érkezett, de a németek ezeknek a gondját ráhagyták Spanyolországra és a
külső határon lévő többi országra. Ez fontos fel- és beismerés, de sajnos nem
marad meg a realitások talaján a nyilatkozat, hiszen Angela Merkel a beáramlás
tömeges volta ellenére biztos abban, hogy akik tavaly érkeztek az országba, azok
sikeresen integrálódnak majd új otthonukba. A magyar nyelvnek van erre egy jó
szava: vakhit. A gúnyosabb változat úgy fogalmaz, hogy a német kormány a vak ló
biztonságával megy neki a falnak. Pedig mintha érezné a veszélyt, - vagy csak
felveszi az ellenzékiek által ledobott kesztyűt, - amikor így fogalmaz:
„Németország Németország marad, mindazzal együtt, ami kedves és drága nekünk.”
Még azt is hozzátette nyomatékul, hogy az ország alapelvei nem fognak változni.
Jellemző, hogy az interjút a

Schüddeutschen Zeitung on line oldalán

megjelent ismertetés is ezt a vakhitet emeli ki:

Németország
Németország marad
.


Legyen igaza.  A beismerések sora azzal folytatódott, hogy Merkel kifejtette:
Németország nem támogatta mindig az EU külső határainak a menekültáramlással
szembeni védelmének tervét, mert ez ellentétes az érintett országok
szuverenitásával. És nem szakadt le az ég! Ugyanis nem így emlékszünk. Nem
jutott eszébe tisztelni a magyar szuverenitást, amikor éppen a németek védelmen
meg akartuk állítani az illegális bevándorlást. Durva kritikák jöttek a
kerítésépítés miatt, de más megoldást nem vázoltak fel sem a németek, sem a
kerítés itthoni ellenzői.


Kijelentette a kancellár azt is, hogy a múltban Németország ellenezte a
menekülteknek a tagállamok közötti arányos elosztását. Arról azonban nem szólt,
hogy most miért követeli csökönyösen ezt?


Merkel továbbra is tagadta, hogy közvetlen kapcsolat volna a terrorizmus
és a bevándorlás között. Elképesztően felületes az érv, amit használ: a tömeges
bevándorlás előtt is volt terrorizmus. Épeszű ember nem állíthatja, hogy a
menekültek mind terroristák. Viszont a csuda sikeres integráció teljes kudarca,
hogy több alkalommal a korábbi békés bevándorlókat vagy azoknak már Európában
született gyermekeit vadították meg és kergettek öngyilkos merényletbe.
Egyébként a kancellár a közvetlen szót használja, azaz nem tagadja, hogy
a terrorizmus és a tömeges bevándorlás között van közvetett kapcsolat. Azt, akit
tűzijáték közben elgázolnak, legkevésbé sem érdekli, hogy miként kapcsolódik
egymáshoz a két jelenség.

A
nyilatkozat szemmel láthatóan belpolitikai célra készült. A CDU elnökének egyre
inkább számolnia kell az AfD erősödésével. Az új párt hívei között ott vannak a
szélsőjobb politika támogatói is, de növekedésük alapján félő, hogy a mérsékelt
konzervatív polgárok félelmei a CDU kárára növelik az AfD tábort. Azonban Angela
Merkel ebben az interjúban tényekkel kevéssé alátámasztott véleményével akarta
oszlatni a félelmeket, s ez alighanem kevés lesz. A közelgő tartományi és a
jövőre esedékes országos választás majd megmutatja a hatást.


Sokan mondják, hogy Merkel azért éli túl ezt a helyzetet, mert nincs kihívója.
Ennek fényében azért aggasztó lehet a számára, hogy a németeknek csak 42
százaléka akarja, hogy újra induljon a kancellári székért, míg 50 százalék
szerint ez rossz ötlet.


Ezek az elemzések a vasárnapi választások előttiek, Merkel megnyilatkozásai is
azt a célt szolgálták, hogy fékezzék az AfD előretörését.

A „Wir
schaffen das”  első születésnapját a CDU vasárnapi veresége értékeli. Mert
kétségtelen, négy százalékot veszíteni Németország stabil párthelyzetében komoly
veszteség. Elhallgatható lenne mégis, hiszen a mecklenburg-előpomerániai
választás után is alighanem vörös-fekete koalíció viszi a tartomány ügyeit
tovább. De az AfD (Alternatíva Németországnak) két százalékkal legyőzte
Merkeléket, s ez bizony nem titkolható, vastagbetűs cím az újságokban. Itthon is
azt emelik ki a Népszabadságban: Merkelék még emésztik a csúfos bukást.

De
ki is bukott tulajdonképp? Mecklenburg-Előpomeránia baloldala összevontan több
mint 14 százalékot veszített. Nem annyira a jobbközépből, hanem inkább balról
híztak az alternatívok. Merkel bevándorláspolitikája is inkább baloldali, mint
hagyományos német jobbközép. Az oly harcias és nagyhangú Zöldek be sem jutottak
a tartományi parlamentbe. Vasárnap csak az alternatívok nyertek, mindenki más
bukott, csúfosan azonban csak a baloldal. Ezt ne hallgassuk el.